Csak azért nem kenődtek fel az EU-csúcs résztvevői a kelet-európai drónfalra, mert az alapozásig sem jutottak el
- Koppenhágában rendezték meg az aktuális informális EU-csúcsot, ahol a kontinens vezetőinek ezúttal sem sikerült egy egységes és határozott Európa képét közvetíteniük a külvilágnak. Bár konkrét döntésekre a csúcs informális jellege miatt nem lehetett számítani, a tárgyalt kérdésekben sem sikerült érdemi megegyezésre jutni.
- A találkozó egyik fő témája az EU keleti határán felhúzandó drónfal volt, amivel egy olyan közös védelmi pajzs kialakítása lenne a cél, amely az Európai Unió légterébe behatoló drónokat hatékonyabban tudná felderíteni és semlegesíteni. A drónfal kettős célt szolgálna – a felderítést és a beavatkozást –, de a közvetlen prioritást a felderítés jelentené.
- Egyetlen olyan ország van, amelynek releváns tapasztalatai vannak a drónok elleni védekezésben és ezt strukturált keretek között hajlandó is lenne megosztani az európai országokkal: Ukrajna.
- Akármilyen jól hangzik a drónfal kialakítása Európa keleti határán, a történet nem ilyen egyszerű. Egy sor egyelőre megválaszolatlan pénzügyi, logisztikai, irányítási kérdés mellett mélyül a törésvonal a közvetlenül fenyegetett keleti tagállamok és a távolabbi, nyugat- és dél-európai országok között.
A koppenhágai informális EU-csúcson a „drónfal” ötlete mellett több kényes kérdés is napirenden volt, de áttörés nem igazán született. Az állam- és kormányfők hosszasan vitáztak a közös védelemről, a befagyasztott orosz eszközök esetleges felhasználásáról Ukrajna támogatása érdekében, valamint az uniós bővítési szabályok reformjáról, de nem sikerült egyezségre jutni. A Bizottság azon javaslatával kapcsolatban, hogy az orosz vagyonok felhasználásával közös hitelt nyújtsanak Ukrajnának, több ország – köztük Németország és Olaszország – óvatosságra int, míg Magyarország nyíltan elutasítja azt. A bővítési szabályoknál António Costa azt indítványozta, hogy a csatlakozási tárgyalások megkezdéséhez legyen elég a minősített többség, ne kelljen egyhangúság, ezt azonban nemcsak Orbán Viktor utasítja el, hanem Franciaország, Hollandia és Görögország sem támogatja. A közös védelem ügyében a vita elhúzódott.
Mindezekkel együtt ki kell hangsúlyozni, hogy a koppenhágai csúcs informális találkozó, ahol a vezetők nem hoznak kötelező döntéseket, csupán „felmérik a terepet. A döntések a három hét múlva esedékes Európai Tanács-ülésen várhatók: akkor kellene dönteni a „drónfal” megépítéséről, az orosz vagyonok felszabadításáról, a védelem finanszírozásának módjáról, valamint arról, hogy Ukrajna megteheti-e a következő lépést az EU-tagság felé. Az informális EU-csúcs megegyezései – vagy inkább azok hiánya – alapján azonban nem úgy tűnik, hogy október 23-án az uniós vezetők akkorát csapnak az asztalra, hogy azt még Moszkvában is megérzik.
Sárkány ellen sárkányfű
Az utóbbi hetekben több „drónincidens” is történt, amelyek Európa amúgy is széles körben ismert sebezhetőségére hívták fel a figyelmet. Orosz drónok és repülők hatoltak be Lengyelország, Románia és a balti országok légterébe. Lengyelországban 19 orosz drón miatt a NATO vadászgépeit is riasztották, de a balti országokban is egyre gyakrabban kell felszállniuk a szövetség repülőinek (köztük a magyar Gripeneknek). Dániában a drónok miatt repülőtereket is le kellett zárni egy időre.
A sorozatos drónberepülések kínos kérdéseket vetnek fel az EU és a NATO légvédelmének felkészültségéről, különösen annak fényében, hogy Oroszország Ukrajna elleni inváziója új dimenzióba emelte a drónhadviselést. Ez viszont nem tegnap történt, hanem az elmúlt három és fél évben folyamatosan, a sokadik nagy kollektív ráeszmélés mégis csak akkor jött el, amikor Lengyelország légterébe több száz kilométer mélyen repültek be az oroszok. A leglátványosabban azonban az ukránok mutatták meg a Pókhálóval, micsoda hosszú távon is érezhető pusztítást lehet okozni egy ország katonai képességeiben egy aprólékosan megtervezett, koordinált művelettel. Miért ne lenne hasonlóra képes más ország is? Például egy olyan, ami változatos szabotázsakciókkal hozza a frászt fél Európára.
A helyzet abszurditását mutatja, hogy Lengyelországban sok milliós rakétákat kellett bevetni az olcsó drónok ellen, Dániának pedig nyíltan el kellett ismernie: egyáltalán nem rendelkezik működőképes földi légvédelmi rendszerrel. A pár száz dolláros költségű pilóta nélküli eszközök kritikus infrastruktúrát is veszélyeztetni tudnak, miközben a védekezés ellenük nagyságrendekkel drágább, így az orosz–ukrán háború miatt amúgy is „újragondolás alatt” álló európai védelmi stratégiát még inkább újra kell gondolni.
Ebben a kontextusban dobta be Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke a „drónfal” kiépítésének ötletét. Bár a bejelentésre azután került sor, hogy a 19 orosz drón belépett a lengyel légtérbe, a terv elvileg már korábban is napirenden volt. Az elképzelés egy szenzorokból, zavaróberendezésekből és légvédelmi rendszerekből álló komplex hálózatot foglalna magában, amely megvalósulása esetén az EU egyik legambiciózusabb közös biztonságpolitikai projektjévé válhat(na).
