Ha inkább üzenetet írsz, mint telefonálsz, ez állhat mögötte a pszichológia szerint

Ismerős helyzet: csörög a telefon, rápillantasz a kijelzőre, és már nyúlsz is a némítás gombért. Majd pár perccel később érkezik az üzenet: „Hívtalak.” Te pedig visszaírsz: „Szia! Bocs, most nem tudok beszélni, miről lenne szó?”

Ha magadra ismertél, nem vagy egyedül. A telefonálás sokak számára kifejezetten stresszes, miközben az üzenetírás biztonságosabb, kontrollálhatóbb terepnek tűnik. De vajon mi áll a háttérben? Csak kényelmi szempont, vagy mélyebb pszichológiai oka van annak, hogy inkább pötyögünk, mint beszélünk?

A kontroll illúziója és a valós megkönnyebbülés telefonálás helyett

A telefonálás azonnali jelenlétet követel. Nincs idő átgondolni a válaszokat, nincs lehetőség szerkesztésre. A beszélgetés élő, spontán, kiszámíthatatlan. Egy üzenet ezzel szemben teret ad a gondolkodásra. Megfogalmazhatod, törölheted, újraírhatod, elküldheted vagy akár később reagálhatsz. Ez a különbség a pszichológia szerint a kontrollélményről szól.

Egy váratlan telefonhívás pontosan ilyen: kizökkent, megszakít, reakcióra kényszerít. Az üzenet viszont lehetőséget ad arra, hogy a saját tempónkban válaszoljunk.

Mit mond a kutatás a digitális stresszről, melyet a telefonálás is kiválthat?

Az utóbbi években egyre több vizsgálat foglalkozik azzal, hogyan hatnak ránk a digitális eszközök, és nem csak negatív értelemben. Egy randomizált, kontrollcsoportos vizsgálat – „Improvements in Stress, Affect, and Irritability Following Brief Use of a Mindfulness-based Smartphone App” – azt találta, hogy már rövid, okostelefonon végzett mindfulness-gyakorlatok is csökkenthetik a stresszt, az ingerlékenységet és javíthatják a hangulatot.

A kutatás során a résztvevők 10 napon keresztül napi körülbelül 10 perces gyakorlatokat végeztek egy mindfulness-alapú alkalmazásban. Az eredmények szerint csökkent a külső nyomásból fakadó stressz, javult az érzelmi egyensúly, és mérséklődött az irritábilitás.

Mit jelent ez a telefonálás – üzenet dilemmában?

Azt, hogy a digitális tér nem feltétlenül stresszforrás, lehet akár szabályozó eszköz is. Ha az üzenetküldés segít abban, hogy kevésbé érezzük túlterheltnek magunkat, akkor az valójában egy adaptív megküzdési stratégia.

A telefonálás mint azonnali teljesítményhelyzet

A pszichológusok szerint sokan azért kerülik a telefonálást, mert az egyfajta mini teljesítményhelyzet. Azonnal reagálnod kell, hangszíned, szóhasználatod, reakcióid mind „láthatóvá” (hallhatóvá) válnak. Nincs lehetőség átgondolt, szerkesztett válaszra.

Ez különösen igaz azokra, akik:

• szorongásra hajlamosak
• perfekcionisták
• konfliktuskerülők
• vagy egyszerűen mentálisan túlterheltek.

Az üzenetírás ezzel szemben pufferzónát biztosít. Időt ad az érzelmek lecsillapítására, a megfelelő szavak megtalálására.

A külső nyomás csökkentése telefonálásnál

A fent említett kutatás különbséget tett a személyes sérülékenységből fakadó stressz és a külső nyomás okozta stressz között. Érdekes módon a mindfulness-gyakorlatok főként az utóbbit csökkentették hatékonyan.

A telefonhívás sokak számára éppen ilyen külső nyomás. Valaki azonnali figyelmet kér. Valaki most akar választ. Ráadásul valaki megszakítja azt, amit éppen csinálsz.

Az üzenet viszont nem követel azonnali reakciót. Legalábbis nem ugyanúgy.

Ez a különbség különösen fontos lehet azoknak, akik már eleve túlterheltnek érzik magukat. A modern életben folyamatos ingeráradat ér bennünket: e-mailek, értesítések, határidők. Egy csörgő telefon ebbe a zajba illeszkedik bele.

Generációs különbség vagy idegrendszeri önvédelem?

Sokan hajlamosak a jelenséget generációs kérdésként kezelni: „A fiatalok már nem tudnak telefonálni.” Valójában azonban ennél árnyaltabb a kép.

Az idegrendszerünk folyamatosan szabályozza az ingerterhelést. Ha túl sok az azonnali elvárás, a gyors reakciókényszer, akkor természetes, hogy olyan kommunikációs formát választunk, amely kevésbé aktiválja a stresszrendszert.

Az üzenetírás lehet egyfajta önszabályozás.

Mikor egészséges és mikor nem a telefonálás háttérbe szorítása?

Fontos különbséget tenni aközött, hogy valaki tudatosan választja az üzenetet, vagy kifejezetten retteg a telefonhívástól.

Ha egyszerűen praktikusabbnak érzed az írást, mert multitaskingolsz, mert zajos helyen vagy, vagy mert átgondoltabban szeretnél kommunikálni, az teljesen rendben van.

Ha viszont már a telefon csörgése is heves szorongást vált ki, izzadást, szapora szívverést, elkerülő viselkedést, akkor érdemes lehet elgondolkodni azon, hogy nem társas szorongás áll-e a háttérben.

A kulcs itt is a tudatosság.

Mit tanulhatunk a telefonálás kontra üzenet dilemmából?

A kutatások azt sugallják, hogy már rövid, tudatos figyelmi gyakorlatok is javíthatják a stresszkezelést és az érzelmi reakcióink szabályozását. Ha megtanuljuk észlelni, miért feszülünk meg egy hívástól, könnyebben dönthetünk arról is, hogyan reagáljunk.

Lehet, hogy néha érdemes mégis felvenni a telefont.

Lehet, hogy máskor teljesen rendben van visszaírni.

A lényeg nem az, hogy rossz dolog üzenetet írni. Hanem az, hogy értsük: mit próbál ezzel szabályozni bennünk az idegrendszerünk.

Nem udvariatlanság, hanem stratégia

Ha tehát legközelebb inkább üzenetet küldesz egy hívás helyett, ne ostorozd magad. Lehet, hogy egyszerűen a saját mentális egyensúlyodat véded.

A modern kommunikáció nem fekete-fehér. A telefonhívás közvetlenebb, személyesebb, de intenzívebb is. Az üzenet távolságot ad, ugyanakkor biztonságot is. Néha pedig éppen erre van szükségünk: egy kis térre két csörgés között.

via