A Lidl is készített egy programot a Tiszának, de nem direkt
Halomban állnak a kartonok a Lidlben, kisüveges citromos sör 1% alatti alkohollal, elveszek egyet a legfelső, bontott pakkból. Egyáltalán nem ezért jöttem, ráadásul a radler műfajával szerintem nem az a probléma, hogy túl kevés benne a cukros citromlé, hanem az ellenkezője, de hátha az arányok további borogatásával meglepő eredményre jutunk,
Csak hazafelé tartva számolom át, hogy a vártnál egy-két ezerrel többet fizettem, nézem a blokkot: egy üvegre is a tízes karton árát olvasta be a gép. Nem kellett volna bontogatni a kartont – gondolom, majd azt, hogy még hány ember játszotta el ugyanezt, ha majdnem üres volt a karton, és csak akkor leszek ideges, amikor azt is összerakom, hogy 500 forintnyi üvegdíj ment a MOHU-nak úgy, hogy ezekkel az üvegekkel soha semmi dolguk nem lesz, hiszen a 10-ből 9 nem létezik. Másnap visszamegyek a boltba, elmondom, mit varázsoltam, a lány gondolkodni kezd, hogyan adhatná vissza a pénzt, pláne az üvegdíjat, ami, ugye, már rég megjelent Hernádi Zsolt zsebében. Kicsit rádiózik, aztán rám néz: „Nem akarsz vinni még kilencet?”
Ezt magamban előre elfogadtam megoldásnak, szóval most van egy alighanem egész életre elég panachém, majd jövő héten megírom, milyen. Mindezt nem azért mesélem, hogy érzékeltessem, Magyarországon akkora a sajtószabadság, hogy ártáblákat értelmezni képtelen funkcionális analfabéták is írhatnak hírlevelet, hanem azért, mert még egy lépéssel közelebb kerültem ahhoz, hogy azt lássam az egyedüli üdvözítő útnak, ha az egész országot rábízzuk a fenébe a Lidlre. Megúszós önkiszolgáló kasszák, igen (társadalomrajzot lehetne készíteni abból, hol mit kezd vele a népesség, kerületenként és megyénként drámai attitűdkülönbségek figyelhetők meg: Székesfehérvár külső részén nagyon sok az elfojtott agresszió, Tiszafüreden nem kérnek több halat, a XI. kerület pedig kihalna, ha azon múlna az élelmezésük, hogy eltalálják-e a pékáruk neveit), szóval a dolgok nagyját magának intézi az ember, de ami kell, az működik. Ez a magyar állam esetében is pont így van, leszámítva a működő dolgokat.
Amúgy is azt szoktam mondani, hogy a NER = Kádárizmus + Lidl, szóval ha az a terv, hogy a kádárizmust lassan abbahagyjuk, az egyenletből a Lidl marad, tessék. A Tisza megspórolhatta volna a múlt szombati programbemutató előtti sok munkacsoportozást – amiből egyébként az tűnik ki, hogy a baloldali felforgatóknak elég jól sikerült teleszüremkedniük a pártot. Balra dőlő programfelvetések, nemzeti szósz: hol láttunk már ilyet? Ja, igen.
Egyébként igaztalan vagyok, ez egy rokonszenves, problémaérzékeny és nagy párttól szokatlanul konkrét program, az ilyenekkel 4-7 százalékokat szoktak csinálni ebben az országban, kíváncsian figyelek (ahogy arra is, elfoglaljuk-e Monacót, ami akkor is ránézésre szükséges első lépésnek tűnik a végrehajtásához, ha „Mészáros Lőrincnek” tényleg sikerül maradéktalanul kirázni a zsebeit). Mindenesetre az elmúlt időszak kutatásait értelmezve és kiátlagolva az látszik, kezdhetnek melegíteni a leendő tiszás képviselők, mondanám, ha lennének ilyesmire jelöltek, de még nem tartunk ott, hogy tudjuk, kik fogják lényegében arctalanul tíz százalék alá tolni a Budától Zuglóig hadonászó, korábban egyénit nyert, egyelőre a tagadás fázisában rekedt óellenzékieket. Amikor gyalázkodó kommenteket olvasok, mindig emlékeztetem magam, hogy azokat nem az átlag írja, hanem egy hangos és érzelmileg elkötelezett kisebbség. Sajnos ebből az is következik, hogy azok a kommentelők is azok, akik azt írják, hogy hajrá, Bence, gyerünk, Ákos: ezt hívjuk visszhangkamrának, ami olyan veszélyes dolog, hogy épp most éljük meg, ahogy még egy non-stop kutatási adatokból és végtelen erőforrásból élő monolit pártot is belevisz az árokba.
A közvélemény-kutatásoknál és a harapható közhangulatnál egyaránt érzékenyebb barométer is jelezte a héten ezt a törökgábori értelemben vett megbillenést. Valószínűleg sokan ugyanarra gondoltunk akik hétfőn értesítést kaptunk a telefonunkra, hogy Lázár János szerint korrupt és hazug az Index: na, ez az, kezdődik.
(Sehogyan nem tudok innen átkötni, de aki kihagyta, feltétlenül olvassa el Balavány György Ozzy Osbourne-ról írt portréját akkor is, ha ugyanannyira hidegen hagyja a hard rock, mint engem.)
Így kezdődik ma reggel kiküldött heti hírlevelünk, a 24/7, amelyben ezután még elmélyülős és szórakoztató olvasmányokat, videókat és podcastokat ajánlunk hétvégére válogatva, továbbá összegyűjtjük a hét sorozat- és filmkritikáit is a hátradőlős kikapcsolódáshoz. Itt iratkozhatsz fel, ha jövő héten már te is kéred!
