Borbély Alexandra: „Elviselhetetlen, amit csinál a Fidesz, és nem szeretnék itt élni, ha ők maradnak”

„Megnéztem egy interjút 2024 februárjában, mert a Katona társulati csoportjába beírt valaki, hogy Varga Judit exe van a Partizánon. Elkezdtem nézni, és valami olyat éreztem, amit addig nem. Hogy itt van a pillanat. Mondtam az Ervinnek, hogy hol van, azonnal jöjjön haza, újraindítottuk és néztük, és mondtam, hogy valami lesz, valami lesz” – idézte fel.

A beszélgetés apropója az volt, hogy a magyar filmkritikusok a legjobb női főszereplő díjával ismerték el az Emma és a halálfejes lepke című filmben nyújtott alakításáért. A szlovák–cseh–magyar koprodukció az 1940-es évek Szlovákiájában játszódik, Borbély egy özvegy varrónőt alakít, aki egy zsidó fiút bújtat.

Egy szerep, ami mindent megváltoztatott

A szerep személyesen is megérintette: „Hogy történhet meg egy emberi életen belül az, hogy gyerekkoromban nem szabadott magyarul beszélnem Szlovákiában, rám szóltak a buszon a nénik, volt bennem néhanapján szlovákgyűlölet […] Közben ott vagyok egy szlovák filmforgatáson, szlovák emberek vannak körülöttem, és egy olyan filmben vagyok, ahol a szlovák emberek tulajdonképpen mea culpáznak, mert ezt tették a magyarokkal. És olyan volt az egész, mintha mindenért most megbocsáthatnék.”

Szóba került az is, hogy a berlini díja után Magyarországon kevesebb filmes felkérést kapott, és egy korábbi interjúban kimondta: „szarul esik, ha a csodálatosabbnál csodálatosabb független filmek készülnek, és nem hívnak.”

Eleinte óvta a férjét a közélettől

A közéleti szerepvállalás kapcsán elmondta, korábban férjét, Nagy Ervint is óvta attól, hogy megszólaljon: „ne beszéljen, mert nincs értelme, hiszen nincs olyan ember, aki Orbán Viktorral szembe tud menni”. Aztán jött a fordulópontot jelentő Partizán-interjú.

A Tisza egyik rendezvényén Lázár János egyik kijelentésére reagált; az ominózus felvétel megnézésekor sírni kezdett. „Visszarántott oda, arra a buszra, amikor egy szlovák néni mondta, hogy magyarok, menjetek haza – dehát az nincs. Dehát nincs haza, ott se kellek.”

Arról is beszélt, hogy a közéleti aktivitásnak voltak kellemetlen következményei, például amikor egy zebránál ököllel fenyegették meg. Ugyanakkor úgy érzi, most nem lehet hátralépni: „Ne aggódj, nem. Nem. De ennek most nincs itt az ideje” – mondta erről.

Végül egyértelműen fogalmazott:

Saját helyzetét robbanásközeli állapotként írta le, mégis sorsszerűnek érzi mindazt, ami történik vele.

A teljes interjút havi díjért cserébe az alábbi linken lehet megtekinteni.

Forrás: Telex