94 százalék az esélye a szakításnak, ha ezt látjuk a párunkon – megdöbbentően pontos számokkal kimutatható a válás esélye

A házasságok és párkapcsolatok a legtöbb esetben nem váratlanul, egyik napról a másikra érnek véget. Többnyire hosszú folyamat végét jelenti, amikor megtörténik a szakítás. Több jel is utalhat arra, hogy a problémák már tényleg komollyá váltak, a párkapcsolati kutatások egyik legismertebb alakja, John Gottman amerikai pszichológus pedig éppen ezért évtizedeken át vizsgálta párok kommunikációját.

Kutatásai szerint bizonyos viselkedési minták alapján meglepően nagy pontossággal meg lehet jósolni, merre tart egy kapcsolat.

Válás előtt: megdöbbentő számokkal kimutatható egy kapcsolat állapota

94 százalékos pontossággal előre jelezhető a válás

Gottman egyik legismertebb vizsgálatában párok beszélgetéseit elemezte, majd évekkel később megnézte, mi történt velük. Az eredmény valóban figyelemre méltó: a kutató 93,6 százalékos pontossággal tudta előre jelezni, hogy mely párok fognak később elválni.

A kutatások során természetesen nem egyetlen jel számított csupán, hanem több kommunikációs minta együttese. Ezek közül a legismertebb az úgynevezett „négy lovas”: a kritika, a megvetés, a védekezés és az elhallgatás. Ha ezek rendszeresen megjelennek egy kapcsolatban, az erős előrejelzője lehet a későbbi szakításnak. Ezek együttes és gyakori előfordulása 94 százalékos valószínűséggel jelzi a válás bekövetkezését.

A válás előszobája az úgynevezett „négy lovas”

Hogy az igazán nagy veszélyt jelentő minták gyakorlatban mit jelentenek és hogyan fordulnak elő? Íme, néhány konkrét példa rá.

1. Kritika: intő jel, amikor a vita során nem egy konkrét helyzetet kifogásolunk, hanem a másik személyét támadjuk, különösen akkor, ha ehhez még általánosítást is használunk. Például: „Te mindig ilyen önző vagy”, vagy „Veled semmit sem lehet normálisan megbeszélni.”
2. Megvetés: gúnyos hangnem, szemforgatás, lekezelő mosoly vagy szarkasztikus megjegyzések is árulkodhatnak róla. A kutatók szerint ez a legerősebb jel arra, hogy a kapcsolat komoly veszélyben van.
3. Védekezés: amikor a partner minden kritikára azonnal visszatámad vagy magyarázkodik, ahelyett hogy meghallgatná a másikat, az feltűnő figyelmeztetés. Jellemző kifejezései például: „Nem én kezdtem”, „Te csinálod mindig ugyanezt.”
4. Elhallgatás: amikor az egyik fél egyszerűen kivonul a beszélgetésből elfordul, nem válaszol, vagy látványosan lezárja a vitát, az szintén a veszélyzónába tartó kapcsolat egyik jele.

96 százalékban a vita eleje már el is dönti annak végét

A kutatások szerint az sem mindegy, hogyan kezdődik egy konfliktus. Ha egy vita rögtön kritikával vagy gúnnyal, azaz úgynevezett „durva kezdéssel” indul, az esetek 96 százalékában a beszélgetés negatív kimenetelű lesz. Ilyen kezdet után a szakértők szerint már csaknem lehetetlen pozitív fordulatot elérni a veszekedés során.

Durva kezdésnek számít például, ha valaki így indít. Az ilyen mondatok ugyanis támadásként hatnak, válaszként pedig visszatámadást vagy védekezést generálnak:

• „Már megint képtelen voltál megcsinálni, amit kértem.”
• „Te soha nem figyelsz rám.”
• „Elegem van abból, hogy mindig ilyen vagy.”
• „Persze, megint rád nem lehet számítani.”

A viták első 3 perce a válást is előrevetítheti

Egy hosszabb távú kutatásban friss házaspárok vitáit figyelték meg, majd hat éven keresztül követték a kapcsolatukat. Az eredmények szerint már a konfliktus első három percének elemzéséből is előre jelezhető volt, hogy a pár együtt marad-e vagy elválik.

A válással végződő kapcsolatokban a viták elején sokkal több negatív érzelem jelent meg, és jóval kevesebb pozitív reakció.

A kutatásokban a válással végződő kapcsolatok vitáiban több olyan érzelmi reakció jelent meg, amely a kapcsolat romlására utalt. A megfigyelések során gyakran előfordult:

• gúny vagy cinikus hangnem,
• szemforgatás és megvető arckifejezés,
• ingerültség és türelmetlenség,
• ellenséges hangnem,
• érzelmi elzárkózás vagy közöny.

A stabil kapcsolatokban ezzel szemben a viták közben is gyakrabban jelent meg humor, kedvesség vagy egy-egy békítő gesztus.

5:1 – ez a boldog kapcsolatok „arányszáma”

A kutatások egyik legismertebb eredménye az úgynevezett 5:1 arány. Ez azt jelenti, hogy a stabil kapcsolatokban legalább öt pozitív interakció jut egy negatívra. Vagyis például egy kritikus megjegyzést ellensúlyozhat humor, érintés, bocsánatkérés vagy empátia. Ha az 5:1 arány teljesül, akkor hosszú távon is jól működhet a viták vagy kritikák ellenére is a házasság.

Ha azonban ez az arány romlik, a kapcsolat sérülékenyebbé válik. Amikor a pozitív gesztusok száma már nem tudja ellensúlyozni a konfliktusokat, a kapcsolat egyre nagyobb nyomás alá kerül.