Ezért mondott igent Enyedi Ildikónak Ázsia szupersztárja – Pesten mesélte el

Halkszavú, csendes, magabiztos, finom vonásokkal rendelkező, kifinomult, érzékeny férfi, akit imád a kamera, és erre egy közel félévszázados színészi karriert tudott felépíteni. Tony Leung Chiu-wai volt az első férfi színész, aki elnyerte az úgynevezett Grand Slamet, vagyis megkapta a három legfontosabb ázsiai filmes díjat, a Golden Horse-t, a Hong Kong Film Awards-ot és a Golden Roostert. Emellett Cannesban a legjobb színésznek választották, Velencében pedig életműdíjat kapott.

Wong Kar-wai legendás munkáinak (Szerelemre hangolva, Vadító szép napok…) állandó szereplője, aki dolgozott már együtt Ang Leevel, és főszerepet játszott abban a Szigorúan piszkos ügyekben, amiből később Oscar-díjas amerikai remake (A tégla) készült Leonardo DiCaprio főszereplésével.

Enyedi Ildikó Csendes barát című filmjében egy idegtudóst alakít, aki pont a Covid kirobbanása idején érkezik Németországban, és mivel nem tud hazautazni, a kihalt egyetemi campuson kénytelen lakni, ahol elkezdi tanulmányozni a botanikus kert területén található csodálatos Ginkgo biloba fát. A növények lelkéről, Wong Kar-wairől, Tai Chiről, a magyar nyelv nehézségeiről és az emberismeretéről is beszélgettünk Tony Leung Chiu-wai-jal, aki természetesen azt is elmondta, miért mondott igent Enyedi Ildikónak.

Az interjú a Corvin moziban készült egy kerekasztal-beszélgetés során, négy másik magyar újságíró részvételével. A Csendes barát január 29-től látható a magyar mozik műsorán.

Mi vonzott Ildikó forgatókönyvében?

Soha nem gondoltam volna, hogy egy fa legyen egy film főszereplője. Fogalmam sem volt, milyen film születik ebből. Épp ezért maga a forgatókönyv nem is volt olyan fontos. Elsősorban a rendező személye érdekelt. Nem a történet maga fogott meg, inkább Ildikó értelmezése a történetről.

Egy Varietynek adott interjúban azt mondtad, hogy reméled, ez a film jobbá teszi a világunkat. Képes lehet egy film elérni ezt?

Az én életszemléletemet biztosan megváltoztatta már az előkészítés során. Teljesen másképp látom a növényeket, mint korábban. És ha így tekintesz a növényekre, akkor ezt az érzékenységet át tudod vinni a Föld bármely élőlényére. Sokkal tudatosabbá válsz a természettel kapcsolatban. A tetteid során őket is figyelembe veszed.

Például tavaly belefogtam az új házam építésébe Japánban, egy tó közelében. Megkértem a kivitelezőt, hogy az építkezés kedvéért egyetlen fát se vágjon ki. Számomra a fák már nemcsak növények. Van saját intelligenciájuk – csak másféle formában.

Szerintem ez a film képes lesz megérinteni az embereket, és elérheti, hogy újragondolják a természethez való viszonyukat.

Ildikó a forgatás során azt kérte tőled, hogy „csak légy jelen”. Amikor ez a legfőbb instrukciód, nem mosódik el a határ a szereped és a valódi éned között?

Nagyjából fél évet töltöttem azzal, hogy felkészültem a szerepre. Tanulmányoztam az idegtudományt, a kognitív fejlődés területét és a növények intelligenciájának kérdését. Könyveket olvastam, videanyagokat néztem. Még egy brit nyelvtanárt is felvettem, mert szerettem volna, ha a karakteremnek brit akcentusa van. Hongkongból származik, ami brit gyarmat volt, és azt feltételeztem, hogy Cambridgeben tanult. A tanár végigment velem az összes anyagon. Mire átmostam magamon minden új tudást, meggyőztem magam, hogy idegtudós vagyok. Ha az ember sok időt tölt tudósok társaságában, fokozatosan, öntudatlanul is szinte belecsúszik a karakterbe. Elkezded elhinni magadról, hogy valóban az vagy. A forgatáson való alakításom ebből jön, valamint abból, amit a környezetemben érzek, és persze a saját, valós érzéseimből. Emiatt mindig van valamennyi a szerepeimben belőlem is. Végső soron a karakter érzelmei mindig rajtam mennek keresztül, így megjelennek benne az én valós érzéseim is.

Miért volt fontos, hogy ismerd mondjuk a kognitív fejlődésének tudományát? Nem lett volna elég, ha csak megtanulod a szöveget, amit a forgatókönyvben kaptál?

A filmben előadást kell tartanom diákok előtt, akik velem szemben ülnek. Ötven szempár nézett rám. A kamera azonnal látja, van-e önbizalom a tekintetedben.

Belül üres vagy, csak mondod a szöveget. Ezt mindenképp szerettem volna elkerülni.

Gyakran játszol magányos, kívülálló, távolságtartó karaktereket. Az egyedüllét és a magány fontos téma a Csendes barátban is. Hogyan élted meg a film ezen aspektusát?

Számomra fontos a magány, szeretek meditálni és időről időre egy-egy elvonulásra is elmegyek néhány nap erejéig. Ez hasonlít ahhoz, amit a filmben is csinálok, amikor egyedül maradok a pandémia idején. Egy ilyen helyzetben szeretem, ha nincs semmi, ami elterelné a figyelmemet. Egy elvonuláson nem olvasok könyveket, nem használok mobilt vagy iPadet. Egyszerűen csak ott vagyok egy házban, és hagyom, hogy sok különféle gondolat szülessen bennem, és élvezem, hogy semmi nem vonja el a figyelmem róluk. Ilyenkor sokkal tudatosabban érzékeled a környezetedet és saját magadat is. Azt hiszem, ez sokat segített a filmbéli alakításomban.

A világ filmrajongóinak nagy része Wong Kar-wai filmjeiből ismer. Össze tudnád hasonlítani az ő rendezői stílusát Ildikóéval? És melyik a kedvenc Wong Kar-wai filmed?

A nagy rendezők és a profi stábok alapvetően hasonló szemlélettel készítik a filmjeiket, de mindig akadnak különbségek. Wong Kar-wai például forgatókönyv nélkül dolgozik. Mindig csak az adott nap forgatókönyvét kapod meg reggel, így napról napra építed fel a karaktert. Ehhez nagyon-nagyon bíznod kell a rendezőben. Ildikó ennek pont az ellenkezője. Ő rengeteg anyagot ad előre neked. A forgatáson pedig egy pillanatra sem emlékszem, hogy bárkivel szemben felemelte volna a hangját. Minden jelenetnél ad iránymutatást, de közben teret ad a kísérletezésnek és improvizációnak is. Azt szeretné, hogy érezzem a jelenetet és a környezetet. Ez nagyban különbözik Wong Kar-wai módszerétől.

Minden filmje az életem más-más szakaszához kötődik. Szeretem a Szerelemre hangolvát, az Édes2kettest, a Vadító szép napokat, a 2046-ot és A nagymestert is. A Csungking expressz pedig azért áll közel a szívemhez, mert Hongkong egy olyan korszakát tükrözi, ami már nem jön vissza soha többé. Különleges hangulata van.

Közel fél évszázadnyi karrierrel a hátad mögött nehéz elhinni, hogy a Csendes barát az első európai filmed. Biztos vagyok benne, hogy korábban sok-sok európai sztárrendező próbált már elcsábítani. Miért nem hagytad magad?

Európa helyett inkább az Egyesült Államokból kaptam ajánlatokat. De minden egyes alkalommal, amikor Zoomon beszélgettem a rendezőkkel, azt éreztem, hogy én valamiért nem tudnék együtt dolgozni az adott emberrel.

Ehhez elég egy Zoom-beszélgetés?

Nekem igen. Úgy hiszem, képes vagyok ráhangolódni az emberekre, szívből érzem őket. Amikor beszélgetsz valakivel, valódi párbeszéd alakul ki, ami közben megérezheted, ki ő valójában.

Ez a személyes találkozásoknál is így működik?

Zoomon bizonyos szempontból könnyebb a dolgom. Ott valahogy nagyobb biztonságban érzik magukat az emberek, könnyebben adják önmagukat. A személyes találkozások során éberebbek és kicsit feszültebbek. Zoomon könnyebb „leolvasni” őket.

Pár éve elég szokatlan dolgot csináltál: a karriered során először elvállaltál egy amerikai filmet, ráadásul rögtön egy Marvel-filmet, a Shan-Chi és a tűz gyűrű legendáját. Mi vezetett ehhez a döntéshez?

A rendező, Destin Daniel Cretton kért tőlem egy Zoom-találkozót, és vagy 5-6 hónapon át nem válaszoltam neki. Nem igazán érdekelt, hogy popcornfilmet csináljak. Egy idő után a feleségem kezdett nyaggatni, hogy hívjam fel őket. Lehet, hogy nem tetszik majd, de egy hívást megér. Végül leültünk beszélni. Ő Hawaiiról származik, és emiatt teljesen más attitűddel bír, mint azok az amerikai rendezők, akik korábban kértek fel munkákra. Könnyed, laza, nyugodt figura, akinek jó a társaságában lenni. És kedves ember. Valójában miatta vállaltam el a filmet. A történetről amúgy sem tudott volna sokat mondani, mert Hollywoodban egy ekkora filmnél minden szigorúan titkos, amíg alá nem írsz a projekthez. Csak a szerződés után kapsz több információt.

Ez 2020-ban történt, és akkoriban kezdtem érezni, hogy

Úgy éreztem, ideje kilépni a komfortzónámból. Lehet, hogy nehéz lesz, de ha kedvelem a rendezőt, miért ne próbálnám meg?

Persze maga a forgatás ég és föld volt Ildikó filmjéhez vagy Wong Kar-wai mozijaihoz képest. Egy Marvel forgatáson minden nagyon feszes: minden perc számít, minden precízen ki van számolva és egyetlen szót sem változtathatunk meg a forgatókönyvben. Ez eszembe juttatta a fiatalkoromat, amikor még tévésorozatokban dolgoztam. Minden gyors és pörgős volt, napi húsz beállítást kellett felvenni, és semmin nem változtathattál.

A hongkongi rendszer teljesen más, mint amit Hollywoodban tapasztaltam. A Szigorúan piszkos ügyek (az Oscar-díjas A tégla eredeti változata – a szerző) filmem tetőn játszódó híres jelenetének dialógusaival például nem voltunk elégedettek, így aznap mi színészek összeültünk a rendezővel és a forgatókönyvíróval, hogy együtt írjuk át és tegyük jobbá. Ott minden rugalmas volt. Egy Marvel-filmnél ez elképzelhetetlen lenne, mert minden kameraállást előre meghatároznak. Biztos vagyok benne, hogy nem minden amerikai film készül így, de én ezt tapasztaltam akkor.

A filmben – ha csak egy rövid időre is – megjelenik a Tai Chi motívum. Úgy fest, a harcművészetek végigkísérik a pályádat.

A forgatókönyv első változatában ez még nem szerepelt. Két héttel a forgatás előtt vettem ezt észre, miközben az égadta világon semmit sem tudok a Tai Chiről. Végigtelefonáltam a barátaimat Hongkongban, hogy keressek gyorsan egy Tai Chi mestert, aki fel tud készíteni. Rengeteg időt töltöttem ezzel, pedig a filmben csak egy rövid pillanatról van szó.

Akkor miért szántál rá ennyi időt?

Talán a nyugati nézők nem vették volna észre, ha valami nem stimmel, Kínában azonban rögtön szemet szúrt volna. Emiatt minden nap gyakoroltam, és amikor már Európában voltam, nap mint nap videókat küldtem magamról a mesteremnek, hogy mondja el, ha valamit rosszul csinálok. Olyan volt, mintha távoktatásban tanulnék.

A nyolcvanas- és kilencvenes években zenészként is aktív voltál, albumokat adtál ki. Hogy emlékszel vissza a pályád ezen szakaszára és mik a kedvenc bandáid?

A színésziskolában voltak énekóráink, és megtanultam, hogy az éneklés segít a testünk és a hangunk irányításában. Ez azonban számomra csak egy hobbi volt, elsősorban szórakozásból csináltam. Énekeltem nagyjából tíz évig, aztán teljesen abbahagytam. A kedvenc bandáim? A Pink Floyd, a Queen, a Nirvana. Rockzenekarok.

Hongkongi kedvenc?

A Beyondot nagyon szeretem, de sajnos az énekesük már nincs köztünk.

És magyar kedvenc?

(nevetés) Még nincs. Ehhez még fejlődnöm kell, ráadásul ha jól tudom, a magyar a világ egyik legnehezebb nyelve. Ildikó most a sajtóturnén jól meglepett. Megtudtam, hogy a magyar és angol mellett beszél franciául, németül és egy kicsit olaszul is. Fantasztikus nő. A film készítése során nagyon megszerettük egymást.

Ha nehézségeim vannak az életben, gyakran kérek tőle tanácsot. Egyszer például beteg voltam, és fantasztikus könyveket küldött nekem, hogy amíg úgyis egész nap az ágyban fekszem, olvassam el őket.

Min dolgozol legközelebb?

Több projektem is van Hongkongon kívül. Készül egy tévésorozat, amit Tajvanon forgatunk, amiben egy sorozatgyilkost fogok játszani. És lesz egy halálról szóló történet is, amit Indiában fogok forgatni.

Wong Kar-wai-jal fogsz még együtt dolgozni valaha? Tizenhárom év telt el az utolsó közös filmetek óta.

Ki tudja? Már jó ideje nem találkoztunk. Az elmúlt két évben egy tévésorozaton dolgozott, főleg Shanghajban. Nem tudom, tervez-e még valaha filmet csinálni. De ha igen, miért ne?

The post Ezért mondott igent Enyedi Ildikónak Ázsia szupersztárja – Pesten mesélte el first appeared on nlc.