Mi soha nem vetemednénk arra, hogy ironizáljunk

„A magyar kormány következetesen és politikai vitákat is vállalva képviselt békepárti álláspontjának megkérdőjelezése, ironikus színben való feltüntetése megfelel az Ukrajna érdekében folytatott propaganda kategóriájának.”

Magam sem mondhattam volna szebben. Üdvözlendő, hogy a kizárólag tudományos-szakmai alapokon nyugvó, a piacról élő Nézőpont Intézet végre világossá tette a Lakmusznak, hogy aztán ez az álláspont ideológiailag megtámogathassa a Szuverenitásvédelmi Hivatal majdani listázását is.

Én sem szeretem az iróniát. Most főleg nem, mert a helyzet komoly.

Közhely, hihetetlen, hogy újra és újra le kell írni, de Európa bele akarja vinni Európát a háborúba. Világháborúba. Választások előtt akár még galaxisháború veszélye is lehet belőle. A németek, britek, franciák és persze az ukránok alig várják, hogy a magyar belek, sőt, átműtött magyar óvodások belei kiloccsanjanak a harcmezőn. Az EU, és csakis az EU az oka a 2022 óta húzódó szörnyűségnek.

Hogy milyen oroszok? Ja, hogy az oroszok. Ne hagyjuk magunkat átverni, nem ők itt a főszereplők. Rajtuk semmi nem múlik, a háború leállítása főleg nem. Putyin kényszerpályán van. Ha egyáltalán van bármi köze a háborúhoz! Még az sem biztos, hogy ezt feltétlenül el kell hinni a propagandának. Mindannyian tudjuk, valójában kik irányítanak. Azok, akik nyerészkedni akarnak a háborún. Mert egy háború mindig óriási nyereség, láttuk 1945-ben is. Kétségtelenül az volt a fénykor. Ragyogott Varsó, Drezda, Budapest.

Az ukránok tehát háborúzni akarnak, illetve nem akarnak, de rájuk kényszerítik. Mikor hogy. Mindegy. Térjünk a lényegre. Ma már tudjuk, hogy nincs a hatalmat kontrollálni akaró független újságírás, csak nemrég még az amerikai demokratáknak és Sorosnak dolgozó, ma már ukrán titkosszolgálati műveletet ukrán pénzből végrehajtó milliomos propagandisták, akik minden módon gyengíteni akarják Orbán Viktor kormányát, hogy végre Brüsszel bábkormányt ültethessen a fejünkre és a csatatérre küldhessék a magyarokat. Logikus, világos, életszerű. Nem riadnak vissza semmitől. Még a viccelődéstől sem. Ez veszélyes!

Állítsuk a szőnyeg szélére, aki megkérdőjelezi a kormány álláspontját és viccelődve mutatja be annak esetleges gyengeségét. Nem gondolom, hogy ezt el kellene viselnie Orbán Viktornak,

• aki szerint „politikai vita: igen, szólásszabadság: igen”,
• aki szerint fontos, hogy ne szürke, egyforma megközelítéssel beszéljünk minden kérdésről,
• aki szerint Nyugaton rossz bőrben van a szólásszabadság, a véleményszabadság, mert „hogy te szankciókat szenvedj el azért, mert van egy vé… hát… azért itt Magyarország nem tart, de a nyugat már itt tart”.

A streetfighterségnek is van határa. A PC-terrorral megküzdeni, a globalista világrendet megdönteni, Brüsszelt elfoglalni az még hagyján, de az irónia, na azt az ellenségének sem kívánja az ember. Az kegyetlen. Márpedig a tét nagy.

A Szovjetunióban is nagy volt Sztálin idején, amikor 1930-ban létrehoztak egy bizottságot Anatolij Vasziljevics Lunacsarszkij vezetésével, amelynek a feladata a szatirikus irodalmi és egyéb művek vizsgálata volt, nehogy a viccelődéssel, a valóság szatirikus-ironikus ábrázolásával lehessen kicsusszanni a cenzúra alól, és bemutatni a rendszert. Mint ahogy a háborúpárti, globalista Bulgakov próbálta a Mester és Margaritával.

A szovjetek a helyzetet jól ismerték fel, maradt is szépen a rendszer Sztálin haláláig. És mindannyian tudjuk, mi lesz azokkal a rendszerekkel, amelyekben csak úgy meg lehet kérdőjelezni a kormány álláspontját. Rezsimek dőlnek, politikusok tűnnek el a süllyesztőben. Ki az a hazaáruló, aki efféle instabilitást akarna akkor, amikor a szomszédban háború van? Agostonij Samuelevics Mrazeszkij iránymutatása életbevágó és tűpontos, dicséretes fejlődés a két évvel azelőtti önmagához képest.

Egyébként már csak a saját érdekében sem kéne próbálkoznia a háborúpárti sajtónak a szánalmas ironizálgatással, mert a magyar kormány békepártiságát a legnagyobb koponyák dolgozták ki és terjesztik. Aki rajtuk próbál gúnyolódni, csak magából csinál bohócot.

Mint amikor az egész globalista elit próbálta nevetséges módon félreértelmezni Orbán Balázs teljesen világos békepárti mondatát arról, hogy felelőtlenség belevinni egy országot a háborús védekezésbe, és 56-ból kiindulva mi ezt nem csináltuk volna.

Vagy emlékezzünk meg a legnagyobb stratégáról, a háborúpártiak által undorító módon kicsinált Somkuti Bálintról, aki egyenesen kimondta november 4-én, az 56-os forradalom leverésének emléknapján az igazságot: aki a túlerőt nem ismeri fel, az nem hős, hanem bolond.

És tisztelet a hősöknek, azoknak, akik halált megvető bátorsággal merik a felszínre hozni a háborúpárti mainstream média haragjával dacolva, hogy Bucsa egy hamis zászlós színjáték volt. Hogy odamenni már nem akarnak, az érthető, hiszen félnek a háborúpártiságtól eszüket vesztett, vérengző brüsszeli csapatoktól.

Ide aztán tényleg felesleges az irónia.

(Még ne élesítsd, Miniszter úrék keddre ígérték a leokézást!)