„Egyre sűrűbb lett Magyarországon a sötétség”
Kedden nagyszabású tüntetést tartottak a Kossuth téren az ország putyinizálódása ellen, a civil szervezetek és a független sajtó elleni leszámolást lehetővé tevő, cinikusan átláthatóságinak nevezett törvénytervezet ellen (amelyet vissza nem vont, de a megszavazását őszre halasztotta a Fidesz). A tiltakozáson Ács Dániel kollégánk is beszédet mondott, ennek szó szerinti leirata.
„Samu fiam szinte pontosan 11 éve, még babaként itt volt az Origo elfoglalása ellen tartott tüntetésen, és most is itt áll valahol. Gyakorlatilag végigtüntette az egész eddigi életét. Babakocsiban, kismotoron, gördeszkán.
De még egyszer sem mondhattam neki, hogy győzött az igazság.
TGM kilenc éve a Népszabadság bezárásának napján mondta ugyanitt: „28 éve járok tüntetni erre a térre. Nem mentünk olyan nagyon sokra."
Azóta elestek újságok, intézmények, ügyek és annyi minden más is.
Minden egyes ilyen veszteséggel egyre sűrűbb lett Magyarországon a sötétség. Az elmúlt másfél évtizedben a szemünk fokozatosan hozzá is szokott a félhomályhoz. Hozzászoktunk, hogy a könnyünk kicsordul, annyira erőlködünk, hogy lássuk, mi történik velünk.
Most a hatalom nyíltan arra készül, hogy az utolsó kislámpákat is lekapcsolja.
Ezt onnan tudjuk, hogy a miniszterelnök elmondta a saját szájával. Pontosan így fogalmazott: „Túl sokáig voltak itt, túl sok mindent éltek túl, Rajtuk a skarlát betű. A pokolban külön bugyor várja őket.” Ezért eltakarít bennünket.
Álljunk meg, és képzeljük el, hogy milyen lesz ez a világ, amit a hatalom nekünk szán:
Abban a világban már nem látjuk, hogy verőemberek erőszakkal akadályoznak meg egy népszavazást.
Nem látjuk a hatvanpusztai palotát és a nemzet bankjából eltűnt ép ésszel felfoghatatlan összeget.
Nem derül ki, hogy állampolgárokat katonai kémszoftverrel figyelnek meg.
Nem tudunk róla, hogy a KSH meghamisítja a szegénységi adatokat.
Ebben a világban Novák Katalin, Varga Judit a helyükön maradnak. Hiszen nincs kegyelmi ügy sem.
Viszont van helyette a mindent beborító vak sötétség, amiben nincs közös valóság, csak magány és félelem. Szóval lehet még ennél is rosszabb.
Hogy a lámpaoltás pontosan mikor következik be, azt per pillanat nem tudjuk, viszont azt tudjuk, hogy EZ a hatalom célja. Ne legyünk vakok, az elmúlt 15 év veszteségeiből megtanulhattuk: Orbán Viktor, amint lehetősége van rá, elpusztít mindent, ami nekünk fontos. A színházat, ahová járunk, az iskolát, ahol tanulunk, az újságot, amit olvasunk, a szervezeteket, amik védik azokat, akiket senki nem véd, és mindazt, amit ezek képviselnek: a kreativitást, a szabadságot, a humort, a vitát, a hagyományt, a kultúrát, a szolidaritást, az értelmet, a tisztességes versenyt, az igaz szót. Ez a rendszer elpusztít mindent, ami számunkra érték.
És végül nem hagy nekünk talpalatnyi helyet sem ebben az országban.
Úgy tűnhet, hogy az évtizedes harcok hiábavalóak voltak. De ez talán nem teljesen igaz.
Évekkel ezelőtt, miután a hatalom zsarolással és vesztegetéssel megszállta a teljes nyilvánosságot, akkor Ti úgy döntöttetek, hogy nem fogtok sötétben élni, és áldozatra is hajlandóak vagytok azért, hogy tudjátok, mi az, ami VAN, és mi az, ami NINCS.
Az elmúlt években emberileg és anyagilag is TI tartottátok életben, ti finanszíroztátok a világosságot. Már csak Ti őrzitek a lángot, és ezért hálásak vagyunk nektek.
És ha elcsüggedtek, ha tehetetlennek érzitek magatokat, akkor gondoljatok arra, hogy vannak hősei ennek az elmúlt 15 éves küzdelemnek, vannak akik súlyos áldozatot hoztak, de példát is mutattak, megmutatták hogyan lehet becsülettel küzdeni a zsarnoksággal szemben.
Gondoljatok a kirúgott tanárokra, akik a hivatásukat és a megélhetésüket áldozták fel az igazságért!
Az SZFE diákjaira, akik sorfalat álltak az egyetemük előtt, és útját állták a hatalom kancellárjának.
Az Index újságíróira, akik méltóságteljes sorban vonultak, és egyszerre rakták le felmondásukat a hatalom asztalára. Rájuk gondoljatok, legyetek bátrak, mert mindenki, aki ellenáll, aki nem köt kompromisszumot, aki felemeli a szavát, aki kockáztat, az csihol egy szikrát a sötétségbe. És végül, köszönjük, hogy mellettünk álltok, köszönjük, hogy mellettetek állhatunk. Készüljetek, mert hamarosan szükség lesz a kiállásotokra!”