József Attilát a Mama halála tette József Attilává
Száz éve jelent meg József Attila egyik leghíresebb, emblematikus verse, a Tiszta szívvel. Ma nehéz elképzelni, hogy egy vers igazi botrányt kavarjon, de a Tiszta szívvel képes volt erre. Szerzőjét, a szegedi egyetemistát kérdőre vonta és távozásra szólította fel egyik tanára, az eset miatt azóta is hírhedtnek számító, amúgy kitűnő nyelvész Horger Antal, majd a költőt erről a verséről ismerték meg Bécs-szerte a következő egyetemi szemeszterben. Élete utolsó évében, egy papírgyári állásra beadott önéletrajzában majd egyedül ezt a versét említi cím szerint, és érezhető büszkeséggel teszi hozzá: „hét cikket írtak róla”.
Ami ugyancsak különleges egy százéves (vagy bármilyen) vers esetében: a Tiszta szívvelt az is kívülről tudja, aki nem tud betéve verseket. Szinte felesleges is idemásolni:
Nincsen apám, se anyám,
se istenem, se hazám,
se bölcsőm, se szemfedőm,
se csókom, se szeretőm.
Harmadnapja nem eszek,
se sokat, se keveset.
Húsz esztendőm hatalom,
húsz esztendőm eladom.
Hogyha nem kell senkinek,
hát az ördög veszi meg.
Tiszta szívvel betörök,
ha kell, embert is ölök.
Elfognak és felkötnek,
áldott földdel elfödnek
s halált hozó fű terem
gyönyörűszép szívemen.
A Tiszta szívvel a hiány verse. Első strófája azt sorolja fel, mije nincs a vers alanyának. A hiánylista első helyén áll az a két személy, aki személyiségünk kialakulásában mindenféle értelemben a legfontosabb.
Ebből az anya nem-léte az igazán traumatikus. Vers és élet összefüggései persze bonyolultak, és a kettőt érdemes külön kezelni. Mégis igaz, hogy József Attila életművén belül az életesemények sok mindent megmagyaráznak a művekből, kinyitják a versek felé vezető kapuk egyikét. Mi mással kezdődhetne ezért egy József Attiláról szóló cikksorozat, mint a Mamával? Hogyan határozta meg József Attila költői pályáját az anyja elvesztése, és miként talált vissza verseiben a Mamához?
