Török Gábor a magyar-ír meccs után: Kevesebb urambátyám és sikerpropaganda, több verseny és tudás

Török Gábor bár nem szokott fociról írni, magyar-ír meccsel kivételt tett. A politológus a Facebook-oldalán a magyar válogatott vasárnap este elszenvedett veresége után azt írta:

Nem szoktam fociról írni, írtam régen botcsinálta sportújságíróként éppen eleget, köztük sok olyat, amit nagyon nem szívesen olvasnék újra. Most azonban, amikor a politikai haszonlesők szelfijei mintha elakadtak volna, talán érdemes kivételt tenni.

Mint írta, az 1978-as magyar-argentin óta a magyar válogatott minden meccsét látta, kivéve egy utazás miatt a jugoszláv 1-7-et, de felvételről később azt is végig szenvedte már.

Ez a mostani magyar csapat messze nem tartozik a legrosszabbak közé, sőt. Hibáztak tegnap? Hibáztak ebben a sorozatban? Igen, nyilván. Tegnap az utolsó öt percben különösen, sokat, sokan. Igen, bizonyára a kapitány is. De aki régóta figyeli a magyar labdarúgást, tudja, hogy mekkora érték az, amit Rossi elért: hogy a sorozat legjobb mérkőzését játszotta a csapat Portugáliában, hogy Dublinban és most Budapesten is elég sokszor messze az ellenfél felett teljesített. Az ellenfél felett és még inkább a magyar futball általános színvonala felett. Mert ez a lényeg: a Rossi-csapat, minden hibája ellenére, nem főszabály volt, hanem kivétel. S bár a világbajnokság még egy tegnapi döntetlennel is messze lett volna, mert a rájátszás kegyetlenül nehéznek ígérkezett, mégis sokkal közelebbnek látszott, mint az elmúlt 40 évben bármikor.

A politikai elemző szerint

a kapitányt el lehet küldeni, lehet, hogy küldeni sem kell, mert megy magától, de aki tartós változást szeretne, annak inkább azt kellene átgondolnia, amit a számok mutatnak: hogy a soha nem látott mennyiségű közpénz és a soha nem tapasztalt politikai figyelem ellenére hol tart ma a magyar labdarúgás a tehetségek kinevelésében és menedzselésében.

Török Gábor végül kiemelte:

Kevesebb urambátyám és sikerpropaganda, több verseny és tudás – szerintem ez kellene, nem a csapat és a kapitány keresztre feszítése.