Melegbárok színpadáról tinilányok kedvenceivé, aztán jöttek a bajok – Megnéztük a Netflix Take That doksiját
A Take That tagjai angolok, ami a róluk szóló Netflix dokumentumfilm miatt abszolút jó hír: az amerikaiakkal ellentétben ők ugyanis hajlamosabbak öniróniával, önkritikával és kellemesen önostorozó brit humorral tekinteni saját magukra, márpedig erre igencsak nagy szükség van ahhoz, hogy egy ehhez hasonló produkció tényleg érdekes és hiteles legyen.
A Take Thatről őszintén
A filmben fotók és videók sokaságával illusztrálva nézhetjük végig az időszakot, amikor Gary Barlow próbálta felismerhetetlenre zabálni magát, vagy amikor Howard Donald depresszióba süllyedve mesél arról, hogy a Take That nélkül mennyire semmirekellőnek érezte magát, és egy ponton éjszaka kisétált egy hídhoz, hogy leugorjon onnan,
…de még ahhoz sem voltam elég tökös, hogy ezt megtegyem.
De jellemző az is, hogy a 2005-ös visszatérésüket bejelentő sajtótájékoztatóról épp azt a pillanatot vágják be, amikor egy újságíró megjegyzi, hogy az eseménynek adó hotel előtt mindössze három rajongó várakozik. Erre Mark Owen rávágja, hogy „Az csak a tesóm meg két barátja. Azért jöttek, hogy úgy tűnjön, vannak még rajongóink”.
Gary Barlow, Howard Donald és Mark Owen a Take That Netflix dokumentumfilm londoni premierjén (Fotó: Lia Toby/Getty Image for Netflix/Take That)
Részletekbe menően kitárgyalják, hogy mi vezetett ahhoz, hogy Robbie Williams ott hagyta őket, milyen hibákat követtek el vele kapcsolatban, illetve az is elhangzik, hogyan érintette őket, amikor a szólókarrierje csúcsán lévő Williams szinte minden egyes alkalommal megragadta a lehetőséget, hogy beléjük – de főképp Gary Barlowba – törölje a szaros bakancsát.
Ez a háromrészes dokumentumfilm valójában azt mutatja be, hogyan lett öt brit proligyerekből világsztár, hogyan nőtt a sikerek hatására egyre nagyobbra az egójuk, majd a szakítás miatt hogyan veszítették el szinte az összes önbizalmukat, sőt néhány esetben a vagyonukat is.
Fájdalmas pillanat, amikor Howard Donald arról beszél, hogy a róluk szóló korábbi, 2005-ös dokumentumfilm felvételére milyen kihívás volt menő ruhákba öltöznie, hogy fenntartsa azt a látszatot, mintha még mindig gazdag lenne.
Sosem látott felvételek
David Soutar rendező doksijának egyik legérdekesebb választása, hogy egyetlen hagyományos beszélő fejes felvételt sem használ. Bár rengeteg új interjút vett fel a Take That máig aktív három tagjával, ezeknek kizárólag a hangsávját használja, és ez egyfajta folyamatosan változó narrációként kíséri végig a három epizódot.
Soutar szerencséjére a zenekar élete olyan gazdagon dokumentált már a kezdettől fogva, hogy meg tudta oldani, hogy csak és kizárólag archív felvételekből és a tagok megszólalásaiból rakja össze a filmjét. És archív felvételek alatt ezúttal nemcsak a hivatalos interjúkat, koncertfelvételeket és tévés bejátszásokat értem, hanem azt az iszonyatos mennyiségű felvételt is, amit a Take That tagjai maguk készítettek, netán a menedzserük vagy a stábjuk rögzített róluk a turnék vagy épp a lemezfelvételek és klipforgatások közepette.
Robbie Williams a tokiói reptéren, 1993-ban (Fotó: Dave Hogan/Getty Images)
Emiatt a háromrészes doksi képanyagának nagy része valóban exkluzív, korábban sosem látott felvételekkel van teli, köztük igazi kincsekkel.
Aki kíváncsi arra, milyen volt, amikor a tagok még melegbárokban szórakoztatták a nagyérdeműt oda illő extravagáns („Utáltam őket” – jegyzi meg Barlow) kosztümökbe bújva, vagy hogy nézett ki, amikor iskolák tantermeiben szórakoztatták a diákokat, a tanárokat és az unatkozó konyhásnéniket félplaybackben, nagyon-nagyon jól fog szórakozni.
De tűpontos felvételt kapunk Robbie Williams koncertek előtti lámpalázáról, ahogy arról is, amikor már arról elmélkednek a tagok az állandó tinilánysikolyok és az őket üldöző lánytömegek közepette, hogy mit nem adnának azért, ha csak öt percre kimehetnének az utcára nyugodtan sétálni egyet.
Azt is mutatja, amikor fáj
A film kronológiai sorrendben viszi végig a bandával kapcsolatos történeteket, kezdve Barlow gyerekkori zenemániájáról és hihetetlen ambícióiról, egészen a megismerkedésük pillanataiig. Az első fellépések, az első felvételek vagy az első (pucér segges) klip – aminek felvételéért a menedzserük jelzáloghitelt vett fel a lakására – itt mind szerepet kapnak, és persze az együttes korábban is kellően jól dokumentált csúcskorszaka is a legnagyobb slágerekkel. Ezt a korszakot leginkább az dobja fel a nézőnek, hogy a srácok szemével és gondolataival csodálkozhatunk rá a hirtelen jött sikerekre, és arra, hogy azok a fiúk, akiknek egy része korábban ki sem tette a lábát Angliából, hirtelen egy világkörüli turnén találják magukat, és például rácsodálkoznak a japán kultúrára.
A Netflix-produkció erőssége, hogy ugyan a hangneme könnyed és szórakoztató, nem fordul el a kényelmetlen momentumok, az emberi gyarlóságok bemutatásától sem. A felvett új interjúkban – Robbie Williams nyilatkozatait archívumokból ollózták össze – a Take That tagjai tényleg kendőzetlen őszinteséggel beszélnek úgy a csúcs-, mint a mélypontokról, elérve azt, amit csak nagyon kevés zenészekről készült dokumentumfilm tud:
ez a film az elejétől a végéig hitelesnek érződik, és nincs olyan érzésünk a megtekintése közben, hogy kizárólag PR-célokból készült azért, hogy a banda tagjai még csillogóbbnak látszódjanak általa.
Take That a Going Live! c. TV showban, 1990-ben (Fotó: Dave Hogan/Hulton Archive/Getty Images)
Néhol talán megbicsaklik a film, néhány ponton – például Gary Barlow zeneszerzői felelősségének és az ehhez kapcsolódó frusztrációinak hangsúlyozásánál – pedig túl sokat elidőzik, beleesve az önismétlés csapdájába, de ettől még a Take That a Netflixen egyértelműen felülmúlta az elvárásainkat. Egyáltalán nem kell rajongónak lenni ahhoz, hogy élvezzük a filmet: nagyszerű korrajz, popkulturális gyorstalpaló, valamint esettanulmány a népszerűség személyiségromboló hatásairól, ami megmutatja, hogy gyakran egyáltalán nem értékeljük azt, ami túl könnyen és túl gyorsan adatik meg, miközben elkezdjük becsülni, ha igazán meg kellett küzdenünk érte.
A Take That már látható a Netflix kínálatában.
The post Melegbárok színpadáról tinilányok kedvenceivé, aztán jöttek a bajok – Megnéztük a Netflix Take That doksiját first appeared on nlc.
