Már az új Jurassic World szerint is unja a világ a dinókat, de azért csak elkészült
Maga úgy tesz, mint egy kisgyerek, aki megtalálta a papa pisztolyát. (…) Elolvasták, mit tettek mások, és megtették a következő lépést. A tudás nem sajátjuk, így felelősséget sem vállalnak érte, lángelmék vállaira álltak, hogy minél gyorsabban elérjenek valamit
– hangzott el 1993-ban a Jurassic Parkban Jeff Goldblum szájából, miközben hetykén kigombolt ingjében próbálta elmagyarázni Ian Malcolmként John Hammondnak, miért nem szép dolog dinókat feltámasztani. De ugyanez a kis monológ elhangozhatna bármelyik Jurassic-film kapcsán az elmúlt tíz évből, és ez alól a hetedik, a most bemutatott Jurassic World: Újjászületés sem kivétel.
Persze könnyű lenne csak egyszerűen a filmet rendező Gareth Edwards nyakába varrni azt, hogy a filmbéli Hammondhoz hasonlóan hiába tisztelte az alapanyagot, sok pénzt remélve cirkuszi látványosságot csinált belőle, amely aztán elhasalt, igaz, itt legfeljebb egy rossz moziélmény az eredmény, nem egy kettétépett torzó. Az igazán zavarba ejtő azonban az, hogy Steven Spielberg nemcsak mélyen érintett volt a készítésben, de ő csábította vissza az első két film íróját, David Koeppet is, aki az 1997-es Az elveszett világ: Jurassic Park után egyszer már kiszállt a dinós franchise-ból, mondván: nem tud többet hozzátenni. Most azonban épp Spielberg volt, aki meggyőzte a visszatérésről, és egy interjú alapján fél éven át közösen dolgoztak a történeten. Távolról sem arról van tehát szó, hogy valaki fogott egy klasszikust, és kizsákmányolta – újra.
Annyi belátás legalább volt, hogy érezték: valahogy el kell varrni az előző trilógia, a Jurassic World-filmek által okozott génmanipulálós-sáskás káoszt, és ezt nem túl elegánsan, de mindenképpen hatékonyan teszik meg azzal, hogy a szereplők az első percekben kissé szájbarágósan magyarázva teszik zárójelbe az előző három filmet. Ebből kiderül, hogy a dinókat mindenki megunta, a városokban grasszáló egyedek napjai is meg vannak számlálva, senki sem kér már az őslényekből, így azokat száműzik az Egyenlítő környékére néhány elhagyott szigetre, ahová szigorúan tilos belépni – de miért is menne bárki egy olyan helyre, ahol mutáns őslények grasszálnak?
