Orbán, a hitelkufár egy szót se vesztegetett a digitális honfoglalásra
Felfokozott hangulatban várták az érdeklődő nézők a YouTube csatornáján Orbán Viktor miniszterelnök eheti kinyilatkoztatásait, már bőven a kezdés előtt.
Mint látható, a kazalnyi szívecske közé beférkőzött egy izgalmas kérdés is: mi a helyzet Dopemannel, a Stricivel?
Nos, erre a kérdésre nem kaptunk ma választ, mert bár a hét előző négy napján reggelente ugyanebben az idősávban a Harcosok órája címmel futtattak álhírleleplező műsort a kormány égisze alatt, az első adásban ráadásul maga Orbán Viktor próbálta elmagyarázni a Digitális Polgári Körök (DPK) mibenlétét, ma erről a forró témáról egyetlen megveszekedett szó sem esett.
Pedig ez lenne ugyebár a következő csodafegyver, amivel a Harcosok Klubja mellett digitális honfoglalást hajtana végre pártunk és kormányunk, igaz, arra az egyszerű kérdésre, hogy hogyan lehetett Dopeman rögtön az első, a miniszterelnök által alapított DPK oszlopos tagja, már korábban sem sikerült értelmezhető választ adnia senkinek. Mindegy, hagyjuk is, a csapból is ezt folyt az elmúlt napokban. Szót sem érdemel.
A péntek reggeli interjút egyébként két részre lehet osztani:
- a meg nem értett Orbán a fejünkre olvassa, hogy ő megmondta és megcsinálta,
- a vizionárius Orbán a fejünkre olvassa, hogy ő megmondta, de nem hittek neki.
1. felvonás: Forradalom van a mi hazánkban
Csütörtök éjszaka a Magyar Közlönyben megjelentek az Otthon Start Program részletszabályai. A miniszterelnök az interjúban ennek megfelelően hosszasan beszélt magáról a hitelkonstrukcióról, nagyjából olyan stílusban, ahogy a kilencvenes években a bankos emberek egymást váltva ültek a panellakásunk lecsoffadt kanapéján, és próbáltak anyámra mindenféle hiteleket és életbiztosításokat rásózni (volt, amelyiknek sikerült, jól nem jöttünk ki belőle).
A hitelszakértő Orbán előzékenyen jelezte, hogy míg világszerte sok ország van, ahol úgy gondolkodnak, hogy keressünk jól, és béreljünk belőle lakást, addig a magyar olyan, hogy szereti, ha van saját ingatlanja, hiszen az ő háza az ő vára, stb.
Namost, miután megtudtuk, hogy a fiataloknak miért óriási segítség a kedvezményes hitelkonstrukció, a miniszterelnök elárulta azt is, hogy azért az az egész az államnak is jó (szürpríz!), hiszen megmozdul az ingatlanpiac, az építőipar, pörög a gazdaság.
És ahogy arra emlékeztetett is minket: ő ezt az egészet már februárban bejelentette az évértékelőn, csak akkor elsikkadt (ki érti miért, talán a Pride ledózerolását belengető kijelentés elvitte a fókuszt).
Most viszont eltelt csaknem fél év, és tényleg megcsinálták! Ahogy volt egy másik terület is, ahol áttörést hirdettek meg, szintén még februárban:
„nem kevesebbről van szó, mint egy családbarát adóforradalomról” - tudatta a miniszterelnök.
Ezt sem vettük észre, vagy a február már a ködbe vész, mindenesetre míg világszerte mindenhol megszorítások vannak, addig Magyarország kilóg a sorból, hiába a nehéz idők („világháborús helyzet” Orbán megfogalmazásában), nálunk bizony augusztus első hetében a családosok már érezni fogják az „adóforradalom” áldásos hatásait.
És hogy honnan lesz erre a sok osztogatásra pénz? - kérdezte a riporter.
„Jól kell gazdálkodni” - szerénykedett a miniszterelnök. A jól gazdálkodás hovatovább nem megy túl jól.
2. felvonás: Én szóltam
A hazai sikerek után országhatárunkon túlra vetettük szemeinket: nyakunkon a vámháború, az EU megegyezett ugyan az USA-val, de a magyar kormány szerint nem jó egyezség született.
Orbán Viktor rögvest egy példával kezdett: szerinte a jóval kisebb lakossággal bíró Nagy-Britannia jóval kedvezőbb megállapodást tárgyalt ki magának, mint az Európai Unió, amiből ő azt a következtetést vonta le, hogy „szakmailag nincs miről beszélni”.
A miniszterelnök szerint egy tárgyaláshoz két dolog kell: jól kell tudni időzíteni, és jó ajánlatot kell tenni.
Ehhez képest - hánytorgatta fel - Donald Trump beiktatása után az Európai Unió vezetői sokat élcelődtek az elnökön, nem vették őt komolyan, „azt hitték, hogy egy nagyszájú amerikai vállalkozó”. Miközben - mondta Orbán - „pontonként hajtja végre a választóinak tett ígéreteit” (nyilván nem mindet, van is belőle purparlé).
Szóval az Európai Unió Orbán szerint rossz pozícióból állt neki a tárgyalásnak, és nem is jól időzítette azt.
„Én február óta mondom, hogy kezdeményezzünk, ne várjunk, mint egy fagyott nyuszi vagy egy kígyó által megbűvölt jószág” - jegyezte meg a magyar miniszterelnök. Szavait az Európai Unió nem hallotta meg.
Ami pedig a megállapodás tartalmát illeti: Orbán szerint a legnagyobb hiba az volt, hogy az unió olyasmikről is megállapodott a vámmegállapodás égisze alatt, amikhez semmi köze. Például hogy energiahordozókat vásárolunk az USA-tól:
„én nem hatalmaztam fel, hogy az én nevemben állapodjon meg erről” - kérte ki magának Orbán (ne feledjük, miközben az EU épp leállna az orosz kőolajról, mi nemrég kezdtünk tárgyalni egy új vezetékről, bár ebben az interjúban ez a téma értelemszerűen nem került szóba).
A miniszterelnök szerint a vámmegállapodással „nagyon nagy baj történt”, és nem csak azért, mert maga a megállapodás rossz, hanem azért is, mert „olyasmiket is vállaltunk benne, amiket nem tudunk teljesíteni”. És akkor majd jön megint Trump, és jól megszorongat minket.
Márpedig Orbán szerint Trumpot komolyan kell venni.
Ő komolyan is veszi: a vámmegegyezés eredményeképp sok rosszra számít, így felkérte Szijjártó Péter külügyminisztert és Nagy Márton nemzetgazdasági minisztert, hogy dolgozzanak ki két akciótervet:
- egy munkahelyvédelmit, nehogy a megemelt vámok hatására a cégek munkahelyeket szüntessenek meg,
- és egy iparvédelmit, nehogy bezárjanak bizonyos üzemeket.
Végezetük adott egy nagyobb képet is a világpolitikáról, és azon belül az Európai Unió helyzetéről: szerinte az EU baja, hogy jelen pillanatban nem vagyunk jóban az USA-val, „rosszban vagyunk az oroszokkal”(!!) és Kínával is, márpedig szerinte ez így „nem folytatható”.
Kasszandra megtette tétjeit. Lássuk, lesz-e, aki meghallgatja.
