Mi lesz a kislány sorsa, akit diszkriminatív módon elvettek örökbefogadóitól? – És mit élnek meg a családra váró gyermekek?
Hatalmas port kavart egy, a héten napvilágot látott örökbefogadási ügy. Egy Budapesten élő brit szülőpár ugyanis egy roma kislányt szeretett volna magához venni, időközben azonban kiderült, hogy a pár egyik tagja afgán gyökerekkel rendelkezik, ez a tény pedig mindent megváltoztatott.
Miután boldogan hazavitték a kislányt, akivel érzelmileg is közel kerültek egymáshoz, szakmailag etikátlan, diszkriminatív lépések sora következett. Az etnikai háttér miatt ugyanis legfőbb céllá az vált, hogy a pártól elkerüljön a kislány. Ezt pedig végül sikerült is elérni. Hogy mindez hogyan hatott a kislányra, milyen traumát okozott, egyáltalán roma gyermekként mennyire lesznek esélyei új családhoz kerülni, azt természetesen az idő dönti el.
Mi azonban szerettük volna jobban átlátni és érteni, egyáltalán mi történik egy örökbefogadási folyamat során. Mit él meg egy gyerek, mi történik vele, egyáltalán hogyan ismerkedik meg örökbefogadó szüleivel, milyen érzésekkel, reményekkel vagy éppen fájdalmakkal kell megküzdenie.
A nevelőszülői hálózat egyik munkatársával, valamint a Fészek Alapítvány vezetőjével beszélgettünk.
A gyerekek néha azonnal megérzik, hogy családra leltek
A gyerekek nagyon is várják, hogy családba kerüljenek. Szükségük van az állandóságra, biztonságra és persze szeretetre, a kötődést pedig gyakran akár már az első találkozás során megérzik leendő szüleikkel. Anna (nevét kérésére megváltoztattuk – szerk.) egy Pest megyei nevelőszülői hálózatban dolgozik.
„Gyakran azonnal egymásra találnak a szülők és a gyerekek. Mintha megéreznék a gyerekek, hogy családba érkeznek” – mondja.
De azt sem titkolja, sokszor nehéz, hullámvölgyekkel teli az útja egy kisgyereknek. Ritka ugyan, de nem példa nélküli, hogy végül nincs meg az összhang az örökbefogadó szülők és a gyerekek között. Találkozott olyan esettel, ahol a kislány szinte képtelen volt abbahagyni a sírást új családjánál, ezért végül visszakerült a rendszerbe.
A nevelőszülőkkel pedig, akikhez örökbefogadás előtt kerülnek a gyerekek, gyakran alakul ki mély, érzelmi kötődés. Ilyenkor a tőlük való elválás is nehéz lehet.
Az érzelmi kötődés idővel átalakul(hat)
Nagyon nem mindegy, milyen érzékenységgel, hogyan segítjük a gyerekeket, így van ez még a hagyományosnak és zökkenőmentesnek tűnő helyzetekben is. Nem véletlen, hogy a folyamatban pszichológusok is segítenek a gyerekeknek, az örökbefogadó- és a nevelőszülőknek is. Az is előfordul azonban, hogy a nevelőszülővel átalakul ugyan, de megmarad a kapcsolat.
„A gyereknek idővel ő már azzá a Timi, Andi vagy Kati nénivé válik, aki vigyázott rá addig, amíg nem talált az otthonára. Ez a mese pedig így kíséri el őket felnőtt korukig. Szeretettel és érzelmi intelligenciával kialakíthatók kölcsönös igény esetén ilyen viszonyok. Mint egy nagynénivel, nagymamával vagy távoli rokonnal, úgy maradnak kapcsolatban később a nevelőszülővel, akivel összejárnak és meglátogatják egymást” – osztja meg Anna.
Egy új jogszabály szerint pedig akár arra is van lehetőség, hogy amennyiben legalább két éve él nevelőszülőjénél a gyerek, a nevelőszülő pedig alkalmas rá, akkor örökbe fogadhassa a gyermeket, sőt elsőbbséget is élvezhessen ebben.
Az örökbefogadás viszont a legkevésbé sem gyors vagy egyszerű folyamat. A lelki megpróbáltatásokon túl hosszú várakozást és bizonytalanságot is jelent.
Csak telnek a hónapok, amíg a gyerek végleges családra vár
„Sajnos egy örökbefogadási folyamat hossza majdnem egy év. Ez nekem az egyik legnagyobb fájdalmam. Miután egy gyermek örökbefogadhatóvá válik (ez akkor van, ha a szülő legalább 3 hónapig egyáltalán nem látogatja vagy lemond róla), vizsgálatok, bizottságok, határozatok követik egymást, közben pedig úgy peregnek a hónapok, hogy a gyerek egyéves lesz” – részletezi Anna.
Hozzátette, hogy volt olyan gyerekük, akit a szülő rendszeresen látogatott. Utolsó látogatásakor pedig elmondta, hogy kérvényezni fogja a hazagondozást, mert már minden rendben van az életében és haza akarja vinni őt. Ezután soha többet nem jött. Az idő pedig telt. Így akár kétéves vagy hároméves is lehet a gyerek, mire a végleges családhoz kerül – mesél egy konkrét esetet Anna.
Az életkor pedig különösen érzékeny kérdés, hiszen minél idősebb lesz a gyermek, annál inkább csökkennek az esélyei az örökbefogadásra. Az örökbefogadásra váró házaspárok ugyanis nagyrészt minél fiatalabb, egészséges, fehér bőrű gyermeket szeretnének.
A roma gyerekek sorsa különösen nehéz, gyakran kilátástalan
„Nagyon sok roma gyerek a rendszerben ragad. Nemcsak idősebbek, hanem egészen kicsik is. Csecsemők. Persze mindenkinek magának kell tudnia, hogy sajátjának tud-e érezni egy roma gyereket, nagyon fontos, hogy az elfogadással kapcsolatosan teljesen őszinte legyen az örökbefogadó szülő. Én azt gondolom, nincs semmi gond azzal, ha valaki úgy érzi, nem tud magáénak érezni egy roma gyereket. Sokkal fontosabb és többet ér az őszinteség egy félresikerült örökbeadás helyett, ahol a végén megint a gyerek sérül legjobban” – teszi hozzá.
Saját helyzetüket pedig fájdalmasan pontosan látják sokan közülük, akik eljutnak abba a korba, hogy már képesek ezt megfogalmazni.
Tisztában vannak azzal, hogy vér szerinti családjuk nem fogja magukhoz venni őket, örökbefogadó szülők pedig nem jelentkeznek értük. „Friss élményem, hogy egy roma kislány azt mondta a nevelőszüleinek: tudja, hogy reménytelen a helyzete és szeretne náluk maradni jó sokáig” – idézi az esetet Anna.
A Budapesten élő brit házaspárt és a roma kislányt érintő döntés tehát szinte felfoghatatlanul súlyos következményekkel járhat. „Amikor olvastam róla, elsírtam magam” – reagál rá a nevelőszülői hálózat munkatársa.
Az örökbefogadás menete nemcsak hosszadalmas, de sok fájdalmat is tartogat (Fotó: Getty Images)
Lépésről-lépésre születik meg a család
Ahhoz, hogy jobban értsük ne csak a távoli következményeket, hanem egy ilyen érzelmi kapcsolat alakulásának kisgyerekre gyakorolt hatását, arról kérdezem búcsúzóul, mégis hogyan képzeljünk el egy barátkozási folyamatot, mely az örökbefogadást előzi meg, és amely sikeresnek bizonyult a brit pár és a kislány ügyében is.
„Játszanak, mesét olvasnak, először csak röviden, 1 órát találkoznak egymással. Ezután már fél napot, majd elérkezünk ahhoz, hogy a találkozásokon már etetik a gyereket a szülők, tisztába teszik őt, megpróbálják elaltatni ebéd után. Később ott maradnak estére is, megismerik a fürdési és elalvási rituálét, majd elviszik magukkal fél napokra. Így válik egyre erősebbé a kötődés” – avat be Anna.
Hosszú várakozás és sok-sok adminisztráció
„Ha valaki úgy dönt Magyarországon, hogy örökbe szeretni fogadni, akkor először a területi gyermekvédelmi szolgálattal kell fölvennie a kapcsolatot. Ott részletes tájékozatást kap, majd pszichológiai alkalmassági vizsgálat, elbeszélgetés, környezettanulmány és orvosi igazolás kiállítása történik. A pár a folyamat végén 4 évre szóló engedélyt szerez az örökbefogadásra” – ismerteti az első lépéseket Zoller Andrea, a Fészek Alapítvány vezetője.
Mint mondja, az adminisztrációval, várakozással, barátkozással és minden szükséges lépéssel együtt körülbelül 1-3 év, mire egy pár eljut a tényleges örökbefogadásig. Ez pedig kifejezetten gyorsnak számít, korábban ugyanis akár 7-8 évig is tartott a várakozás.
Amíg a szülők az említett lépéseken haladnak az örökbefogadás felé, addig a gyerekek örökbeadásának első, illetve valójában nulladik állomása, hogy véglegesen megszűnik a vérszerinti szülő felügyeleti joga. Ezután részletes feljegyzés készül egészségi és pszichés állapotáról, korábbi gondozási helyeiről és minden vele kapcsolatos, fontos részletről. Ez az az akta, melybe betekinthetnek az örökbefogadni szándékozó házaspárok.
Alapos kiválasztás előzi meg a találkozást
A leendő szülők és a gyerekek találkozása cseppet sem a véletlenen múlik. Több résztvevős csapatok igyekeznek megtalálni a gyerekek adottságai, a szülők elvárásai és adottságai alapján az igazán ideális és összeillő szülő-gyerek illeszkedést.
„A gyerek az első találkozás során még nem tudja, hogy éppen megnézik őt. Valahogy mégis előfordul, hogy megérzik ezt.
Az első alkalommal a gyereket a saját, ismerős közegében, például egy gyakran látogatott játszótéren figyelheti meg őt az örökbefogadó pár. Ha pedig a pár szeretne továbblépni a látottak alapján, akkor kezdetét veszi a barátkozás folyamata a gyerek igényeihez és életkorához igazodva, lépésről-lépésre. Itt pedig nagyon fontos a pszichológusi segítségnyújtás is” – hangsúlyozza Zoller Andrea. A szakértő segítségre pedig nagy szüksége van a nevelőszülőnek is, hiszen számára sok esetben egy fájdalmas elválás kezdődik meg, melyet gyászként kell majd feldolgoznia.
A gyerekek számára minden változás egy-egy törés
Azt azonban az alapítvány vezetője is megerősíti, hogy szerencsés esetben kimondottan jó kapcsolat is kialakulhat nevelő- és örökbefogadó szülő között. Ez pedig akár olyan mindennapi helyzetekben is sokat számít, mint akár egy megfázás vagy álmatlan éjszaka. „Mit csinált a nevelőszülő, amikor felment a gyerek láza? Mikor kezdte el neki a lázcsillapítót adni? Melyik szirup vált be korábban a köhögés ellen? – Ezeket a nevelőszülő egy pillanat alatt meg tudja válaszolni” – fejti ki a szakértő.
„A gyerekek nagyon-nagyon konzervatívak. Számukra minden változás, új helyzet egy törést jelent.
A felnőtteknek és szakembereknek kell elég okosnak lennie, hogy szeretettel, a fokozatosságot betartva tegyük könnyebbé nekik a folyamatot” – mondja Zoller Andrea.
Az örökbefogadók számára is krízis a gyermek érkezése
A kihívás pedig a nevelőszülő és a gyermek pszichéje mellett az örökbefogadók életében is erős. „Egy gyermek érkezése, bárhogy érkezik a családba, krízis. Ha vérszerinti gyerek születik, akkor is, hiszen új szerepeik lesznek, máshogy nézünk egymásra a párunkkal, átalakul a kapcsolatunk és ismeretlen területen kell helytállnunk. Férjből és feleségből apává és anyává válunk. Ez pedig nem mindig sikerül. Előfordul, hogy néhányan el is állnak végül az örökbefogadástól” – osztja meg a Fészek Alapítvány vezetője.
A vér szerinti anya véleménye döntő is lehet
A Zoller Andrea által vezetett alapítvány elsődlegesen nyílt örökbefogadással foglalkozik. Ilyen esetekben nevelőszülő helyett a vér szerinti édesanya az, akitől a gyermek az örökbefogadókhoz kerül. Akár már néhány hetes csecsemőként. Jelentős eltérés ugyanakkor az ilyen eseteknél, hogy nemcsak az örökbefogadó, hanem az örökbeadó szülőnek is konkrét elképzelései, elvárásai vannak. Találkozik is az örökbefogadó szülőkkel.
„Részletesen átbeszéljük az anyával, milyen családot képzel a gyerekének. Legyenek-e testvérek, akik várják őt, vidéki vagy városi környezetbe adná őt szívesen… Van, akinek például a vallásosság fontos. Másnak az, hogy rendszeresen sportoljon a család. Van, akinek az számít igazán, hogy ne dolgozzon sokat a leendő anyuka, hanem legyen sokat otthon a gyerekével” – fejti ki Zoller Andrea, aki elmondja, nem példa nélküli, hogy végül a vér szerinti anya nem látja megfelelőnek a kiválasztott, örökbefogadó párt.
„15 éve dolgozom ezen a területen. Az én praxisomban még nem volt olyan, hogy ne találtunk volna megoldást. Alapvető célunk viszont a vér szerinti családokat alkalmassá tenni arra, hogy ők nevelhessék fel a gyerekeiket. Nekünk az az elsődleges feladatunk, hogy őket támogassuk ebben, ha csak egy pici reményt is látunk arra, hogy végül képes és kész lesz felnevelni a gyerekét. Amennyiben erre látunk reményt, megállítunk minden folyamatot, és kizárólag arra fókuszálunk, hogy a gyerek otthon maradhasson. Nem úgy, hogy végül két hónap múlva mégis kiemeljék veszélyeztetettség miatt, hanem úgy, hogy a szülő valóban képes és alkalmas lesz a felnevelésére” – mondja Zoller Andrea.
The post Mi lesz a kislány sorsa, akit diszkriminatív módon elvettek örökbefogadóitól? – És mit élnek meg a családra váró gyermekek? first appeared on nlc.
