Máig nem tudjuk, ki írta a 20. század egyik legrejtélyesebb könyvét, a Boszorkányevangéliumot
1899-ben az akkor már a hetvenes évei végén járó, küllemre leginkább az idős Tolsztojt idéző amerikai újságíró, Charles Godfrey Leland megjelentetett egy különös kis könyvet, amelyhez a forrásanyagot állítólag egy Maddalena nevű toszkán jósnő szolgáltatta. Már a címe is sokat ígérő:
Aradia, avagy a boszorkányok evangéliuma.
Leland a könyvet úttörő felfedezésként tálalta, amely bizonyítja, hogy a pogányság legalább a középkor óta – bár rejtve, de – fennmaradt Olaszországban. Leland állítása szerint több mint tíz évig kutatta a legendás boszorkányevangéliumot (a Vangelo-t): bejára az olasz vidéket, miközben elmerült a „boszorkányok és árnyak, elhalványult istenek és elfelejtett koboldok” világában.
Az agg Leland egyébként meglehetősen tumultuózus életet élt, amelyet alapvetően határozott meg az autoritás szembeni fellépés: harcolt a monarchisták ellen az 1848-as francia forradalomban, újságíróként aktívan támogatta a szakszervezeteket, küzdött a rabszolgaság eltörléséért, sőt, még egy művészeti alapokra helyezett oktatási rendszert is kidolgozott, amelyet maga Oscar Wilde is dicsért.
Charles Godfrey Leland (fotó: Wikimedia Commons)
Az akár még feminista műnek is tekinthető Aradia ebből a szempontból sem lóg ki a munkásságából.
A könyv szerint Diana istennő arra utasította lányát, Aradiát, hogy mentse meg a szegény és jogfosztott társadalmi rétegeket a rabszolgaságtól. Ezért Aradia megtanította őket a varázslás művészetére, amely lehetővé tette az elnyomottak számára, hogy megszabaduljanak a gazdagok és hatalmasok uralmától, és teljes egészében megsemmisítsék az elnyomás kultúráját.
Ez a mítosz az Aradia első fejezetében jelenik meg; a könyv többi része számos varázslatot, rituálét és verset tartalmaz, valamint Leland kommentárjait.
Néhány tudományos folyóiratban megjelent recenzión kívül a boszorkányevangélium Leland életében alig kapott figyelmet. Csak jóval később, a huszadik század közepe táján kezdett szélesebb körben is hivatkozási alappá válni. Ugyanis eredetileg részben az Aradiára épült napjainak egyik legnépszerűbb – Magyarországon is jelentős követőtáborral bíró – újpogány vallási mozgalma, a Wicca, amelyet Gerald Gardner alapított 1954-ben (pár évvel azt követően, hogy az angol parlament hatályon kívül helyezte a régi boszorkányságellenes törvényt).
Az Aradia hitelessége, illetve szerzősége körüli viták és spekulációk is ekkoriban kezdtek fellángolni. A kutatók arra jutottak, hogy a szövegben említett varázslatok és receptek egy része valódi olasz népi mágikus hagyományokból származhat, azonban arra nem találtak bizonyítékot, hogy a 19. századi Itáliában jól szervezett pogány boszorkányszekták működtek volna titokban.
Giuseppe Pietro Bagetti: Boszrokányszombat Beneventoban (forrás: Wikimedia Commons)
A szkeptikusabb hozzáállású tudósok úgy vélték, hogy az eredeti kéziratot Leland írhatta Maddalena közreműködésével. Mások felvetették annak lehetőségét is, hogy Lelandot Maddalena az orránál fogva vezette, és saját saját eredeti művét adta el neki ősi boszorkányevangéliumként. De az is elképzelhető, hogy az Aradia mögött egy harmadik személy állt:
egy okkult érdeklődésű brit írónő, Roma Lister.
Lister jómódú brit családban született, és Rómában nőtt fel. Az 1890-es években Firenzébe költözött, és hamarosan barátságot kötött Lelanddel, aki feleségével együtt ekkoriban szintén városban élt. Sorsszerű találkozás volt: Lelandnak épp segítségre volt szüksége egy bolognai dialektusban írt kézirat fordításához, Lister pedig már régóta tolmácsként akart dolgozni. Leland és Lister hamar egymásra hangolódtak.
1893-tól legalább 1897 februárjáig Lister Leland kutatási asszisztenseként dolgozott, és rengeteg népmesét, tündérmesét és varázsigét gyűjtött össze Leland legalább három könyvéhez. Az Aradia megjelenése után Lister továbbra is kapcsolatban maradt a helyi vajákosokkal és boszorkányokkal: egy beszámoló szerint „sok olyan embert ismer az olasz vidéken, akik teljesen pogányok voltak, némi vékony keresztény bevonattal”. Lister természetesen Leland informátorát, Maddalenát is ismert, és állítólag tőle tanulta meg a „kártyajóslást, valamint a fekete mágia egyéb ágainak fenséges művészetét”. Ezenkívül Lister alkalmanként közvetítőként szolgált Leland és Maddalena között: ő szerkesztette át a jósnő írásait, hogy azok könnyebben olvashatóak legyenek. Több nemzetközi tudományos társaság tagja volt, például az Olasz Néprajzi Társaság és a Nemzetközi Keresztény Régészeti Kongresszus.
Roma Lister, az Aradia feltételezett szerzője (fotó: Wikimedia Commons)
Lister először 1893 novemberében, az Olasz Folklór Társaság alakuló konferenciáján hívta fel magára a figyelmet: mivel ő volt a résztvevők közül a legfiatalabb, egyúttal pedig az egyetlen nő, valóságos sztárként kezelték – pláne miután előadásában kijelentette, hogy egész életét „boszorkányok és varázslók között töltötte”, és ezért „kénytelen volt megtanulni többé-kevésbé klasszikus eredetű varázsigéket és legendákat”. Csalódottságát fejezte ki amiatt, hogy bizonyos népi hagyományok és a „szellemek nevei” egyre inkább eltűnnek a közgondolkodásból. A természetfeletti lények például egyre ritkábbak lettek:
„Egy közeli barátomtól tudom, hogy falujában már csak két vérfarkas él, és a boszorkányok száma is csökkent.”
Leland számára a boszorkányok egyfajta „fragmentált titkos társaságot” jelentettek, amely főként szoros kapcsolatban álló családtagokból és titokban pogány tanokat követő személyekből állt. Tudásukat csak a beavatott társaiknak és azoknak adták át, akik osztották életfilozófiájukat. Leland ennek megfelelően Listert belső emberének tekintette, akit a boszorkányokhoz fűződő mély és személyes kapcsolata alkalmassá tette arra, hogy kicsalja a titkos tudást a beavatottaktól.
Szóval, tekintettel Lister kapcsolatára Lelanddel és Maddalenával, valamint a mágiával kapcsolatos elméleti és gyakorlati ismereteire, nem alaptalan feltételezni, hogy komoly szerepe lehetett az Aradia megírásában. Egy másik elmélet szerint Lister – mint médium – úgymond becsatornázta a szöveg egyes részeit. Több forrás is tanúsítja, hogy Lister kutatói tevékenysége mellett gyakorlott médium is volt, valamint gyakran alkalmazta az ún. és automatikus írást.
Az 1890-es években, Lelanddel való együttműködése során, Lister titokban testetlen lényekkel beszélt, pszichés gyógyító üléseket tartott és kristálygömbből jósolt. Nagynénje, Julia Rosenkrantz – aki maga is elismert spiritiszta médium volt – felügyelte a képzését, elintézte, hogy hipnózist tanuljon, és elvitte olyan híres médiumok szeánszaira, mint a nápolyi Eusapia Palladino. Lister és édesanyja órákat töltöttek szellemek megidézésével és velük való kommunikációval. Kísérleteikről rengeteg dokumentumot és rajzot hagytak hátra.
Az 1900-as évek elején Lister titokban közreműködött a Colloquies with an Unseen Friend (Egy láthatatlan baráttal folytatott beszélgetések) című, automatikus írással készült könyvben, amely részletesen ismertette Fidelióval, egy atlantiszi szellemmel folytatott beszélgetéseit. A könyv, amelyet Lister barátja, a brit-német nemes hölgy és okkultista, Lady Walburga Paget írt, a Teozófiai Társaság filozófiai és kozmológiai nézeteit tükrözte. Fidelio hatására (Tarquinia álnéven) írva Lister elmesélte Atlantisz felemelkedését és bukását, elmagyarázta a reinkarnáció folyamatát és célját, megjósolta a jövőbeli világháborúkat, és feltérképezte, hogy bizonyos titkos társaságok hogyan befolyásolták a francia forradalmat és más történelmi eseményeket. Ki tudja: talán az Aradia – vagy legalábbis egy része – is valamilyen hasonló módszerrel készült.
forrás: A. D. Manns: Roma Lister, Aradia, and the Speculative Origins of a Witchcraft Revival
The post Máig nem tudjuk, ki írta a 20. század egyik legrejtélyesebb könyvét, a Boszorkányevangéliumot first appeared on nlc.
