Orbán szerint a Tisza nem a Fidesz javított verziója

Miután Orbán Viktor egy vészjósló hangulatú videóban bejelentette, hogy katonákat és „a támadások elhárításához szükséges eszközöket” telepítenek a magyarországi erőművek védelmére, a Millenáris Parkban tartott zártkörű rendezvényen részletesebben is beszélt arról, mit ért ukrán fenyegetés alatt, és Magyarország hogyan készül védekezni ellene.

Minderre a Megafon Klub 11. estjén került sor, ahol a háború mellett a kampányról és az esélylatolgatásokról is szó esett. Az eseményen az influenszerképző teljes holdudvara felvonult, a miniszterelnököt pedig a cég legismertebb arca, Bohár Dániel kérdezte, aki az utóbbi időben már a kormányzati delegáció tagjaként kísérgette Orbánt külföldi utazásaira.

Olajblokád, védelem, ellenzsarolás

Bohár a kötelező körökkel kezdte, ami lehetőséget adott a miniszterelnöknek, hogy elmondja, Ukrajna „kőolajjal fenyegeti Magyarországot”, méghozzá Brüsszel és az ellenzék támogatásával. Egyfajta kísérletként írta le, ami most történik: azt próbálgatják, mi történne, ha Brüsszel és Kijev együtt elvágná Magyarországot az olcsó orosz olajtól és gáztól. Ennek következménye szerinte az lenne, hogy „ezer forint lesz a benzin”, és megugranának a rezsiszámlák.

A Barátság kőolajvezeték leállítását kockázatos lépésnek nevezte az ukránok részéről, majd odaszúrta:

„vagy a hírszerzésük nem működött jól, vagy a Tóni működött jól".

Azt mondta, a választásokig „olajblokáddal sem lehet térdre kényszeríteni” az országot, mert „betáraztak”. Arra a felvetésre, hogy az ukránok készülnek-e „durvább” akcióra – Bohár a „durva” szót külön is megnyomta –, Orbán azt válaszolta: van erről tudása.

Ezzel indokolta a délután bejelentett rendkívüli intézkedéseket is: szerinte védeni kell a kritikus infrastruktúrát, és van olyan helyzet, amikor már a hadsereg eszközeit is be kell vetni. A hallgatóságot arra kérte, ne lepődjenek meg, ha több rendőrt látnak az utcán.

Az energiaellátásról azt mondta, májusig elegendő tartalék áll rendelkezésre, és a fő vezeték mellett a horvát irányból érkező útvonal is működik, még ha annak kapacitásáról vita is van. A Mol szerinte azonnal lépett, a stratégiai készleteket pedig több ütemben töltik vissza.

Orbán innen politikai síkra terelte a dolgot: szerinte nem elég védekezni, „ellenlépéseket is kell tenni”. Azt mondta, meg kell állítani az ukrán „zsarolást”, ezért több, Ukrajnának fontos brüsszeli döntést is blokkoltak, köztük egy korábban támogatott, 90 milliárd eurós csomagot. Állítása szerint a Magyarországot ellátó vezeték újraindításának nincs műszaki akadálya, „kizárólag politikai” a vita.

Orbán arról is beszélt, hogy szerinte április után Ukrajna pénzügyi gondokkal nézhet szembe, és „pénzügyi córesz” is jöhet. Azt mondta, a „20. szankciós csomagot napirendre se engedjük venni”, és hozzátette: van „egy nagyon erős kártya” a kezükben, ez pedig a villamosenergia-rendszer. Állítása szerint Magyarország négy irányból is szállít áramot Ukrajnának, ami szerinte az ukrán fogyasztás 30–40 százaléka körül lehet, de óvatosnak kell lenni, mert a határ túloldalán is magyarok élnek.

A magyar gazdaság sebezhetőségét a magas energiaárakkal magyarázta. Szerinte a világpiaci és az orosz olaj között „13 dollár” lehet a különbség, és „attól térdre esik a magyar gazdaság”, ha ezt tartósan ki kell fizetni. Amikor arról kérdezték, meddig tartható ez, Orbán egy mondatban foglalta össze: „Amíg én levegőt kapok, addig ez tartva van.”

Európai-orosz háború

Orbán a beszéde során többször is kijelentette, hogy „a háború kopogtat az ajtón”. Felolvasott egy európai parlamenti dokumentumot, amely szerinte egy Ukrajna számára létrehozandó „multinacionális biztosítóerőt” üdvözöl, ő ezt egy katonai egységként értelmezte, amit majd az európaiak be is vetnek. Szerinte Magyarországnak ebből ki kell maradnia, majd megjósolta a háború kezdetét:

szerinte 2027–28-ban Európa már háborúban áll Oroszországgal.

Orbán ugyanakkor azt mondta, hogy a NATO „védelmi szövetség”, és nincs olyan kötelezettség, hogy a tagállamok a NATO területén kívül automatikusan részt vegyenek katonai akciókban. Példaként az iraki háborút hozta fel: szerinte az Egyesült Államok akkor nem tudta „hadba hívni” a NATO-t, ezért inkább „a hajlandók koalícióját” hozta létre.

A miniszterelnök szerint egy ukrán–orosz háborúba Magyarországnak nem kell belépnie, és hozzátette: ezért „harcoltam utolsó vérig Ukrajna NATO-tagsága ellen”.

Ha az a kérdés, mi a megoldás a háborús helyzetre? Orbán szerint szükség van egy orosz–európai biztonsági megállapodásra, amely rendezi a fegyverkezési kérdéseket, hogy elkerüljék a fegyverkezési spirált. Úgy fogalmazott, elemi érdek, hogy az összeomlott európai biztonsági rendszert ne egy újabb háború, hanem egy olyan megállapodás váltsa fel, amelyben minden fél – beleértve az oroszokat is – biztonságban érezheti magát.

Ennek részeként alacsonyabb fegyverzeti szintet kellene meghatározni, és csökkenteni kellene a hadrendben tartott fegyverek számát.

„800 ezres ukrán hadsereggel a hátunk mögött nem szeretnék élni” – mondta.

Szerinte Magyarországnak nem érdeke, hogy a háború úgy érjen véget, hogy vagy folytatódik, vagy minden ország hatalmas hadseregeket tart fenn. Azt is állította, hogy a történelem alapján nem lehet megbízni az ukránokban.

Orbán szerint miközben jogos az orosz fenyegetésről beszélni, nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy nem tudni, mi történik majd Ukrajnában, és egy ekkora, felfegyverzett hadsereg „folyamatos, élő kihívást” jelent minden szomszédja, köztük Magyarország számára is. Úgy véli, nem önmagában Ukrajna kérdését kell megoldani, hanem Európa biztonságát és az európai biztonsági rendszer jövőjét. Magyar érdeknek nevezte, hogy az ukrán hadsereg minél kisebb, minél szabályozottabb legyen, és minél inkább fegyverzetellenőrzési mechanizmusok alá tartozzon – állítása szerint ezt a magyar történelmi tapasztalatok is indokolják.

Mit veszíthetnek

A közönség arra is kíváncsi volt, hogy egy kormányváltás az elmúlt 16 év melyik közös eredményét veszélyeztetné. Orbán erre azt a meglepő választ adta, hogy szinte mindet. A közvetlen veszélyek közé sorolta a háborút és az energiáról való „lekapcsolást”, és azt állította, a Tisza Münchenben „paktumot” kötött egy ukránbarát kormány felállításáról. Tágabb keretben azt mondta: két rendszer van Európában, a magyar és a brüsszeli, utóbbiban szerinte „a nemzeti identitásnak nincs helye”.

Itt hangzott el a rendezvény egyik legerősebb mondata is:

„Ne reménykedjen senki, hogy kap egy olyan kormányt mint a mostani, de jobb. Ami jön, az nem mi vagyunk, hanem egy másik. Nem egy javított verzió.”

Orbán szerint ezt egy módon lehet megakadályozni: „elküldjük őket melegebb éghajlatra". Ez a mondata nagy tapsot érdemelt.

Egy másik kérdésre egy tévképzetet oszlatott el: sokan hiszik, hogy a kormányzás „robotpilótával” is lehozható, de ez nem így van.

A melósok kellenek

Orbán szerint ez a mostani kampány nem az üzenetekről szól, hanem a mozgósításról: mindkét oldalnak megvannak a hívei, a kérdés az, ki tudja elvinni őket az urnákhoz. Úgy fogalmazott, Debrecenben és Gyulán nem ugyanaz működik, a kampány fortélyait helyben kell kitalálni.

Szerinte három dimenzióban érdemes nézni a választás esélyeit: civilizációs kérdésekben, a jelen politikai helyzetben és a jövő szempontjából. A civilizációs ügyeknél azt mondta, abban, amit ők képviselnek, többség van. Ilyennek nevezte a bevándorlás kérdését, a munkaalapú társadalom eszméjét, azt, hogy mit tekintünk a társadalom alapegységének – az egyént vagy a családot –, valamint a genderkérdést, a gyerekek szexuális nevelését, illetve a háború és béke dilemmáját. Ezekben - állítása szerint – „nagy többség van a mi oldalunkon”, és a kormányzati programok is ezt tükrözik.

Orbán szerint az esélyességet végső soron a jövő dönti el: meg kell értetni az emberekkel, hogy mindazt, amit eddig elértek, el is lehet veszíteni. A változást kockázatosnak, a biztonságot értéknek nevezte. Azt mondta, lehet azzal viccelni, hogy „öreg mukik” ülnek a kormányban, akik lehetnének trendibbek, de szerinte most nem az az időszak van, amikor kísérletezni kell. Hosszú kormányzás után hatalmon lenni szerinte nem hátrány, hanem előny.

A politikai viták állapotáról azt mondta, beszűkült az értelmes párbeszéd tere. A becslések világát érintve pedig kiszólt „Hann Bandinak" is, akiről azt mondta, már nem a politika, hanem a szórakoztatóipar része, amit művel, ezért erről megint nem lehet értelmesen beszélni.

„Tisztességben megőszült szakemberek a végén átnyergeltek egy másik szakmába", mondta, majd hozzátette, hogy már a saját közvéleménykutatóitól rendelt kutatásokban sem bízik meg.

Az esélylatolgatásnál végül mégis mondott számokat: ha most lenne a választás, szerinte 65 körzetet megnyernének, további tízben pedig jó eséllyel harcolnának. Hozzátette: nem tud úgy nekivágni egy kampánynak, hogy kisebb célt tűz ki, mint legutóbb.

„Nem az az ember vagyok, aki megmászott egy nyolcezres csúcsot, és utána egy hatezresnek megy neki” – fogalmazott.

A legnagyobb kockázatnak a mozgósítást nevezte. Szerinte a szavazóik egy része csak akkor megy el voksolni, ha személyesen felkeresik. Úgy látja, a táboruk nagyobb része a „társadalom derékhadából” érkezik, miközben a magasabban iskolázott csoportokban csökkent a támogatottságuk. Ezt szerinte nem szabad feladni, de a győzelem kulcsa most is a mozgósítás: „ha a melósokat elhozzuk, nagy győzelmet tudunk aratni”. Ehhez pedig – tette hozzá – nem túl sok okoskodás kell, hanem az, hogy oda kell menni és be kell kopogtatni.