Ez volt minden idők legnagyobb választási csalása: 15-ször többen voksoltak az elnökre, mint ahány regisztrált szavazó élt az országban

Libéria Afrika első modern köztársasága, amelyet az Egyesült Államokból érkező felszabadított fekete rabszolgák alapítottak az 1800-as évek elején-közepén. Ahogy az vérbeli 19. századi gyarmatosítóktól elvárható, Libéria alapítóit kevéssé érdekelték a terület őslakosainak igényei vagy vágyai: a helyi törzsekkel való konfliktusok mellett a telepesek a zord éghajlattal, szűkös élelmiszerkészlettel, rossz infrastruktúrával és különböző egzotikus betegségekkel küzdöttek, sokáig inkább kevesebb, mint több sikerrel.

De a gondok – és az állandónak tekinthető korrupciós problémák – ellenére Libéria igen figyelemre méltó ország, amely jó száz évvel a kontinens többi része előtt nyerte el függetlenségét, és azóta többé-kevésbé demokratikusan működik – jellemző, hogy itt választották meg Afrika első női államfőjét is.

És itt zajlott minden idők talán legnagyobb és legabszurdabb választási csalása is. 

Ahogy már említettük, Libériában alapvetően az amerikai-libériai kisebbség gyakorolta a hatalmat az őslakos többség felett, az ő érdekeiket kiszolgáló kormányzó párt, az 1879-ban alapított True Whig Party (Igazi Whig Párt) pedig csaknem egy évszázadon keresztül (!) irányította az országot.  

15 ezer szavazóra 234 ezer szavazat

Az 1927-es választások idejére Libéria mélyen megosztott volt, és a politikai korrupció példátlan méreteket öltött. Charles D. B. King, az uralkodó elit egyik prominens tagja harmadik elnöki ciklusára pályázott, és eltökélte, hogy ezt minden szükséges eszközzel meg is fogja szerezni. Ellenfele, Thomas J. Faulkner korrupció- és elitellenes üzenetekkel kampányolt, és egyre nagyobb népszerűségre tett szert az országban. King és kormánya azonban gondoskodott arról, hogy a választás ne maradjon több egy színjátéknál.

Az 1927-es libériai elnökválasztást szinte minden elképzelhető módon manipulálták.

Eközben ellenfele, Faulkner mindössze 9 ezer szavazatot kapott, annak ellenére, hogy komoly támogatottsága volt.

Szavazás Libériában, a 21. században (fotó: Chris Hondros/Getty Images)

Ennek természetesen nem az volt az oka, hogy csodálatos módon kinőtt a földből bő kétszázezer libériai szavazó. 

• King kormánya több százezer hamis szavazólapot gyártott, hogy megsokszorozza a szavazatok számát. A jelentések szerint egész falvak és városok szavazatait számlálták meg a lakosság tényleges részvétele nélkül.
• Az ellenzék támogatóit aljas és változatos módszerekkel gyötörték: megfélemlítéssel, zaklatással és erőszakkal. A szavazást Kingék szigorúan az ellenőrzésük alatt tartották, ami szinte lehetetlenné tette, hogy a valódi ellenzéki szavazatok bekerüljenek a rendszerbe.
• A helyi törzsfőnököket és a vezetőket megvesztegették vagy kényszerítették arra, hogy King mellett kampányoljanak – így is besöpörtek jó pár szavazatot. 

Nemzetközi botrány és polgárháború

Bár a nemzetközi megfigyelők aggodalmukat fejezték ki a választások tisztaságával kapcsolatban, Libéria uralkodó elitje elutasította ezeket a vádakat, és tovább dagonyázott a korrupcióban. A választási csalások okozta nemzetközi botrány ellenére Charles D. B. King még néhány évig hatalmon maradt. Az 1927-es választásokon elkövetett égbekiáltó csalás azonban adminisztrációjának alaposabb vizsgálatához vezetett, és végül 1930-ban – egy újabb botrány után – lemondott. A True Whig Party azonban még sokáig hatalomban maradt: egészen 1980-ig, amikor az aktuális elnököt egy katonai puccs keretében ki nem végezték.

Samuel Doe, Libéria első őslakos vezetője (fotó: Najlah Feanny/Corbis via Getty Images)

Ekkor került az ország élére Libéria első őslakos politikusa, Samuel Doe. Doe diktatórikus rezsimet hozott létre, majd 1990-ben meggyilkolták az 1989-től 1997-ig tartó első libériai polgárháború idején, Charles Taylor lázadóvezér elnökké választásával. 1998-ban kitört a második libériai polgárháború saját diktatúrája ellen, és Taylor a háború végére, 2003-ban lemondott. A két háborúban nagyjából 250 ezer ember (Libéria lakosságának körülbelül 8 százaléka) halt meg, és még sokkal többen menekültek külföldre, Libéria gazdasága pedig 90 százalékkal zsugorodott. A 2003-as békemegállapodás után 2005-ben demokratikus választásokat tartottak, az ország pedig azóta viszonylag stabil.

(Nyitóképünk illusztráció. Fotó: Getty Images/Kummer János)