Nem az anya hibája! – Interjú Ördögh Csillával a szülés után depresszióról  

A szülés utáni depresszió minden tizedik édesanyát érinti, mégis keveset beszélünk róla, mert a téma még mindig tabusított. Pedig a posztpartum időszak, a szülést követő hetek nemcsak az anyaság örömével járnak, hanem egy teljesen új, érzelmileg és fizikailag is kihívásokkal teli életszakaszt jelentenek, amelyben bizony a szülés utáni depresszió is megjelenhet. A nemrég alapított HOPE Life Center komplex, posztpartum szolgáltatásaival és mindenki számára ingyenesen elérhető edukatív tartalmaival támogatja az édesanyákat és családjaikat, akár egy ilyen nehéz helyzetben is. A posztpartum depresszióról és a HOPE Life Center működéséről Ördögh Csillával, a központ pszichológiai szakmai vezetőjével beszélgettünk.

Mit értünk szülés utáni depresszió alatt, és miben különbözik a szülés utáni depresszió akár a „klasszikus” depressziótól, akár a baby blues-tól?

Csilla: A szülés utáni depresszió egyrészt egy nehezen diagnosztizálható állapot, nagyon sokszor rejtve marad. Másrészt erős társadalmi tabu övezi, ezért az anyának is nehéz rálátni arra, hogy mi történik vele. Van bennünk egy természetes ellenállás, hogy ez nem történhet meg velünk. Az is nehezíti a felismerést, hogy az anya nagyon a gyerekére figyel, és közben kevésbé érzékeli azt, ő maga hogyan van. Ha első gyermekről van szó, akkor sokszor viszonyítási alap sincsen: izolált, nukleáris családokban élünk, nem nagyon látunk bele mások belső működésébe, abba, hogy ki hogyan él meg hasonló helyzeteket. Ráadásul a szülőséggel együtt járnak bizonyos szorongások, amelyeket szinte minden szülő megtapasztal. Ezek a természetes aggodalmak sokszor képesek elfedni, maszkolni azt, ha valójában mélyebb problémáról van szó. 

Ördögh Csilla (Fotó: HOPE)

A fő különbséget a máskor előforduló depresszióhoz képest ott látom, hogy a szülés utáni depresszióban kiemelten jelen van az anya-gyermek kapcsolat, mint az események fő színtere. Itt erősen megjelenik az anya felelősségvállalása és az igyekezete, hogy jól csinálja. Ez pedig nagyon nehéz tereppé teszi a szülés utáni depressziót, mert nem csak egy emberről szól, hanem nagyon direkt módon kettőről. Nem mintha bármely depresszió „csak” egy emberről szólna, de itt különösen hangsúlyos, hogy

Ha a baby blues-hoz hasonlítjuk, ott is jól látszik a különbség. A baby blues sokkal rövidebb lefolyású, általában két-három hétig tart. Jelen van benne a szomorúság, a levertség, a bizonytalanság, de az anya ettől még el tud vonatkoztatni. Nem itatja át a nap minden pillanatát, és nem hatja át teljesen a gyerekéhez való viszonyát. Baby blues esetén lehetnek kétségek, kérdőjelek, akár nehéz érzések is a gyermekkel kapcsolatban, de ezek mellett megjelennek olyan percek, órák, pillanatok a napban, amikor ez nincs jelen. Amikor viszont egy anya huzamosabb ideig nem tud örömmel kapcsolódni a kisbabájához, csak vágyik arra, hogy bárcsak ott lenne ez az öröm, az már inkább a depresszió jele.

Tehát a szülés utáni depresszió nem fordulhat elő úgy, hogy az anya nem szomorú? A szomorúság mindenképpen része ennek az állapotnak?

Csilla: Igen, abszolút. Bár vannak vezetőbb tünetek is, mint a szorongás, aggodalom, ingerlékenység, reményvesztettség, de a szomorúság mindenképpen jelen van a szülés utáni depresszióban. Ugyanakkor fontos látni, hogy ez az érzés sokszor maszkolt formában jelenik meg. Vannak családok, ahol a szomorúság eleve tiltott érzelem: mindig vidámnak kell lenni, jól kell működni, intézni kell a dolgokat. Ilyen közegben a szülés utáni depresszió gyakran úgy jelenik meg, hogy az anya látszólag teszi a dolgát, működik, ellátja a feladatait, miközben belül ott van a szomorúság. Ilyenkor sokszor egyfajta menekülés történik a saját érzelmek elől. Az anya elkezd külső dolgokra koncentrálni, rendezget, szervez, projekteket vállal, bármit, csak ne kelljen leülni és együtt lenni ezzel az érzéssel. Ha a családi vagy társas érzelmi térben az a kimondatlan szabály, hogy ilyet nem szabad érezni, akkor teljesen érthetően menekül előle.

A szomorúságnak van egy másik oldala is, nagyon sok más érzést képes összegyűjteni és elfedni. Gyakran a szomorúság mögött ott van a düh, a csalódottság, a kétségbeesés is, csak ezek nehezen kifejezhető érzelmek. Ilyenkor mindez egyetlen, átfogó szomorúságként jelenik meg, miközben valójában nagyon sokféle érzés húzódik meg alatta.

Milyen személyiségbeli vagy genetikai tényezők hajlamosíthatnak a szülés utáni depresszióra? Például számít-e, ha valakinek korábban volt depressziója, vagy ha előfordult a családban hasonló probléma?

Csilla: Fontos tisztázni, hogy nem személyiségjellemzőkről van szó. Ezzel kapcsolatban sok tévhit él, de nincs olyan tulajdonság, ami alapján valaki alkalmas vagy alkalmatlan lenne az anyaságra. A szülés utáni depresszió nem erről szól. Sokkal inkább egy háttérről beszélünk. Ha a családban van genetikai hajlam a depresszióra, és különösen akkor, ha valaki már átélt korábban depressziós epizódot, akkor sajnos nagyobb az esélye annak, hogy szülés után is megjelenik ez az állapot. Ugyanez igaz akkor is, ha valakinek már volt korábban szülés utáni depressziója: egy következő szülés után nagyobb a valószínűsége annak, hogy újra jelentkezik. Ez nem kudarc, nem gyengeség, hanem egy ismert kockázati tényező, amivel érdemes előre számolni.

Megelőzhető a szülés utáni depresszió? Ha valakinek volt már korábban depressziója, tud erről, és akár már a várandósság alatt is készül erre az időszakra, csökkenthető annak az esélye, hogy újra megjelenjen?

Csilla: Igen, a prevencióban én abszolút hiszek, és azt gondolom, hogy nagyon-nagyon fontos. Ugyanakkor fontos kimondani, hogy nincs rá garancia. Ha valaki például pszichológushoz jár, akkor egyetlen szakember sem tud arra „szerződni”, hogy ezúttal biztosan nem lesz szülés utáni depresszió. A prevenció ugyanis egy nagyon sokrétű folyamat. Nem csak arról szól, hogy valaki hetente elmegy egy-egy órára pszichológushoz. Legalább ennyire fontos a társas közeg, a kapcsolatok, és az, ahogyan az ember a saját működéséhez viszonyul. A preventív munka része az is, hogy a pszichológus segít kialakítani egy olyan gondolkodásmódot és önmagához való viszonyt, amelyben az érintett jobban felismeri a saját jelzéseit. Emellett támogatja abban is, hogyan alakítsa tudatosabban a környezetét, hogyan kérjen segítséget, hogyan húzzon határokat, hogyan teremtse meg maga körül azt a közeget, ami megtartó lehet. Ebben a folyamatban megerősödés és valódi változás történhet. Így előfordulhat, hogy a depresszió nem jelenik meg újra, vagy ha mégis, akkor korábban felismerhetővé és kezelhetővé válik.

Fotó: HOPE

Fontos ugyanakkor látni, hogy itt nagyon finom különbségek, ún. nüanszok vannak, és ezért különösen lényeges a szakmai segítség. A depresszió gyógyításában akkor a leghatékonyabb a támogatás, ha a szakmai segítség és a családi háttér kéz a kézben vannak jelen. Természetesen az átélő részéről is rengeteg erőfeszítés szükséges ahhoz, hogy a gyógyulás útjára lépjen. Ebben nagyon fontos az is, hogy az érintett anya ne hibáztassa magát, mert a depresszió nem az ő hibája. Ő nem okozója, hanem résztvevője a gyógyulási folyamatnak, ugyanúgy, ahogy a környezete is. Egy jól működő, támogató családi közeg sok olyan dolgot tud biztosítani, ami nemcsak a gyógyulást segíti, hanem általánosságban is jót tesz mindenkinek, és preventív hatású a mentális nehézségek szempontjából.

Kiválthatja-e a szülés utáni depressziót egy traumatikus szülés, vagy akár egy feldolgozatlan, nehéz szülés akkor is, ha az anya egyébként nem hajlamos a depresszióra?

Csilla: Egy traumatikus szülés után van egy feldolgozási időszak, ami kívülről depressziónak tűnhet. Ilyenkor maga a szülésélmény traumája hat így a pszichére. Az is megtörténhet, hogy ez a megterhelés egy meglévő, aktiválható depressziót is beindít. Ezért fontos különbséget tenni a traumafeldolgozás és a szülés utáni depresszió között. A mindennapokban ezek a különbségek nagyon finomak, de szakmailag lényegesek, mert másfajta kezelést igényelnek. Egy traumatikus szülésből való gyógyulás ráadásul nagyon hosszú folyamat lehet, sokszor kifejezetten nehéz, és mély nyomot hagyhat. Szinte azt lehet mondani, hogy az ember egy egész életen át hordozza ezt az élményt, bár természetesen nem mindegy, hogy milyen további tapasztalatok, támogatások és feldolgozási lehetőségek követik.

Hogyan ismerhető fel a szülés utáni depresszió? Milyen tünetek utalhatnak rá egyértelműen, és vannak-e úgynevezett „csendesebb” jelek is, amelyek már okot adhatnak aggodalomra?

Csilla: Vannak az általános, ismertebb tünetek, amelyeket sokan a depresszióhoz kötnek: a tartós fáradtság, levertség, kimerültség, azok az állapotok, amelyek megnehezítik a mindennapok működését. Ami azonban különösen fontos, és gyakran rejtve marad, az az öröm képességének eltűnése. Ez különösen a gyermekhez való kapcsolódásban jelenik meg. Azok az apró örömpillanatok, amelyek egyébként természetesen megjelennek a baba felé fordulásban, ilyenkor elhalványulhatnak vagy teljesen eltűnhetnek. Ez egy olyan pont, ami könnyen vakfolt maradhat. Pszichológiai nyelven úgy mondanánk, hogy a jutalmazó rendszer, a dopaminhoz köthető örömérzet nem működik megfelelően. De hétköznapi szinten ez azt jelenti, hogy az anya ritkán vagy egyáltalán nem éli meg az örömöt a gyermekével való kapcsolatban. Ha ez az örömképesség tartósan eltűnik, az már egyértelműen a depresszió jele. Ez az a tünet, ami az anyákat a leginkább meg szokta viselni, és ami miatt sokan segítséget kérnek, ugyanakkor ez az a terület is, ahol a gyógyulás valóban elindulhat.

Milyen esetekben fontos szakemberhez fordulni? Előfordulhat, hogy a szülés utáni depresszió magától elmúlik, vagy ez jellemzően nem így működik?

Csilla: Ha valóban szülés utáni depresszióról beszélünk, akkor nem igazán számíthatunk arra, hogy magától, nyomtalanul elmúlik. Előfordulhat, hogy az idő valamennyit enyhít a tüneteken, de a tapasztalat az, hogy a gyógyulás minősége egészen más akkor, ha valaki nem kér szakmai segítséget. Ezért semmiképpen sem ajánlanám azt, hogy valaki egyedül próbálja kivárni. A szakmai segítség kérése kifejezetten fontos, és jó lenne, ha ez társadalmi szinten is természetesebbé válna. Nemcsak egyéni, hanem családi szinten is befektetésről beszélünk. Az első hónapok, sőt az első két-három év rendkívül formáló időszak az anya és a baba kapcsolatában, és ezek hosszú távon is meghatározzák a közös működést.

Fontos hangsúlyozni, hogy ha az anya időben szakmai támogatást kap, akkor a mentális helyreállítás ideje alatt is vannak olyan, megtanulható eszközök és gyakorlatok, amelyeket be lehet építeni a baba felé irányuló kapcsolatba. Ezek egyfajta hidat képeznek ebben az időszakban, hogy a kapcsolat ne kerüljön légüres térbe. Ez a fajta támogatás segít átmenekíteni az anya-gyermek kapcsolatot addig, amíg az anya megerősödik. Ezeket a nagyon finom, kapcsolati eszközöket nem igazán lehet az internetről összeszedni. A szakember mindig az adott anya és baba kapcsolatából indul ki: abból, amit lát, ami már most is működik. A jó gesztusokra, a meglévő jó pillanatokra épít, és ezek tudatosításán, megerősítésén keresztül történik a segítség.

Milyen szerepe van a környezetnek a szülés utáni depresszió felismerésében? Mit tud valóban segíteni a család, és mi az, amit inkább kerülni érdemes egy érintett édesanyával való kommunikációban?

Csilla: A környezetnek nagyon nagy szerepe van már a felismerésben is. Sokszor nem is az anya az első, aki észreveszi, hogy baj van. Generációkon keresztül úgy szocializálódtunk, hogy mindent egyedül kell megoldanunk, hogy akkor csináljuk jól, ha nem kérünk segítséget. Annyira megszoktuk a nehézségek elviselését, hogy nem mindig tűnik fel, hol van az a határ, ahol már nem kellene mindent kibírni és egyedül megoldani. Ezért különösen fontos a környezet szeretetteljes jelenléte. Nagyon könnyen ítélkezünk az anyák felett, miközben a szakmai szemlélet egyik alapja az, hogy az anya az elsődleges kompetencia a saját gyerekével kapcsolatban. Könnyű kívülről meglátni, hogy szerintünk mit csinál rosszul egy másik ember, de ebből valójában nem következik semmi hasznos.

A gyereket az támogatja, ami az anyát támogatja. Az anyát pedig a szeretetteljes, ítéletmentes odafordulás segíti leginkább. Nem a fenyegetés, nem a félelemkeltés, nem az, hogy így már nem mehet tovább, vagy hogy valakit rángatni kell pszichológushoz. Sokkal inkább az, ha az édesanya azt élheti meg, hogy van mellette valaki, aki kíváncsi rá. Aki leül vele beszélgetni, kérdez, és teret ad annak, hogy kimondhassa, mi van vele. Sokszor már az is segít, ha valaki segít neki egyáltalán átgondolni, hogyan telnek a napjai, miben van benne, mit él meg, mert ezekre sokszor még magában sem reflektál.

A kommunikációban inkább a kérdezés és a finom visszatükrözés a segítő irány. Például olyan mondatok, mint „Úgy látom, régebben gyakrabban voltál derűs” vagy „Érdekel, most hogyan vagy valójában”. Ezek nem vádolnak, nem minősítenek, hanem lehetőséget adnak a kapcsolódásra. Ez végső soron mindenkinek az érdeke. Ha az anya rá tud látni arra, hogy valójában nincs jól, az már önmagában egy fontos lépés, és innen lehet további támogatást kérni.

Tulajdonosi csapat (Fotó: HOPE)

Az apák is átélhetnek szülés utáni depressziót? Hiszen náluk nem hormonális változások zajlanak, mint az anyáknál.

Csilla: Valójában a hormonális háttér az apáknál is megjelenik. Olyannyira, hogy azt szoktuk mondani: „apa is várandós”. Már a várandósság alatt, különösen a vége felé, az apa hormonháztartása is változni kezd. Az anya testéből szó szerint a bőrén keresztül kipárolgó feromonok hatnak az apára, ezek jutnak el az orrán keresztül az agyába, és beindítanak egy ösztönös, gondoskodó működést. A szülés után ez tovább erősödik, főleg akkor, ha az apa aktívan részt vesz a csecsemő gondozásában. Egy olyan apa, aki sok időt tölt a babájával, aki megfogja, ellátja, érzi az illatát, ugyanúgy hormonális változásokat él meg, mint az anya. Ezek a tapasztalatok bejáratják az ún. apai agyi hálózatokat. Minél több időt tölt egy apa a csecsemőjével, annál stabilabban működnek ezek az apai idegrendszeri kapcsolódások. Ez nemcsak a baba megnyugtatását teszi könnyebbé, hanem a kapcsolat is gördülékenyebbé válik. Kutatások szerint a gyakorló apaságnak még hosszú távú egészségvédő hatása is van, például alacsonyabb a prosztata daganatok előfordulása.

Ennek ellenére előfordul apai szülés utáni depresszió is. Ez egy különösen nehezen felismerhető állapot. Találkoztam már olyan esettel, amikor az apa küldte el az anyát és a babát terápiára, és a folyamat során derült ki, hogy valójában az apa depressziós. Az ő belső állapota erős szorongást és aggodalmat vetített az anyára és a családi működésre. De az apák számára segítséget kérni sokszor még nehezebb, férfiként, érzelmi nehézségekkel megjelenni eleve erős tabukkal terhelt. Ebben az esetben is végül úgy jutottak el a segítséghez, hogy először az anya és a baba kapott támogatást, és ezen keresztül vált láthatóvá, hogy az apának van szüksége segítségre. 

Szükség lehet gyógyszeres kezelésre is a szülés utáni depresszió esetében?

Csilla: Igen, a szülés utáni depresszióban is előfordulhat gyógyszeres kezelés, nemcsak a ritkább, súlyos pszichózis esetén. Fontos kiemelni, hogy ez része lehet egy többszintű szakmai támogatásnak: a pszichiáter felírhatja a gyógyszert és követi a kezelés hatását, míg a pszichológus vagy klinikai szakpszichológus párhuzamosan a terápiás folyamatot vezeti. A két szakember gyakran konzultál egymással, hogy a kliens a lehető legteljesebb támogatást kapja. A gyógyszer célja az agy kémiai egyensúlyának helyreállítása, ami segíti a terápiát és a megelőző, öngondoskodáson alapuló munkát is. Ez hosszú távon stabil megnyugvást és tartós javulást biztosíthat, miközben az anya képes tudatosan dolgozni a belső narratíváján, érzésein és a kapcsolatán a babával.

Végül beszéljünk egy kicsit a HOPE Life Centerről is: mi hívta életre és hogyan tudtok segíteni az anyáknak akár posztpartum depresszió esetében, akár a gyerekágyas időszak megkönnyítésében?

Csilla: A Hope Life Centert azzal a céllal álmodta meg Márton Alexandra, hogy segítsen az édesanyáknak nemcsak a posztpartum depresszió idején, hanem a teljes gyermekágyas időszakban. Magyarországon hiányzik egy komplex szemlélet, ami egyszerre figyelné az anyák hormonális, testi és pszichés állapotát, ezt az űrt szeretnénk betölteni. Fontosnak tartjuk, hogy a társadalom is jobban megértse a posztpartum időszak természetét, és ezáltal a depresszió jelenségét. Ha eleve ismerjük ennek az időszaknak a szépségeit és nehézségeit, könnyebb helyén kezelni az extrém megterheléseket, és közelebb kerülni ahhoz, hogy mit jelent valójában a posztpartum élmény.

Szolgáltatásunk keretében egy helyen érhetők el azok a szakemberek, akik ki tudják szűrni, ha valakinek extra vagy más jellegű segítségre van szüksége. Gyermekágyas dúlák és perinatális tanácsadók nemcsak gyakorlati segítséget nyújtanak, hanem támogatják az anya, a baba, az apa és a testvérek közötti kapcsolat egészséges kialakulását. Ha az anya megfelelő támogatást kap, a baba felé való odafordulás organikusan könnyebbé válik, és hosszú távon is erősíti a családi kapcsolatokat. A szupervíziók során az is látszik, mennyire erősíti a társas támaszt az, ha a szakemberek egymással beszélhetnek egy kliensről. A HOPE nem csupán egy szolgáltatás, hanem egy közösségi platform is, , ahol mindenki elsajátíthatja szükséges tudást és szemléletet folyamatosan frissülő, szakmai tartalmakon keresztül.

A szolgáltatás elsősorban személyes: jelenleg Budapestre koncentrálunk, de partnerhotelünk segítségével a családok akár több hétre is igénybe vehetik az intenzív támogatást, de „házhoz is rendelhetik” otthonaikba a személyre szabott csomagjainkat. Hosszú távon célunk országos hálózat kialakítása, hogy mindenhol elérhető legyen ez a fajta segítség, és a szülés utáni időszak ne egyedül, hanem egy támogató közösség részeként teljen.