Ha a ruháid mindig „a széken landolnak”, az nem feltétlen lustaság – ezt kötik hozzá a pszichológusok

A szék mint „átmeneti zóna”

Sok otthonban a szék valójában nem káoszgóc, hanem egyfajta köztes terület: se nem szennyes, se nem tiszta, inkább egyfajta „még egyszer felveszem” kategória. Ez a kis átmenet sokak számára mentális váltó: jelzi, hogy vége a napnak, és jön az otthoni üzemmód. Ilyenkor a gyors elpakolás nem azért marad el, mert „nem érdekel a rend”, hanem mert este már nincs hozzá energia – és a szék kényelmes kompromisszummá válik.

Széken landoló ruha: milyen személyiségtípusnál gyakoribb?

A kutatás szerint a ruhák „székre halmozása” gyakrabban jelenik meg kreatív, absztrakt gondolkodású embereknél, akiknek a figyelme könnyebben ugrik az ötletek, projektek felé, és kevésbé terjed ki tárgyi részletekre. Emellett azoknál is előfordul, akik rugalmasabbak, könnyebben elfogadják, hogy nem kell, hogy mindig minden tökéletesen „készen” legyen. Ők jellemzően úgy vélik, inkább élhető legyen a környezetünk, mint makulátlan. A harmadik „kapcsolt jelző” pedig az optimizmus: az a belső hit, hogy „majd holnap elpakolom”, és ez persze ezzel sincs gond, sőt: holnap is lesz nap. 

Ruhakupac: mikor van gond? 

A szék-ruhakupac önmagában nem diagnózis, de lehet tükör. Ha a kupac már nem „átmeneti zóna”, hanem folyamatos stresszforrás (keresgélés, gyűrött ruhák, bűntudat, viták), akkor nem az akaraterő hiányzik, hanem egy olyan rendszer, ami illik hozzád. A „minden menjen a szekrénybe, azonnal” sokaknak túl nagy elvárás estére – ezért bukik el újra meg újra.

A pszichológusok inkább kíméletes, fokozatos megoldásokat javasolnak: ne teljes rendet akarj, hanem működő keretet.

Például:

• egy nyitott ruhatartó vagy fali akasztó a „még felveszem” daraboknak,
• egy külön kosár a „félig tiszta” ruháknak (ami nem szennyes, de nem is megy vissza a szekrénybe),
• vagy egy kijelölt pont, akár a fiókban, hogy ne terüljön szét a káosz a lakásban.

A lényeg: ha a szék nálad is ruhamágnes, attól még lehetsz rendezett ember – csak lehet, hogy nem a klasszikus, katonás módszerben működsz igazán jól. És ha a szokásod mögött tényleg a kreativitás, rugalmasság, „majd megoldom” optimizmus áll, akkor azt nem szégyellni kell, hanem okosan keretek közé terelni.

via

Fotó: illusztráció, Getty Images