A néni kedves. Túl kedves. Talán akar valamit…

Igazán elfelejthetné már az Akadémia (sőt, úgy általában a díjátadók), hogy a horrorfilmek főszereplőit nem igazán veszi komolyan. Az elmúlt néhány évben a legátütőbb – főképp női – alakítások egy részét horrorfilmekben lehetett látni. Amit Naomi Scott művelt a Mosolyogj második részében, amit Nell Tiger Freetől láthattunk Az első Ómenben vagy amit Demi Moore nyújtott A szerben egytől egyig Oscart érdemlő teljesítmények voltak, csakhogy e háromból egyedül Moore-nak juthatott némi díjszezonos szeretet, mert A szer egyben a nagy visszatérését is jelentette.

A Hozd vissza őt egyik főszereplője az a brit Sally Hawkins, aki a Hajrá, boldogság! és A víz érintése című filmjeivel, illetve a Paddington-mozikkal valóságos védjegyévé vált az életigenlő történeteknek. Kevesen képesek olyan jéghegyeket megolvasztó módon mosolyogni, mint ő. Önmagában rendkívül merész ötlet a belőle áradó pozitív energiákat egy horrorfilm szolgálatába állítani, úgy meg pláne, hogy nem Hawkins a film igazi főhőse, hanem inkább a fő… gonosza?

A nagy Sally Hawkins

Az ausztrál YouTuberekből menő filmesekké avanzsáló Danny és Michael Philippou filmjének az egyik erőssége, hogy az olyan kifejezések, mint a főgonosz nem igazán érvényesek rá. A Hawkins által játszott Laura a film során lehet, hogy szörnyű dolgokat tesz, de sosem ártó szándék vezérli, sőt bizonyos szempontból még magát is meggyőzi, hogy amit csinál, az valamiféle jó célt szolgál.

Sally Hawkins a Hozd vissza őt! c. filmben (Fotó: A24)

A kissé különcen öltözködő, furcsa, de nagyon kedves, mindig mosolygós Laurát egyébként a legtöbben elintéznénk annyival, hogy ő az a kissé habókos, jópofa nő a szomszédból, és a film egyik fontos üzenete pont az, hogy mennyire felszínesen ítéljük meg egymást, és mennyire nem áldozunk időt és energiát arra, hogy a felszín mögé nézzünk. Pedig Laurával tényleg csak a felszínen van minden rendben. Ugyan tudják róla, hogy elvesztette a kislányát, de mindenki úgy hiszi, hogy azóta már összekapta magát, így könnyedén bízzák meg azzal, hogy más gyerekek nevelőszülője legyen. Pedig a felszín alá nézve gyorsan kiderülne, hogy Laura még egyáltalán nincs jól, sőt, az idő az ő sebeit nem gyógyítja, inkább csak még jobban elfertőzi. Nem véletlenül nézeget unos-untalan egy bizarr, orosz nyelvű, látszólag valamilyen rítust bemutató VHS szalagot, amit valószínűleg a dark webről rendelt…

Egy furcsa család

A Hozd vissza őt belépőpontját azonban nem ő, hanem egy testvérpár, a kamasz Andy, és a komoly látásproblémákkal küzdő húga, Piper jelentik, akik a film elején rögtön elveszítik édesapjukat, és a gyámhatóság Laurát nevezi ki számukra új nevelőszülőnek.

Laura első ránézésre főnyereménynek tűnhet. Szép, tágas háza van, nagy medencével, ami valamiért sajnos le van eresztve, ráadásul kimondottan gyerekközpontú, sokat mosolygó, a gyerekek nyelvén értő, nyitott nő. Csakhogy a mosoly mögött egyrészt valamiféle érezhető zavar húzódik meg, másrészt feltűnő, hogy a két gyerekből mennyivel fontosabb számára Piper, mint Andy. És ezt a hangsúlyeltolódást még az se magyarázza meg teljesen, amikor kiderül, hogy Laura elhunyt lánya Piperhez hasonlóan látássérült volt.

Hozd vissza őt! (Fotó: A24)

Andy csak megtűrt személynek érzi magát ebben az új felállásban, miközben egyre inkább úgy látja, hogy Laura valami tervet forral Piperrel kapcsolatban. Nem túl jó jel az sem, hogy Lauránál már van egy másik gyerek is, a rendkívül furcsa, soha meg nem szólaló és kissé félelmetes Oliver, aki korábban állítólag traumatizálódott, de néha már olyan furcsán viselkedik, amire semmiféle trauma nem jelenthet magyarázatot. Például esőben örömmel áll be az üres medencébe és mered az ég felé…

Gyász és extrém horror

A Philippou testvérek már az első nagyjátékfilmjükkel, a magyar mozikban is bemutatott Beszélj hozzámmal is bizonyították, hogy a kertvárosi démoni megszállottság és a gyászfeldolgozás specialistái, akik ezt a két témát tökéletesen képesek vegyíteni.

Erős fegyvertény, hogy ezúttal van egy Sally Hawkins-juk, valamint a gyerekszínészeikből is olyan érett alakításokat tudnak kicsiholni, ami szinte csodaszámba megy. Ráadásul náluk nem egy, hanem egyszerre három gyerekszínész nyújt maradandót.

Hozd vissza őt! (Fotó: A24)

A Philippouk erőssége továbbra is az, hogy képesek mélylélektani helyzeteket felvázolni, majd mindezt extrém horrorba fordítani. Náluk egy rohamot kapó felnőtt látványa is legalább annyira rémisztő tud lenni, mintha maga Lucifer emelkedne ki a mélyből. Előre szólok: ha valaki nem bírja annak látványát, amikor gyerekekkel történik valami szörnyűség, akkor messziről kerülje el a Hozd vissza őt című mozit: itt ugyanis elmondhatatlanul szörnyű dolgok történnek a srácokkal, amikből a kannibalizmus tényleg csak az egyik. A testvérpár ráadásul tökéletesen használja ki, hogy az egyik főszereplőjük majdhogynem vak: képesek a lehető legtöbb izgalmat kicsiholni ebből. A film vége pedig annak ellenére szívszorító és gyengéd, hogy nem sokkal előtte még egészen kegyetlen és véres képek sokaságában tobzódtunk.

A Hozd vissza őt! már látható a magyar mozik műsorán.