Az elérés nem minden – Orbán csúcsra járatott digitális szabadságharcának egyelőre nem sikerült legyűrnie Magyar Pétert
Aki fent van közösségi média oldalakon, szinte biztosan találkozott már Orbán Viktor naponta érkező, TikTok-zenékkel aláfestett imázsvideóival, Pócs János jászsági képviselő Magyar Péter bábut alázó sorozatával, és jó eséllyel láthatott olyan vlogot is, amelyben a választókerületének kormánypárti képviselőjelöltje egy útátadásról vagy éppen egy kolbásztöltő versenyről számol be.
A fenti példák azt jelzik, hogy a tavalyi tusványosi fesztiválon meghirdetett „digitális honfoglaláshoz” komoly erőforrásokat mozdított meg a kormánypárt, és az elmúlt hónapokban alaposan feltekerte a rövid videók gyártására alapozott kampányát. A fideszes megmondóemberek és médiatermékek mellett ma már szinte az összes politikusuknak kötelező katonás fegyelemmel napi legalább 3–4 short videót posztolnia, egyesek pedig – például Lázár János, aki egy-egy lázárinfós napon akár 8–10 reelt is kirak – ezt a szintet is jóval túlteljesítik.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Orbán Balázsnak, a miniszterelnök politikai igazgatójának kampányfőnökké való kinevezésével váltak a választók figyelméért zajló mindennapi impulzusverseny megnyerésének minden másnál fontosabbnak tartott eszközeivé a TikTok-komptibilis rövid videók gyártása, a minél nagyobb elérés generálása érdekében.
Kubatov Gábor, a Fidesz pártigazgatója a decemberi Mandiner-klubesten így írta le az Orbán Balázs belépésével új alapokra helyezett kampánystratégiájukat:
Régen egy történetmesélés volt. Mindig megvolt az a mondat, amire az összes politikai történést fel tudtad fűzni. Most napi impulzuskampány van, és naponta kell nyerned. (…) Minden nap nézzük az interakciók számát a politikum, a médiaszereplők és az influenszerek körében, és, ha elveszítjük azt a napot, megnézzük, mi az oka.
Dukász Magor, a Digitális Szuverenitás Központ Kft. vezetője a Harcosok Klubja októberi edzőtáborában, zárt körben a Telex által megszerzett hangfelvételek alapján arról beszélt: tavaly a politikusok rövid videói a Facebookon átlagosan nagyjából háromszor több interakciót váltottak ki, mint a fotók, a hagyományos, hosszabb videók pedig az utóbbiaknál is kevesebbet. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy a rövid videókról fog szólni a 2026-os választási kampány. Emellett azt is kiemelte az edzőtáborban összegyűlt, legelkötelezettebb híveknek, hogy a digitális szabadságharc állását tekintve a lényeg az, hogy a politikusok mellett az influenszerek, internetes aktivisták és igazából minden, a fejét kontentgyártásra adó szimpatizáns tartalmai hogyan teljesítenek összességében.
A Fidesznek az jelenthet valamekkora előnyt a választók figyelméért és a reakciók növeléséért zajló versenyfutásban, hogy a Tisza Párttal szemben rendelkezik egy hosszú évek alatt jól felépített, több száz kormánypárti szereplőből álló közösségi médiás gépezettel. A kormánypárt ezzel pályázhat arra, hogy a saját táborán túl az ellenzéki szavazók és a politika iránt kevésbé érdeklődő választók hírfolyamaiban és reels feedjeiben is megjelenjen. A Tisza Párt ennek a social média infrastruktúrának a méretéhez jó ideig még biztosan nem tud közel kerülni – mégis úgy fest, hogy organikus elérésben messze felülteljesíti a kormányoldalt.
Bene Márton, az ELTE Társadalomtudományi Kutatóközpont munkatársa a 24.hu-nak elmondta, hogy az utóbbi években jelentős változás történt azon a téren, hogy a közösségi média oldalak követőszámainak ma már kisebb jelentősége van a választók elérésben.
Ha megnézzük például a 3-3 leginkább követett fideszes politikus és megmondóember Facebook-oldala által kiváltott reakciók számát az utóbbi két hétből, akkor a következő képet látjuk:
A Tisza Párt három, legtöbb követővel rendelkező politikusának, illetve a három, talán legnagyobb követőtáborral rendelkező ellenzéki politikai influenszernek a facebookos teljesítménye pedig így festett február 9. és 22. között:
Az algoritmusok akkor növelik egy tartalom elérését, amennyiben az sok interakciót (like-ot, kommentet, megosztást, megnézésével töltött időt) ér el, az oldalak láthatóságában viszont az aktív és az új követőknek van kiemelt szerepük.
Ha ugyanis valakit éve óta nem érdekel egy oldal, a tartalmai megnézésével nem tölt időt, nem like-ol, akkor az algoritmusok lecsökkentik a láthatóságát a számára.
A frissen bekövetett oldalak posztjait azonban hetekig, hónapokig gyakran tárják elénk a közösségi oldalak, és csak akkor vesznek vissza ebből, ha nem reagálunk rájuk. Például, ha frissen bekövettünk egy tiszás egyéni képviselőjelöltet, akkor az ő posztjai sokkal nagyobb valószínűséggel kerülnek elénk, mint a választókerületben vele szemben álló, régóta minden választáson győzelmet arató fideszes képviselőnek, akit esetleg már évekkel ezelőtt bekövettünk a Facebookon, és már régóta nem igazán vált ki belőlünk izgalmat, hogy mit posztol az oldalára.
Az ugyan igaz, hogy a kortárs politikai kommunikáció egyik legnagyobb kihívása az elérés, ugyanis a politikai kontentek is rengeteg másféle tartalommal, mémekkel, influenszerekkel, YouTube-videókkal, újságcikkekkel, sorozatokkal és filmekkel versenyeznek egyszerre a figyelemért a telefonok képernyőin és az interneten, az egyáltalán nem biztos, hogy az nyeri a választást, aki a lájkbajnokságon győz. Bene Márton szerint a rövid videós impulzuskampány alkalmas az elérés növelésére, de ez önmagában nem jelent politikai sikert. Úgy véli:
Erről a Törökülés podcast legutóbbi adásában is szó volt: Török Gábor ezt úgy fogalmazta meg, hogy jelenleg inkább marketinges, kommunikációs gondolkodás jellemzi a Fidesz kampányát, mint stratégiai. Ezt mutatják szerinte az újonnan feltűnő celebek is, akiket korábban Orbán Viktorék nem vettek volna a nevükre, sőt felháborodtak volna, ha a politikai ellenfeleik velük állnak elő. Mint mondta, korábban az volt a jellemző, hogy a vezérfonalat a hosszú távú tervek jelölték ki a Fidesz számára, most pedig ha ott lebeg is a választás megnyerése célként, mintha sokszor felülírná az adott nap vagy óra megnyerésének szándéka. Az elemző szerint ebből fakad, hogy többet kell magyarázkodnia a kormánynak bizonyos kijelentések miatt.
A 2021–2022-es kampányban a napi közösségi médiás reakcióversenyt Orbán Viktor mellett rendre olyan ellenzéki politikusok nyerték, mint Jakab Péter akkori Jobbik-elnök és Márki-Zay Péter ellenzéki miniszterelnök-jelölt. Mint tudjuk, az általuk kiváltott interakciók száma végül nem jelent meg egy az egyben rájuk leadott szavazatok formájában a parlamenti választáson. Bene Márton szerint a korábbi ellenzék sikertelenségének az egyik oka éppen az volt, hogy mindig az adott napot akarták megnyerni nézettségben, nagyot mondásban – és az elérés szintjén arattak is sikereket. Amiatt viszont, hogy naponta váltogatták a témákat, a választókban nem alakult ki egy egységes, meggyőző történet arról, hogy mit is akarnak, hová fut ki, ha ők nyernek, és a politikai váltás miért lenne jó a választónak a hétköznapi életükben.
Ha egy politikus mindig csak az adott napi impulzusverseny megnyerésére törekszik, és kevéssé mesél egy hosszabb távon fűzött, átélhető történetet magáról és a politikájáról, akkor a tartalmai inkább csak az elérés generálására lehetnek alkalmasak.
A leginkább csak a figyelem elragadása céljából készülő politikai tartalmak kevésbé mély szinten ragadhatják meg, formálhatják az életünkről, a körülöttünk lévő világról, így a politikáról is alkotott gondolkodásunkat, mint az átélhető, egységes politikai történetek. A politikai világot ugyanis történetek mentén gondoljuk el, a napi aktualitásokra építő impulzuskampányból azonban ezek nehezebben épülnek fel, így a gondolkodás kereteinek meghatározásában kevésbé tudnak szerepet játszani
– fogalmazott Bene Márton.
Szerinte a Fidesz oldalán jelenleg kevésbé fedezhető fel a konzisztens történetmesélés a Tiszával összehasonlítva, amely az utóbbi időben sokat foglalkozott azzal, hogy a friss, lendületes erőt birtokló, az ország helyzetét megváltoztatni képes szereplő politikai történetét a felkészültség és a kormányzóképesség terén mesélje tovább.