6000 éve kihaltnak hitt állatról derült most ki: még mindig él

Nemrégiben két, kihaltnak hitt erszényes fajról derült ki, hogy ma is élnek is virulnak az Ausztráliától északra fekvő Új-Guinea szigetén. Az egyik a törpe hosszúujjú oposszum (Dactylonax kambuayai), egy kicsi, csíkos és feltűnően cuki állat, amelynek mindkét kezén egy-egy rendkívül hosszú ujj található. A másik a gyűrűsfarkú repülőmókus (Tous ayamaruensis), amely fák odvaiban fészkel, és hosszú, erős farkát használja az ágak és indák megragadására az esőerdőben.

Ami pedig igazán érdekessé teszi ezt az önmagában is szívderítő hírt, az az, hogy 

Az ilyen  élőlénycsoportokat (faj, nemzetség), amely a fosszilis leletek alapján sokáig kihaltnak tűnt egy tömeges kihalási esemény után, de később újra felbukkan, a tudományban Lázár taxonoknak nevezik a bibliai Lázár után, aki, mint az közismert, feltámadt a halálból. 

Az esélye annak, hogy egy Lázár-emlősfajt találnak, „szinte nulla” – nyilatkozta Tim Flannery, az Australian Museum zoológusa, a kutatás egyik résztvevője a Guardian magazinnak. Kettőt találni pedig 

Tehát a tudósok mindezidáig csak a fosszíliák alapján tudtak ezeknek az állatoknak a létezéséről. De azért gyanították, hogy van némi esély arra, hogy esetleg mégsem haltak ki , ugyanis a fosszíliák felfedezésének helyszíne, egy távoli, nehezen megközelíthető régió, még nem volt alaposan feltérképezve.

Az állatokat nemrég fényképezték le a Vogelkop-félszigeten – ami hollandul madárfejet jelent –, Új-Guinea északnyugati sarkában. A tudósok úgy vélik, hogy a félsziget egykor az ausztrál kontinens része volt, amely levált és beépült a szigetbe.

A törpe hosszúujjú oposszum orrától a farka végéig körülbelül 35 centiméter hosszú, és ennek körülbelül a fele a farok hossza. Hosszú ujjai mellett a füle is igen figyelemre méltó:  az állatok valószínűleg a fát rágó rovarlárvák által keltett alacsony frekvenciájú hangokra figyelnek, majd felhasítják a rothadó fát, és hosszú ujjaikkal kihalásszák a lárvákat.

A gyűrűsfarkú repülőmókus a fák nedvét és leveleit, valamint valószínűleg gyümölcsöket és gerinctelen állatokat eszik. Szoros rokonságban áll Ausztrália három nagy repülőmókusfajával, amelyek a Petauroides nemzetségbe tartoznak. A kutatók azonban nemrég megállapították, hogy a gyűrűsfarkú repülőmókus egy teljesen új nemzetséget képvisel, amelyet Tous névre kereszteltek, tisztelegve az őslakosok által ezekre az állatokra használt Tous wansai vagy Tous wan elnevezés előtt. A tudósok úgy vélik, hogy a Tous az oposszumok családfájának ősi ágához tartozik, amely több millió évre nyúlik vissza, bár a gyűrűsfarkú repülőmókus az egyetlen ma élő ismert tagja.

A Guardian szerint a félszigeten élő néhány őslakos csoport, köztük a tambrauw és a maybrat népek, tisztelik a gyűrűsfarkú repülőmókust, mert úgy hiszik, hogy ezek az állatok őseik szellemeit képviselik. Mély tisztelettel viseltetnek az állatok élőhelyéül szolgáló őserdő iránt is, és azt mondják, hogy ez „az a hely, ahonnan minden élőlény származik”,

A tudósok nem sokat tudnak egyik fajról sem, de gyanítják, hogy mindkettőt veszélyezteti az élőhelyeik csökkenése, elsősorban a fakitermelés miatt. David Lindenmayer, az Ausztrál Nemzeti Egyetem ökológusa, aki nem vett részt a kutatásban, a New Scientistnek elmondta, hogy „rendkívül aggódik” a Pápua Új-Guineában folyó fakivágások mértéke miatt. Most, hogy az állatokat megtalálták, a kutatók többet szeretnének megtudni arról, hogy pontosan hol élnek, valamint ökológiai igényeikről, abban a reményben, hogy meg tudják őket védeni.

Addig is titokban tartják az állatok tartózkodási helyét, hogy megakadályozzák a vadon élő állatokkal kereskedőket abban, hogy megpróbáljanak befogni néhány példányt: 

„Hihetetlenül nehéz lenne őket fogságban tartani, mert étrendjük nagyon speciális” – mondta Flannery a New Scientistnak. 

 

The post 6000 éve kihaltnak hitt állatról derült most ki: még mindig él first appeared on nlc.