Orosz gáz után kínai lítium: hogyan reagál az EU az új függőségre?

Brüsszel már több mint tíz éve a zöld átállásra készül. A folyamat következő hivatalos mérföldköve az, hogy a tagállamok 2030-ig 55 százalékkal csökkentsék károsanyag-kibocsátásukat a Fit for 55 irányelvek alapján, valamint energiafelhasználásukat 42,5 százalékban megújuló energiaforrásokból állítsák elő, amit a Megújuló Energia Direktíva (RED III) határoz meg.

Bár az elmúlt évtizedben az EU zöldpolitikája inkább szolgált retorikai fogásként, mintsem energiabiztonsági intézkedésként, az orosz agresszió legkésőbb 2022-ben rávilágított a szuverén energiaellátás jelentőségére. Sok tagállam ekkor alakította át energiastratégiáját, és az orosz energiafüggőség megszüntetése mellett döntött. A legtöbb tagállam – Magyarországot kivéve – mára drasztikusan csökkentette az orosz fosszilis tüzelőanyagok importját, amit más forrásokból helyettesíteni kell. A pótlás egyik alternatívája a megújuló energia, amellyel nemcsak a karbonsemlegesség válik elérhetőbbé, de lényegesen kisebb kiszolgáltatottságot is jelent az európai energiabiztonságot fenyegető Oroszországgal szemben.

A cél tehát világos: megszabadulni az orosz eredetű kőolajtól és földgáztól, valamint hosszabb távon átállni megújuló energiára.

A megújuló energia viszont egy újféle függőség kialakulását jelentheti, hiszen előállításhoz az uniónak óriási behozatalra van szüksége kritikus fontosságú nyersanyagokból.

Kritikus fontosságú nyersanyagoknak (angolul: Critical Raw Materials, CRM) hívják azokat a nyersanyagokat, amelyek nélkülözhetetlen szerepet játszanak olyan 21. századi technológiákban, mint az akkumulátorok, mikrochipek, elektromos autók és a megújuló energia. Az Európai Bizottság időről időre listát készít ezekről a nyersanyagokról, amikből a legutóbbi, 2023-as lista 34-et tart számon. Az olyan CRM-ek, mint a lítium, a kobalt, a nikkel, a tellúr, a gallium és egy tucat egyéb ritkaföldfém olyan nyersanyagok, amelyek szükségesek a zöld energiát biztosító akkumulátorok, a szélturbinákat működtető állandómágnesek, napelemek és energiahálózatok megépítéséhez. Így az EU számára aggályos, hogy amíg a megújulók központi szerepet látnak el a jövő energiastratégiájában, kitermelésükhöz az unió egyes nyersanyagok esetében több mint 90 százalékos behozatalra szorul. Magyarán,

ha ezekből nincs megfelelő utánpótlás, akkor az egész európai zöld átállás könnyen veszélyeztetetté válik.