Uj Péter: Direkt diktatúra akkor őszig elhalasztva
- Az alábbi szöveg részlet Uj Péter főszerkesztő heti hírleveléből. Ha szeretnéd elolvasni az e heti, 249-es-es számú hírlevelet, aztán minden csütörtök éjjel, esetleg péntek hajnalban megkapni a friss írásokat, fizess elő a 444 Közösség vagy a 444 Belső Kör csomagra.
A sajtóeltörlési törvénytervezet továbbra is él, virul, száztizen képviselő büszke aláírásával (mennyi bátor ember!), ott lapul a fiókban, szükség esetén elő lehet rántani, fenyegetni vele, tornásztatni embereket, cégeket, olvasókat, az ország harmadát, tulajdonképpen.
Lehetne ide egy kis esettanulmányt is rittyenteni, tankönyvileg, hogyan bénítja, teszi tönkre a gazdaságot az autokrato-dikatórikus hatalomtechnolgiai tüsténkedés, az állandó kormányzati basztatás (cselekvőképesség! túlmozgástér!): mert az, hogy nekünk több tízmilliónkban van év eleje óta az egész orbáni fenyegetőzés – a készülődés, a jogi munkák, hogy csak ezzel foglalkozott a pénzügy és a menedzsment szinte, a cég fejlesztése helyett (jó, egy része visszajött a megugrott előfizetői szám és a támogatások miatt, amit ezúton is köszönünk, de ez inkább előrehozott bevétel, mint új forrás igazából) – szóval, hogy mi szívunk, az csak egy dolog, örül Kocsis Máté, oké, de emiatt nemcsak a médiacégeknél keletkezik bizonytalanság és veszteség, hanem azoknál a vállalkozásoknál is, amelyek ezekkel a médiacégekben kapcsolatban vannak, hogy akkor lesz-e megrendelés, nem-e lesz-e, aztán ott vannak a tervezetben szintén érintett bankok, hogy akkor kell-e jelenteniük vagy nem, vagy hogyan, ott is elmegy erre néhány száz emberóra, nem is legolcsóbból, és aztán ott vannak az olvasók illetve az ország nagyon nem orbánista része, minimum harmada, amelyik azt látja, hogy a hatalom birtokosai mindenféle galádságra készen állnak a pozícióik védelmében, és az orbánista része is csak azt hallja reggeltől estig, hogy támadás alatt áll, utolsó ütközet készül, az Armageddonnál is armageddonabb, szigorúan monoton armagedonabb, a vész hamarosan kitör, vérfagylaló keze emberfejekkel lapdázik az égre, emberszívekben dúlnak lábai, tehát a szarrá paráztatott országban senki sem akar sem vásárolni, sem beruházni.
Ráadásul ez amolyan öngerjesztő folyamat, önfarkába harapó vazelinos lejtő, mert ha kezd berottyulni a gazdaság, és emiatt az autokratikus hajlamú hatalom gyöngülni érzi magát, már nyúl is bele rögtön, hiszen mindenhez mindenkinél jobban ért, de legalábbis ezt kell mutatnia magáról mindig, és akkor különadók itt meg ott, árrésstoppolás emitt, ársapkák, ársálak, árkesztyűk, amik miatt a káosz tovakavarog, a gazdaság szereplői kapkodnak, újra és újra módosítani kell üzleti terveket, várakozásokat, eredményeket, nem tudnak mihez igazodni, mi lesz, ha két hét múlva mást gondol valaki, mást szigorítanak, mást enyhítenek,mást hoznak helyzetbe, mindenki szépen elbizonytalanodik, visszaesik a beruházás és a fogyasztás, tehát még rottyabb lesz a gazdaság, a kormánynak ergo még újabb ötletei lesznek (mára már Nagy Mártonnak is lejött, hogy hülyeség volt asz akkugyár, de az a százmilliárdokat már nem lehet visszaszívni, de sebaj, biztosan lesz még ötlete, úgyhogy amíg marad liba, nem kell aggódni), és akkor még erre jön az össztársadalmi szintű konstans paráztatás, feszkózás, az EU-kilépés felé kacsingató kacsingatások, .
Persze itt már régen nem cél, hogy jól éljünk, hogy a gazdaság működjön, ha ez lenne ugyanis, akkor Orbán már rég kiegyezett volna az EU-val, kapná a visszatartott pénzeket, de neki már fontosabb, hogy türktanácsos diktátorpajtikáival kvaterkázhasson a lezárt város fölött, hogy nemzetközi körözés alatt álló bűnözőket fogadhasson, közpénzszázmilliárdokból nyalhasson be Trumpnak, hogy az visszanyaljon néha.
Visszatérve: félretették tehát a médiaputyinizáló törvénytervezetet, nem dobták ki, nem függesztették föl, csak halasztották. Hogy mi a céljiuk ezzel, megint csak találgathatjuk, ahogy a céljait is csak találgatjuk (én konkrétan a kettővel ezelőtti hírlevélben találgattam), mert ebben a rendszerben mindig mindent találgatni, itt soha semmilyen döntésnek nem látszik a valódi oka, nem sejhető előre az iránya, itt kremlinológus kell minden kormányzati mozdulathoz. (Na, akkor ezt is számítsuk a fentihez: a kiszámíthatatlanság újabb faktora.)
Simán lehet (valószínű), hogy úgy érezték (mérték), egyelőre elég káoszt okoztak, mindenki erről beszélt, ezen jajongott (mi mást tehetett volna?), a napirendet sikerült uralni, a témát izálni, a műsor működik, jó lesz majd az megint ősszel, amikor jön valami botrány vagy újabb Magyar Péter-nyomulás.
Addig is ott a fenyegetés, rettegjen csak a független sajtó, legyen ott a fejükben minden pillanatban, úgy kergessék a Mészáros családot, úgy okvetetelenkedjenek kormányinfón, úgy leplezzék le az újabb tizenmilliárdos osztaléklopást, az oroszoknak tett újabb szívességet meg a többit.
