Buda Péter: Ha egy kémvád megalapozott, azt nem így kell kezelni

• A nagytakarítási törvény elfogadása a jelenlegi politikai rendszer diktatúra-bélyege lenne - mondta a 444-nek Buda Péter nemzetbiztonsági elemző és volt nemzetbiztonsági főtiszt.
• A törvényjavaslat szerinte beleillett Orbán nagypolitikai játszmájába.
• A Tiszát ért kémvádakról azt mondta, volt vezérkari főnökként is figyelmeztetni kellett volna, hogy ne tartson kapcsolatot Hollóval. Miután a legutóbbi időkig maguk a szolgálatok sem tudták, hogy Holló valójában kicsoda, így felettébb problémás számon kérni a volt vezérkari főnökön ugyanezt.
• Ha pedig feltesszük, hogy Ruszin-Szendi tudatosan folytatott kémtevékenységet, akkor a kormánypárt politikusai az ellene irányuló kommunikáció révén gyakorlatilag figyelmeztették őt, hogy feldolgozás folyik ellene, amivel ők követtek el bűncselekményt.
• Tudomása szerint nyugati részről igencsak átütötte az ingerküszöböt, hogy kémkedtek-e a magyarok Kárpátalján, és szeretnének az ügyben a magyar fél irányában tisztán látni.
• Buda szerint egyébként ha nem Oroszország érdekeit szolgálnánk ebben a háborúban, jó eséllyel most nem igazán lenne dolgunk az ukránokkal.
• Úgy látja, a külpolitikát az orosz nagystratégiához alakítja Orbán, a Balkánon tényleg a tűzzel játszik.
• Buda szerint az a háborúpárti, aki egyszerű szakmai felkészületlenségből vagy egyéni haszonszerzési szándékból hagyja elkanászodni Moszkvát.

444: Egyre autokratikusabb az Orbán-rendszer, a független sajtó és civil szerveztek ellehetetlenítésére készülnek. Kocsis Máté szerdán váratlanul bejelentette, hogy a belső viták miatt a javaslat tárgyalását ősszel folytatják. Mit lát ebben?

Buda Péter: Ennek a törvénynek az elfogadása a jelenlegi politikai rendszer egyértelmű diktatúra-bélyege lenne, hiszen ennek alapján teljesen önkényesen korlátozhatnák a véleményszabadságot pusztán politikai és ideológiai okokból, ráadásul egy gyakorlatilag ellenőrizhetetlen „hivatal” döntése alapján.

Hangsúlyozni szeretném, hogy nem csak a médiáról van szó, hanem a magánszemélyekről is, hiszen onnan, hogy egy szervezet szankcionálható a törvényjavaslatban felsorolt, gyakorlatilag mindenre ráhúzható szabályok alapján, egy lépésre van, hogy egy magánszemély is korlátozva vagy büntetve legyen ugyanazért.

A kormánypárt részéről ez innentől már egy olyan hatalmas, csúszós lejtő lenne, amelyen gyakorlatilag nincs megállás.

Szeretném hinni, hogy nem csupán a törvény végrehajtásának technikai nehézségei miatti viták, netán külföldi nyomás hatására halasztódik a javaslat parlamenti szavazása, hanem amiatt került le a napirendről, mert vannak olyan józan hangok a kormánypárt közelében, akik felmérték, mi ennek a kérdésnek a tétje, milyen boszorkányüldözéshez és ennek nyomán a hazai közélet végzetes következményekkel járó hiszterizálódásához vezetne a törvény alkalmazása.

Miközben a jelenlegi nemzetközi biztonsági környezet súlyos válságát látva – valamilyen demokratikus minimum mentén - a társadalomból a lehető legjobbat kihozni képes vitákra lenne szükség az ország túléléséhez.

A VSquare információi szerint Gulyás Gergely, Navracsics Tibor és Rogán Antal hívta fel a figyelmet a törvény veszélyeire, miközben Orbán Viktor és Kocsis Máté kitart. Mit mutat a rendszerről, hogy ezt egyáltalán benyújtották, azt, hogy a hatalom fél, vagy hogy erőt mutat?

Amelyik hatalom erős, annak nincs szüksége arra, hogy mások véleményét ilyen módon korlátozza, amelyik pedig biztos az igazában, annak pláne nincs.

Kérdés, hogy Orbán Viktor mennyire van még tudatában annak, hogy a körülötte lévő világ mire és hogyan rezonál. Az autoriter rendszerek egyik jellegzetessége ugyanis az, hogy a folyamatos kontraszelekció miatt a politikai vezető egyre inkább elszigetelődik a valóságtól, ezért egyre inkább fél is a körülötte lévő világtól. Ebből fakadóan hozhat olyan pánikintézkedéseket, amelyekkel túllőhet a célon, tömegindulatokat gerjeszthet, és ez számára végül kedvezőtlen eredménnyel fog járni.

Egyébként pedig a kormányközeli médiának juttatott súlyos közpénzmilliárdok mellett elenyésző összegből gazdálkodik a független média. Miért kellene ettől félni, ha nem önmagában az eltérő vélemény népszerűsége a veszélyes?

A törvényjavaslat beleillett Orbán valamilyen nagypolitikai játszmájába?

Természetesen. Orbán személyesen felvállalt nagystratégiája hozzá van igazítva egy olyan orosz nagystratégiához, amely a geopolitikai rendszer radikális megváltozására és az orosz befolyás radikális megnövekedésére épít.

Sokszor elmondtam már: véleményem szerint Orbán külpolitikai lépései semmi mással nem magyarázhatók, mint ezzel. Márpedig a törvényjavaslat a kormányzati külpolitika kritikáját is szankcionálhatóvá tenné, ami az eddigi gyakorlatot látva nyilvánvalóan elsősorban az orosz-kérdésben elfoglalt pozíció kritikáját jelenti.

A belpolitikai lépések is összefüggnek ezzel a stratégiával?

Olyan értelemben mindenképpen, hogy az a „világrendszerváltás”, ami tevőleges orosz részvétellel és jelenleg sajnos éppen amerikai hátszéllel is próbál magának érvényt szerezni, egy olyan autoriter, világnézeti alapon működő politikai ideológia – amit keresztény nacionalizmusnak is neveznek -, amelynek a lényegéből fakad a társadalom világnézeti alapon történő korlátozása.

Oroszország példája talán elegendő mindennek bizonyítására.

A kereszténységhez persze ennek az égvilágon semmi köze nincsen, de a kommunista Szovjetuniónak sem sok köze volt Marxhoz. A szóban forgó törvényjavaslat tulajdonképpen segít ebben a kérdésben további maszatolás nélkül, tisztán látni. Ez a tét, lehet választani.

A kormány és a propaganda most az ukránokkal riogat, kémvádak érik a Tisza Pártot, elsősorban Ruszin-Szendi Romulusz volt vezérkari főnököt, aki az állítás szerint többször is találkozott a kémkedés miatt letartóztatott Holló Istvánnal. Az állításokon és tagadásokon kívül szakmailag mennyire tudja kívülről megítélni, hogy mi történhetett?

Én is csak a sajtóból tájékozódom, de az eddig nyilvánosságra hozott vádak alapján pillanatnyilag semmiképpen sem lehet azt mondani, hogy Ruszin-Szendi Romulusz kémtevékenységet folytatott volna.

Ruszin-Szendi elismerte, hogy kétszer találkozott Hollóval, nyilvános helyen. Hollóról pedig a legutóbbi időkig maguk a szolgálatok sem tudták, hogy valójában kicsoda, így felettébb problémás számon kérni a volt vezérkari főnökön ugyanezt.

Ahhoz, hogy értsük a helyzetet, tisztában kell lenni az illegális hírszerzők „műfajával”. Ezek az emberek most is köztünk lehetnek, szembetalálkozhatunk velük az utcán.

A beszámolók szerint Holló István 20 éve élt Magyarországon és éppen ez a hosszú időszak az, ami óvatosságra is kell, hogy intsen bennünket, hiszen az ukrán szolgálatok a legutóbbi évekig át voltak itatva az orosz hírszerzés ügynökeivel. Vagyis minden esetben, amikor ukrán hírszerzőről volt szó, az első kérdés az volt, hogy valójában nem orosz ügynök-e az illető.

Holló tevékenysége mindeközben sok esetben teljesen ártatlannak tűnő gazdasági kapcsolatépítésben és cégek gründolásában merült ki.

Ahol fideszes kapcsolatai is voltak.

Így van. A vezérkari főnököt a katonai elhárításnak kellett volna figyelmeztetnie arra, hogy vigyázzon Hollóval. Ez nem történt meg, így önmagában semmi kivetnivalót nem látok abban, hogy ő üzleti vagy bármilyen más hasonló kapcsolatot fontolgatott vele, hiszen Holló az ő számára - ahogy az elhárítás számára is - egy határon túli magyar üzletembernek tűnhetett.

Azt végképp elfogadhatatlannak tartom, hogy állami részről, de legalábbis a hatalmon levő párt részéről valakit egy konkrét és nagyon súlyos bűncselekménnyel vádolnak meg nyilvánosan, miközben az erre vonatkozó bizonyítékokat nem hozzák nyilvánosságra.

Nem egészen világos, hogy mikortól kerülhetett kapcsolatba Ruszin-Szendi Hollóval, de mit mutat a szolgálatokról, hogy ez megtörténhetett?

Ez egy kifejezetten szakmai kérdés. Egy illegális ügynök felderítése eleve nagyon nehéz feladat, sok esetben csak akkor történik meg, amikor az ellenséges oldalról átáll valaki és így fülest kap az elhárítás.

Természetesen lehet különböző csapdákat, műveleti ökoszisztémákat kiépíteni, amelyekkel fel lehet kelteni a potenciális célszemélyek érdeklődését, arra késztetve őket, hogy „belesétáljanak”. Ezzel persze még mindig csupán leszűkítettük azok körét, akiket figyelni kell, ám már ez is óriási előrelépés ahhoz képest, amikor pusztán a levegőt szurkáljuk.

Azonban ehhez is mindenekelőtt a kihívás felismerésére, majd ebből fakadóan a műveleti erőforrások megfelelő allokációjára, illetve egy olyan szemléletre lenne szükség, amely díjazza a csak hosszútávon megtérülő, és addig bizony sok esetben sziszifuszi, látszólag kiemelkedőbb konkrét eredmények nélkül zajló munkát. Tartok attól, hogy e téren bőven van még pótolnivaló.

Amennyiben a szolgálatoknak lett volna tudomásuk az említett ukrán személy valódi hátteréről, még a leváltását követően is figyelmeztetniük kellett volna Ruszin-Szendit, hiszen egy ilyen pozícióból senkit sem lehet elengedni úgynevezett utánkövetés nélkül, hiszen olyan minősített információk birtokában van, amelyek hosszú évekig relevánsak az ellenérdekelt hírszerző szervek számára. Ruszin-Szendi 2023-ban távozott a posztjáról, és elmondása szerint annak az évnek a végén találkozott Hollóval. Mielőtt tehát számon kérnénk rajta azt, hogy miért találkozott Hollóval, az elhárításon kellene számon kérni, hogy miért nem figyelmeztették arra, hogy ezt ne tegye.

Tegyük fel most egy pillanatra azt, hogy Ruszin-Szendi tudatosan folytatott kémtevékenységet Hollón keresztül. Ez esetben viszont azzal a helyzettel állunk szemben, hogy a kormánypárt politikusai az ellene irányuló kommunikáció révén gyakorlatilag figyelmeztették őt, hogy feldolgozás folyik ellene, amivel viszont ők követtek el bűncselekményt.

A KGBélaként elhíresült Kovács Béla esetében csak azt követően hozták nyilvánosságra az ellene irányuló eljárást, hogy az őt feldolgozó Alkotmányvédelmi Hivatal (AH) már feljelentést tett, és az AH által az azt megelőző években összegyűjtött bizonyítékok - köztük konspirált hang- és videofelvételek - alapján megindult a nyomozás. Addig, amíg „feldolgozta” őt a titkosszolgálat, pontosan az eljárás védelme érdekében nem hozták nyilvánosságra a vele szemben megfogalmazott gyanút.

A Ruszin-Szendivel szembeni kommunikáció - hogy finoman fogalmazzak, - nagyon ellentmondásos. Amennyiben ugyanis valóban megalapozottan merült fel az esetében, hogy együttműködött egy ellenérdekelt titkosszolgálattal, a politikának hallgatnia kellett volna addig, míg a szolgálatok „fel nem dolgozzák” az ügyet. Ha pedig nem működött együtt, akkor azért kellett volna hallgatnia.

Bármelyik verziót erősítő információ is lát innentől fogva napvilágot vele kapcsolatban, ez az ellentmondás mindenképpen fennáll, sőt, erősödik.