Az új HBO sorozat kedvességből és humorból is jelesre vizsgázik, pedig egy megcsalt feleségről szól. Meg az apjáról
Katie (Charly Clive) egy egyetemen oktat, és boldog házasságban él a szintén ott oktató férjével, Archieval (Phil Dunster), csakhogy kiderül: a férfi összejött egy fiatalabb diáklánnyal (Lauren Tsai). A lány összeomlik, ráadásul a campusra érkezik elvált apja, a sikeres író, Greg Russo (Steve Carell), aki egyszerre próbálja egyengetni sebzett lelkű lányát, valamint helytállni az egyetemen, melynek dékánja (John C. McGinley) felkéri őt, hogy oktasson náluk. Emellett a férfi elkezd vonzalmat érezni egyik kolleginája, Dylan (Danielle Deadwyler) iránt.
Röviden erről szól az HBO Max új vígjátéksorozata, a Rooster, ami már csak azért is megérdemli a figyelmet, mert az alkotói, Bill Lawrence és Matt Tarses olyan népszerű sorozatokat tudhatnak maguk mögött, mint a Dokik, a Ted Lasso, a Direkt terápia vagy a Rossz majom. A premier apropóján az HBO Max nagyszabású sajtótájékoztatót rendezett, amiből az nlc sem maradhatott ki.
Bill Lawrence, Danielle Deadwyler, Steve Carell, Charly Clive, Lauren Tsai, Phil Dunster és John C. McGinley (Fotó: Dia Dipasupil/Getty Images/AFP)
Három lányos apuka egymásra talál
„Amikor elkezdtünk dolgozni a sorozaton, az első kérdés, amit feltettünk, az volt, kivel szeretnénk együttműködni. Steve Carell neve elsőként merült fel, ő pedig elkövette a hibát, hogy leült velünk beszélgetni róla. Micsoda ajándék, ha egy színészről, akinek tiszteled és szereted a munkásságát, kiderül, hogy a valóságban is pont olyan csodálatos ember, ahogyan elképzelted”
– kezdte a dicshimnuszokat az egyik showrunner, Bill Lawrence, hozzátéve, hogy sokat lendített a projekten, hogy mindhárman lányos édesapák.
Mindannyiunkat foglalkoztatott a gondolat, milyen egy olyan lány édesapjának lenni, aki a felnőtté válás küszöbén áll, és nem annyira szeretné, ha nagy szereped lenne az életében, miközben te szeretnél segíteni neki, és rálátni az élete minél több aspektusára.
Steve Carell elmondása szerint a karrierje jelenlegi szakaszában elsősorban a leendő munkatársak alapján választja ki a munkáit: próbálja olyanokkal körbevenni magát, akiknek élmény a társaságában lenni, márpedig már régóta rajongója Bill Lawrence és Matt Tarses munkásságának.
„Egy sorozat első epizódját borzasztó nehéz megírni. Szinte az egész rész expozícióból áll, fel kell építeni egy új világot, be kell mutatni egy csomó figurát, akit a nézők még egyáltalán nem ismernek… Ez a két srác mindezt szintén megcsinálta a Roosterben, de úgy, hogy közben vicces is legyen. Gyakori pilot hiba, hogy túl sokat elárulnak a karakterekről, és nem hagynak sok teret a későbbi fejlődésre. A Rooster azonban tökéletesen találta el az arányokat: épp annyit árult el róluk, hogy érdekelni kezdjen, mi fog történni velük” – magyarázta el Carell, mi tetszett neki annyira a forgatókönyvben.
Steve Carell a Rooster c. sorozatban (Fotó: HBO Max)
Bár maga is lányos apuka, de azt azért igyekezett tisztázni, hogy a sorozatban látható apa-lánya kapcsolat azért nem teljesen olyan, mint a valódi lányával való kapcsolata, hozzátéve, hogy „azért tudtam belőle inspirálódni a szerephez”.
Mint A hivatal
Carell úgy érzi, nem döntött rosszul, sőt az élményt egyenesen az elmúlt évtizedek egyik legsikeresebb sorozatához, A hivatalhoz hasonlította, melynek amerikai változatában ő játszotta a főszerepet.
Csodálatos csapatot hoztak össze, és ilyen szempontból ez a munka leginkább A hivatalra emlékeztetett, mert ott éltem át valami hasonlót. Arra a szereplőgárdára is jellemző volt, hogy senki sem volt fontosabb a többieknél: igazi csapatként működtünk, együtt hoztuk össze. Valami jót akartunk csinálni, és sikerült.
Azért nem volt könnyű dolguk. Bill Lawrence szerint míg régen a tévében tucatnyi epizódjuk volt, hogy megkedveltessék a karaktereiket a nézőkkel, hogy később is velünk maradjanak, ma a streamingen ennek két-három részen belül sikerülnie kell, mert, ha nem jön össze, már nem nézik tovább. És miért sikerül ez nekik mégis oly sokszor?
A jelenlévők szerint leginkább azért, mert minden szereplőjükhöz egyforma empátiával közelítenek. Kimondottan sokszor fordul elő velük, hogy felvesznek egy színészt egy alig néhány mondatos szerepre, majd annyira beleszeretnek a játékába, hogy visszahívják, és részről részre több szöveget adnak neki úgy, hogy végül a sorozat állandó színészévé váljon.
Náluk a gonosz sem szimplán csak gonosz. Egy másik sorozatban a csalfa és hiú férj, Archie a tettei alapján jó eséllyel csak egy szimpla, utálatos figura lenne, de a Rooster alkotói nem érték be ennyivel. Az őt alakító Phil Dunster szerint:
Sokszor jellemezték a karakteremet született seggfejként, szóval köszi, Bill, hogy rám gondoltál, amikor kiosztottad a szerepet. De nekem az tetszett benne, hogy ő nemcsak egy seggfej. Annyira unalmas lenne, ha szimplán csak az lenne, hiszen akkor a nézőktől csak annyit várnánk el, hogy utálják őt.
A showrunnerek szerint olyasvalaki kellett a szerepre, aki visszataszító dolgokat művel, a néző mégis úgy érzi, hogy milyen aranyos. „Ez a képesség viszonylag kevés színész sajátja” – magyarázza Bill Lawrence.
Játszd önmagad!
Archie szerepe azonban nem kivétel, hanem maga a szabály. Az összes szereplőhöz így álltak hozzá, sőt arra is figyeltek, hogy a színészeiket ne a megszokott szerepkörükben láthassuk viszont. Erre talán a legjobb példa a drámai szerepei sokaságáról ismert Danielle Deadwyler, aki itt végre komikaként mutatkozhatott be.
„Ha elkezdesz csinálni valamit a szakmában, ami figyelmet kap, az emberek azonosítanak vele, és hasonló dolgokba hívnak újra meg újra. Régen, még a karrierem elején játszottam komédiában, és ez kiváló lehetőség volt, hogy újra használhassam a berozsdásodott komikus reflexeimet. Olyan volt ez az egész, mint egy workshop. Folyamatosan kísérleteztünk, újra meg újra felvettük a jeleneteket, ötletek sorát kipróbálva. Hatalmas móka volt. Kissé olyan volt a munkafolyamat, mintha színházban próbálnánk. Az ember színészként mindig ilyen örömmunkákra vágyik”.
Danielle Deadwyler és Steve Carell a sorozatban (Fotó: HBO Max)
Volt azonban olyan színészük, akitől egészen mást kértek. A Dokikból ismert John C. McGinley feladata az volt, hogy gyakorlatilag önmagát alakítsa.
„John C. McGinleyvel korábban a Dokikon dolgoztunk együtt. Ha beugrasz hozzá, talán azt reméled, hogy kapsz egy kávét és beszélgettek egy jót, de nála nem így működik. Épített magának egy jókora szaunát. Furcsán kényelmesen érzi magát a testében, akkor is, ha alig takarja valami. Most is alig tudtuk rábeszélni, hogy a sajtótájékoztatóra felvegyen egy inget. Szóval elmész Johnhoz, kapsz egy törölközőt, majd beültök együtt szaunázni, miközben elmondja neked, hogy van mostanság, mi van a családjával, miket dolgozik éppen… Aztán amikor kijöttök, beültet a merülőfürdőbe, és nem enged ki onnan gyorsan, bármennyire szenvedsz. Azt mondja, ha azt érzed, hogy épp meghalni készülsz, akkor a tested jól reagál. Úgy döntöttünk, hogy ezt a szokását a karakterében is felhasználjuk, és beleraktuk a sorozatba”
– mondta Bill Lawrence, amihez McGinleynek is volt egy-két szava.
A színészek gyakran kitalálnak mindenféle szokásokat és jellegzetességeket, amik mögé elbújhatnak. Nos, én nem csinálhattam ezt, mert azt kérték, hogy gyakorlatilag magamat adjam. Azt gondolnád, hogy ez könnyű lehet, de valójában nem az. Folyamatosan azon agyalsz, hogy te magad vagy-e érdekes annyira, hogy a nézők szeressék a karakteredet. Mindig eszedbe jut, hogy változtass valamin azért, hogy érdekesebb legyen, de itt nem teheted. És ha tényleg nem szeretik a karaktert, akkor nem hibáztathatsz érte mást, csak John C. McGinley-t.
Steve Carell és John C. McGinley a sorozatban (Fotó: HBO Max)
Sokan vagyunk magányosak ebben a kaotikus világban
A Rooster egy részét egyetemi campusokon forgatták, a színészek szerint a helyek szellemisége rájuk is hatott, és a sorozat hangulatára is jó hatással volt. A sztárok persze sokat sztoriztak arról, mennyire jól érezték magukat a forgatáson, és milyen örömmunka volt a Rooster, de Steve Carell azért nem vonna le ebből komolyabb tanulságokat.
Az igazság az, hogy bármilyen ígéretesnek is tűnik valami elsőre a forgatókönyv vagy a kollégák miatt, valójában sosem tudhatod, hogy jól sikerül-e. Egyszerűen elmélyedsz a karakteredben és beleugrasz az ismeretlenbe. Fantasztikus volt forgatni a Roostert, és ezt úgy mondom, hogy tudom: senki nem néz meg azért egy sorozatot, mert a színészek szerettek dolgozni rajta. De ettől még számomra ez az egyik legfontosabb dolog egy munkában. Ha még jó is lesz a végeredmény, az csak a bónusz.
És hogy mi is jelenti a Rooster lényegét? Furcsa ezt olvasni egy vígjátéksorozatról, de az alkotók szerint a magány.
Igazából minden karakterünk magányos, csak valamelyikük ezt hangosan kimondja, mások meg magukban tartják: pedig sokan vagyunk magányosak ebben a kaotikus világban.
A Rooster már látható az HBO Max kínálatában.
The post Az új HBO sorozat kedvességből és humorból is jelesre vizsgázik, pedig egy megcsalt feleségről szól. Meg az apjáról first appeared on nlc.
