„Még 300 nap, és mind kormánypártiak leszünk” – 14. alkalommal is utcára vonult Hadházy Ákos

„Nem hagyjuk abba!” címmel tüntetett Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő, ma ismét a Ferenciek terén.

A tüntetés kezdetén olyan hangerővel szól a Mocskos idők, mintha Menyhárt Jenő egyszerre akarná az összes mocskos időt szeretni, amit a dal születése óta eltelt bő 40 évben maga mögött kellett hagynia. A jövő itt van, ugyebár. Sose lesz vége.

Azok, akik viszont ezen a kedden sokadjára is kijöttek tüntetni Hadházyval, reménykednek benne, hogy vége lesz, talán nem is olyan sokára.

Hogy nem ma és nem itt, az viszont elég hamar kiderül: párszáz dühös és elégedetlen ember gyűlt össze, már-már családias a hangulat, sokan a kezdetek óta részt vesznek a keddi szeánszokon. De többen is, akikkel beszéltünk, kiemelték: ezek az alkalmak elsősorban azért fontosak, hogy közösségként tartsák életben az elégedetlenséget.

„Mint tüske a köröm alatt” – mondja egy idősebb hölgy, aki szerint az a fontos, hogy „Orbánnak és a bandájának” fáj, hogy vannak, akik láthatóvá teszik a bűneiket. És olyan is van, aki szerint ha nem tiltakoznának hétről hétre, ki tudja, milyen „gazemberségeket” követtek volna még el.

„Vége van. Vége, vége. Ugye?” – ezt már egy férfi kérdezi, nagyon szeretne ölelkezni is, a hátára azt írta filccel: „Nem ezt ígértétek!”

Hadházy Ákos rögtön azzal is kezdi: még mindig vannak olyanok, akik ma jöttek ki először a tüntetésre. Gimpel Tamás zenész pedig azokhoz szól, akik nincsenek itt.

Ő is fél, de csak kicsit – üzeni nekik. De nem csak ő fél, hanem a hatalom is – mondja. Félti a munkáját is. De nem csak neki kell félnie, hanem „nekik” is. „Mert ki lesznek rúgva.” Ez nagyon tetszik mindenkinek.

„Még 300 nap, és mind kormánypártiak leszünk” – jelenti ki, majd hozzáteszi, ő addig jön a tüntetésekre, amíg kell. Nem hagyjuk abba – skandálja a tömeg.

A beszédek ezután a megszokott mederben haladnak: fél a hatalom, sorra dőlnek ki a csontvázak, nem hagyjuk, nem félünk, már csak 10 hónap. Követelések, éneklések, tapsolások.

Érdekes a kettősség, ami megjelenik nemcsak a felszólalók egy részének a beszédében, de a közönség gondolkodásában is.

Míg a legtöbben, akikkel beszéltünk, meg vannak győződve arról, hogy a nagytakarítási törvényt például azért naponta el a kormány, mert meghátrált a tiltakozások hatására, sokak szerint a jövő áprilisi választásokra kell koncentrálni, ott kell majd megdönteni a rendszert. Ám sokan aggódnak is, hogy a választásokat valamilyen módon elcsalja majd a Fidesz, vagyis tüntetni is kell, hogy érezzék a nyomást. De a tüntetések eredeti célját, vagyis a gyülekezési törvény visszavonását nem lehet ilyen tüntetésekkel elérni. Sakk-matt.

Aki itt van, aszerint többen kellene, hogy legyenek. De aki itt van, az is hallott már mindent, ami elhangzott, ha nem most, akkor az elmúlt X évben bármikor máskor. Itt aztán senkit nem lep meg, hogy a kormány környékén korrupciós ügyek fedezhetők fel, nyomokban. Sem az, hogy az ország nem jó irányba megy. Az meg pláne nem, hogy ennek oka a Fidesz környékén keresendő.

„Mi a fasz van ebben az országban?” – teszi fel a sokakat foglalkoztató kérdést egy felszólaló, idézve a tüntetéseken rendre felbukkanó transzparens feliratát. A NER-en kívül is van élet – mondja megnyugtatásként.

„Mocskos Fidesz!” – skandálják a hallgatók. „Elegünk van” – áll két néni narancssárga molinóján. Bródy János elküldte az Ezek ugyanazok című számát.

Vannak viccek Sulyok „SzF” Tamásról, Szentkirályi „Csomagtartó” Alexandráról, a Harcosok Klubjáról, és egyéb aktualitásokról. Nevetnek is az emberek, de valahol abszurd, ahogy a mindennapi valóságunkban a kormány egyik vezető politikusa szemléltető eszközként zár csomagtartóba egy embert, hogy gyűlöletkeltő kormányzati üzeneteket próbáljon beleégetni a retinákba. És ennek az abszurditása érezhető a Ferenciek terén is, ahol egy ponton egyszerre skandálják az emberek azt, hogy „Ruszkik haza” , és azt, hogy „Orbán takarodj”.

Pár kósza zebra (lufi- és jelmezformátumban is) van még a tömegben, szivárványos kiegészítők garmadája, pár momentumos zászló, EU-s zászló, piros-fehér-zöld zászló. Sípok, kereplők, kitűzők.

Sajnos az V. kerületi önkormányzat által kihelyezett párakapu nem üzemel. Pedig igény az lenne rá. Fél hétkor megszólal a harang is, de nem tudja megakasztani sem a beszédek és zenei bejátszások sorát.

Negyed órával később Hadházy megszavaztatja a jelenlévőket: bírják-e meg egy pár percig, amíg beszél, vagy induljanak tovább. Az indulni vágyókat leszavazzák. A politikus fel is veti, mi lesz a nyári szünetben. A tömeg itt a „Nem hagyjuk abba” opciót szavazza meg.

A polgári engedetlenségről is szól néhány szót: erre van szerinte szükség, hiszen ha a hatalomnak nem elég, hogy ennyien követelnek változást, akkor több kell ahhoz, hogy látszódjon az akarat. Ezért van arra szükség, hogy minél láthatóbb legyen a tiltakozás. Zavart kell okozni, ehhez pedig a polgári engedetlenség eszközeivel kell élni.

„Ma is arra van szükség, hogy megzavarjuk a közlekedést” – mondja Hadházy. Ugyan a túraútvonal az ügyészség épületéig tartana, de a kezdeti lendületet megtörve a rendőrség már az Erzsébet híd pesti hídfőjénél megállította a vonulókat. Ha történik említésre méltó, jelentkezünk.

Mi történt korábban?

A tüntetéssorozat eredetileg a „gyülekezési” (elsősorban a Pride ellehetetlenítésére predesztinált) törvény módosítása miatt kezdődött. A kezdetben tízezreket, időnként alig százakat megmozgató megmozdulásnak az utóbbi hetekben újabb lendületet adott a nagytakarítási törvény belengetése - ezt azonban a kormány némileg váratlanul elnapolta, majd ősszel folytatják. A múlt héten ugyan nem Hadházy, hanem a többek közt Puzsér Róbert által életre hívott Polgári Ellenállás tüntetett a Kossuth téren, Hadházy ott is felszólalt, egyebek mellett azt is mondta: a legfontosabb, hogy a tüntetéseken kitartást és elszántságot mutatnak, és örülni kell annak is, hogy egyre több ismert és elismert ember szólal fel.

Hadházy szerint a néma kiállással is meg lehet ijeszteni a hatalmat, amelynek a tiltakozás hatására „remegett meg a mocskos keze”.

A mai esemény leírásában pedig úgy fogalmazott: „A hatalom arra számított, amikor elkezdte a »tavaszi nagytakarítás« fantázianevű putyini forgatókönyv megvalósítását, hogy az ellenzék majd nem csinál semmit, vagy legfeljebb tüntikéznek kicsit, aztán megunják és hazamennek. Sokan mondták, hogy felesleges tüntetni a putyini törvények ellen, mert úgyis kifullad a dolog. Hát tessék: Önöknek köszönhetően nem aludt ki az ellenállás lángja, lassan harmadik hónapja hétről-hétre, hol többen, hol kevesebben, de nem hagyták abba, mert Önök tudták, hogy egyszerűen nem lehet abbahagyni! Az ellehetetlenítési törvény tervezetét nem vonták vissza, csak elhalasztották a szavazást. A pisztolyt nem sütötték el, de most is ott van az asztalon, megtöltve.”