„Nincs olyan, hogy finom vagy nem finom” – interjú a buddhista apácával, akinek a Netflix és a híres séfek is csodájára járnak
A napsütötte Margit körút forgalmából belépni a Koreai Kulturális Központba olyan, mintha egy másik világba érkeznénk meg: tágas, fényes, letisztult terek és csend fogad. Az élmény szürrealitását fokozza, amikor kis várakozás után kapunk egy csésze keserű teát, és szemben találjuk magunkat a világ leghíresebb koreai szerzetesével, Jeong Kwannal.
Jeong Kwan körülbelül 150 centi magas, a buddhista apácák szürke szövetköntösét viseli, és az a fajta tiszteletet parancsoló, méltóságteljes nyugalom lengi körbe, ami csak nagyon keveseket. Mikor ételekről kezdünk beszélgetni, állandó mosoly költözik az arcára.
Mindig az a kedvenc ételem, ami éppen boldogságot okoz, amikor eszem. Ami energiát ad, éltet. Mi, szerzetesek, kicsit másképp gondolkodunk az ételről, mint a többség: nincs olyan, hogy valami finom vagy nem finom – mindenfajta étel, ami hozzám kerül, értékes dolog, mindet megbecsülöm
– feleli kérdésünkre, hogy van-e kedvenc étele.
A szerzetesnőt annak ellenére tartják számon a világ legelismertebb séfjei között, hogy valójában sosem dolgozott étteremben, sőt főzni sem tanult. Hírnevéről leginkább Eric Ripert, a New York-i, három Michelin-csillagos Le Bernardin nevű étterem sztárséfje és a Netflix tehet. Ripert maga is buddhista, ráadásul a koreai kultúra és konyha nagy rajongója, ezért egy alkalommal kifejezetten azzal a céllal látogatott az országba, hogy végigjárjon néhány templomot és kolostort, és kikérdezze a szerzeteseket a templomi étkezésről. Így találkozott Jeong Kwannal.
