Három módszer, amivel túlélték a hideg időjárást a középkorban

A kolostorok és várak vastag kőfalai nyáron jó hűvösek, de mit csinált a középkori ember, amikor beköszöntött a hideg időjárás? – ezt a kérdést járta körbe a Dívány cikke. A rég tapasztalt mínuszok a mai embert is megviselik, a Keletinél melegedősátorban várják a rászorulókat, miközben Orbán Viktor rezsistopot hirdetett, de a többség számára megadatik az a „luxus”, ami a középkori emberek java részének elképzelhetetlen lett volna: hogy egy fűtött, meleg házba mehet haza.

Megfelelő öltözködés

A réteges öltözködés ma is az egyik legfontosabb dolog, amit a hidegben tehetünk a komfortérzetünk javításáért és az egészségünk megőrzéséért, és ez a középkorban sem volt másként. A bencés szerzeteseknek is volt például külön nyári és téli ruházatuk, és az utóbbihoz egy vastag, gyapjas kámzsa is tartozott. A nemesség tagjai bőrből készült ruhadarabokat és vastag textíliákat viseltek, és a gyapjúszövetet széles körben használták. A hálószobákat azonban sokáig még a nemesség köreiben sem fűtötték: a hideg ellen több réteg vastag dunyhával védekeztek, valamint a baldachinos ágyak is segítettek a hőszigetelésben.

Melegedők

A középkori ember jobb híján kénytelen volt beletörődni a hidegbe, de valószínűleg a hőérzetük is különbözött a mi télen-nyáron 21 Celsius-fokra optimalizált működésünktől. A krónikák és leírások nem szentelnek különösebb figyelmet ennek a témának, és ritkán említik az olyan helyiségeket, mint amilyenek a kalefaktóriumnak nevezett melegedők voltak. A kor kolostorainak ez volt az egyetlen része, amelyet fűtöttek, azonban ezeken a helyeken nem fértek el sokan.

A Keleti pályaudvarnál készült riportunkból kiderül, az ott felállított melegedőben 50 fős volt a maximum létszám, és a kolostorokban sem volt más az arány.

Egész télen lobogott a tűz, hogy a szerzetesek oda járhassanak melegedni, mivel más tűz nem volt megengedett számukra; kivéve a mestereket és tisztviselőket, akiknek külön tüzük volt

– idézi a Rites of Durham című, a durhami katedrálist bemutató műből a lap, amelyet valószínűleg egy XVI. században élt régiségkereskedő, William Claxton írt.

A gazdagok kiváltsága: fűtés

A főúri világra mindig más szabályok vonatkoztak: a középkori várakban általában kandallókkal fűtöttek, de a cserépkályhák használata is a társadalom legfelsőbb rétegében jelent meg először.

Nagyon sok régészeti lelet támasztja alá azt, hogy a visegrádi, vagy a Budai vár Zsigmond-kori palotájában már a 14. században is építettek be kályhákat

– mondta Szibler Gábor történész a National Geographicnak.

A fűtésben az ablaküveg elterjedésének is fontos szerepe volt. Korábban bedeszkázták vagy állati hólyagokat akasztottak az ablaknyílásokra, azonban ezek nem voltak túl hatékonyak: a szigetelés és a fény szempontjából sem.