„Konkrét terveim nem voltak, inkább egy érzés: hogy végre szabad leszek” – Kapás Bogival és Telegdy Ádámmal beszélgettünk
Mikor fogalmazódott meg bennetek az ötlet, hogy kávézót nyittok, illetve mennyire volt egyértelmű, hogy ezt közösen csináljátok?
Bogi: A közös vállalkozás nálunk szinte kimondatlanul is magától értetődő volt. Nem volt olyan pont, amikor felmerült volna, hogy ebbe nem együtt fogunk bele. Maga a kávézó ötlete nagyjából három és fél–négy éve fogalmazódott meg bennünk.
Nagyon szeretjük a kávét, és azt is, amikor nálunk van a család vagy a barátaink, és kiszolgálhatjuk őket. Valahogy ebből az élményből nőtte ki magát az egész.
Ádám: Inkább úgy fogalmaznék, hogy ki akartuk próbálni ezt a világot. Nem volt mögötte egy nagy üzleti masterplan, sokkal inkább kíváncsiság és lelkesedés.
Kapás Boglárka és Telegdy Ádám a Csuporban (Fotó: Leéb Ádám)
Mennyire volt közös az elképzelésetek? Gondolok itt például a koncepcióra, a kínálatra vagy akár a dizájnra.
Ádám: A dizájnban hamar kiderült, hogy meglepően hasonló az ízlésünk. Tavaly építkeztünk, ott is azt tapasztaltuk, hogy apró eltérésekkel, de nagyon jól tudunk kompromisszumot kötni. A kávézó vizuális világa kapcsán végig egy hullámhosszon voltunk.
Bogi: A kínálatnál volt inkább eltérés. Két irányból indultunk: az egyik a nagyon letisztult specialty vonal, ahol csak a kávé és annak minősége számít – nincs matcha, nincs chai, nincs szirup. A másik egy populárisabb irány, ahol ezek is megjelennek.
Ádám: Én inkább a minimalista vonalat képzeltem el: presszó, cappuccino, filter – semmi extra körítés.
Bogi: Én pedig eleinte inkább abban gondolkodtam, hogy legyenek látványosabb, „extrázott” italok. Végül félúton találkoztunk: van matcha, de nincsenek szirupok. Így szerintem jól sikerült az egyensúly.
A hely neve is különleges. Honnan jött a Csupor?
Bogi: A húgom, Vanda sokat használta ezt a szót. Félig erdélyi vagyok, ő ott is élt, és ott a csupor vagy csipor egy régi, magyaros szó a bögrére. Amikor először beszéltünk a kávézó ötletéről, csak ideiglenes névként kezdtük használni, de rajtamaradt, és egyre jobban megszerettük.
Ádám: Tudatosan nem a saját nevünkre akartuk felépíteni a brandet. Fontos volt, hogy önálló élete legyen, még ha mi arcokként jelen is vagyunk mögötte. Egy percig sem volt szó róla, hogy a Kapás vagy a Telegdy szerepelni fog a nevében.
Kapás Boglárka és Telegdy Ádám a Csuporban (Fotó: Leéb Ádám)
Hogyan oszlanak meg köztetek a feladatok?
Bogi: A dizájn inkább az én terepem volt, a kávé és a termékek kiválasztása viszont szinte teljes egészében Ádámé. Ő ment utána a pörkölőknek, ő döntött arról, mivel dolgozunk. Sokat dolgozott vele, tényleg mindennek utánajárt, és szerintem sikerült egy olyan vonalon maradni, ami az igazi minőséget képviseli.
Ádám: A számoknál érdekes módon mindketten nagyon precízek lettünk. Bár Bogi alapvetően egzaktabb típus, én is már a sokadik Excel-táblán vagyok túl. Nulláról indultunk, ezért fontos volt, hogy pontosan lássuk a kiadásokat és bevételeket.
Bogi: Én meg néha átszámolom, hogy biztos jól számolt-e. (nevet)
Egy hónapja vagytok nyitva. Milyenek az eddigi tapasztalatok?
Ádám: Őszintén? Sokkal nyugodtabbra számítottunk. Azt hittük, kisebb lesz a forgalom, főleg az elején.
Bogi: Ehhez képest már az első napokban jöttek olyan vendégek – külföldiek is –, akik nem miattunk jöttek, hanem egyszerűen megtalálták a helyet. A környéken nincs más specialty kávézó, így aki ilyet keres, annak ide vezet az útja.
Ádám: Látszik, hogy egyre nagyobb az igény a minőségre, már nem az automatás kávé az alap. Az emberek nyitottabbak, kérdeznek, kóstolnak.
Kapás Boglárka és Telegdy Ádám a Csuporban (Fotó: Leéb Ádám)
Az úszás miatt eddig is sokat voltatok együtt, de most üzletileg is kapcsolódtok – változtatott ez a kapcsolatotokon? Hogyan tudtátok támogatni egymást, különösen akkor, amikor Bogi abbahagyta az úszást?
Bogi: Abszolút támogatott, ahogy mindig is. Őszintén szólva a kapcsolatunk lényegében nem változott. Egyetlen gyakorlati különbség van: Ádám reggel nagyon korán kel edzés miatt, én pedig már nem mindig kelek fel vele, hanem alszom tovább. Ez nekem kifejezetten jó, neki talán kicsit nehezebb, főleg, amikor sötétben indul el edzeni, de ezen kívül nem éreztem törést vagy változást köztünk.
Ádám: A kapcsolatunkra tényleg nem volt hatással. Az én úszókarrieremre viszont igen.
Amikor Bogi abbahagyta, én is kivettem egy hosszabb szünetet, újragondoltam a fő számomat és az egész felkészülésemet. Profi váltás történt nálam abban az értelemben, hogy máshogy akartam edzeni és készülni. De emberileg, párkapcsolati szinten ez nem hozott változást.
Bogi, te hogyan tekintesz vissza a karrieredre? Maradt benned hiányérzet vagy befejezetlenség?
Bogi: Teljesnek érzem a karrieremet. Voltak közben bosszantó időszakok – például amikor betegségek miatt versenyeket kellett kihagynom –, de most már egyben látom az egészet, az elejétől a végéig. Nagyon fontos volt számomra a lezárás, és szerintem ezt jól sikerült megcsinálnom. Úgy tudtam meghúzni a vonalat, hogy nem maradt bennem tüske vagy teher, nem cipelek magammal semmilyen kimondatlan dolgot. Tudtam, hogy ehhez bátorság kell, és örülök, hogy megléptem.
Kapás Boglárka és Telegdy Ádám a Csuporban (Fotó: Leéb Ádám)
Kinek mondtad el először, hogy befejezed?
Bogi: Valószínűleg Ádámnak. De ez nem egy hirtelen döntés volt. Már régóta bennem volt, hogy a párizsi olimpia lesz az utolsó számomra. Az viszont sokáig nem volt egyértelmű, hogy utána azonnal abbahagyom-e. Amikor kiderült, hogy 2024 végén Budapesten lesz a rövidpályás világbajnokság, akkor dőlt el végleg: azt még megvárom, és egy hazai világversenyen búcsúzom el.
Mit vártál a visszavonulás utáni időszaktól?
Bogi: Konkrét terveim nem voltak, inkább egy érzés: hogy végre szabad leszek. Hogy bármikor ehetek, bárhová mehetek, nem köt az időbeosztás. Ezt az elején nagyon élveztem, de elég gyorsan átfordult, hirtelen túl sok lett a szabadság. Akkor már hiányzott a napi rutin, hogy be legyen osztva a napom. Rövid ideig volt ez eufórikus, utána már nehézségként éltem meg.
Ádám, benned volt irigység, amikor Bogi már szabadabb volt, te pedig edzésre jártál?
Ádám: Inkább azt éreztem, hogy nekem is szükségem van szünetre. Januárban még edzettem egy keveset, aztán külföldre utaztunk majdnem egy hónapra, utána még próbálkoztam, de éreztem, hogy ez a 2024-es év annyira sűrű volt versenyek szempontjából, hogy muszáj megállnom. Tudtam, hogy ha még valaha szeretnék úszni, és nem megutálni a sportot, akkor kell legalább egy fél év szünet. Májustól szeptemberig gyakorlatilag nem is ugrottam vízbe.
Kapás Boglárka és Telegdy Ádám a Csuporban (Fotó: Leéb Ádám)
Hogyan fogadják ezt a sportágon belül? Mennyire elfogadott egy ilyen szünet?
Ádám: Nagyon ritka. A mentális egészség szerepe ugyan már jobban előtérbe kerül, mint régen, de messze nem természetes. Egy 3-4 hónapos szünet az úszásban még mindig furcsának számít, sokszor tabu.
Az edzők szemlélete változik szerintetek? A régi iskolát követő, idősebb edzők kezdenek kiöregeni, és átveszik a helyüket a másfajta mentalitással rendelkező trénerek.
Bogi: Főleg a fiatalabb edzőknél szembetűnő a változás. Teljesen más mentalitással dolgoznak, más pedagógiával.
Mi még egy régebbi rendszerben nőttünk fel, de most már látszik az elmozdulás.
Ádám: Ez mindenképp jó hír, még ha lassú folyamat is.
Mit gondoltok a fiatal generációról? Meg lehet őket tartani egy ilyen monoton sportban, mint az úszás?
Bogi: Nagyon nehéz. Sokkal gyorsabb világban nőnek fel, több ingerre van szükségük. Az úszás ezzel szemben monoton: napi kétszer 6–8 kilométer. Ezért valószínűleg egyre kevesebb hosszútávúszó lesz, inkább a sprint irányába mozdulnak el.
Ráadásul kettős nyomás van: az edző nem lehet túl szigorú, mert jön a szülői visszacsatolás, közben a gyerekeknél sem mindig van meg az a fajta belső motiváció és kitartás. Ez egy komoly patthelyzet az egész magyar úszósportban, de azt gondolom, hogy talán a tornát és a futást is érintheti, hiszen ez a két sportág is nagy edzésszámmal dolgozik és viszonylag monoton.
Kapás Boglárka (Fotó: Leéb Ádám)
Milyen a versenytársi viszony? Tud kialakulni ellenszenv egymás között vagy barátként tekintetek a másikra? Főleg, ha egy versenyszámban több sportoló is indul…
Bogi: Teljesen változó. Az egyik legjobb barátnőm például Olasz Anna, akivel sokáig egymás ellen versenyeztünk. De voltak olyanok is, akikkel nem volt jó a viszony. Ez nem kizárólag attól függött, hogy egy számban indultunk-e, inkább emberi kérdés.
Ádám: Férfiaknál ez talán kevésbé éles. Ha van ellenszenv, az általában ott marad a rajtkőnél, nem megy át kibeszélésbe vagy kiközösítésbe.
Bogi: Nőknél nagyobb presztízskérdés szerintem, ha egy olyan ellenféllel versenyzel, akit nem kedvelsz. Ezt én is megéltem, de ez sem törvényszerű.
Hogyan látjátok a fiatal sportolók jövőjét, mennyire tudatosak?
Ádám: Egyre tudatosabbak, és több lehetőségük is van, főleg külföldön. Itthon még mindig nehéz a kettős karrier – az egyetem és az élsport összeegyeztetése. Amerikában ez már jól megy, megértő az iskola és a sok edzés mellett is jó tanulmányi eredményeket lehet elérni. Ezért is választják sokan ezt az opciót az utóbbi években.
Bogi: A világ gyorsabb lett, a fiatalok több ingerhez szoktak. Az úszás viszont egy monoton sport, nehéz feldobni az edzéseket, ráadásul napi több órányi munkáról van szó, mi sokszor egész nap az uszodában voltunk.
Éppen ezért a fiatalok bevonzása komoly kihívást jelent az egész sportágnak.
Kapás Boglárka és Telegdy Ádám a Csuporban (Fotó: Leéb Ádám)
Mik a terveitek a következő időszakra?
Bogi: A kávézóval most egyéves távlatban gondolkodom: milyen eseményeket szeretnénk, hova tudunk fejlődni. Nyilván örülnék, ha annyira szeretnének minket, hogy egy idő után költöznünk kelljen egy nagyobb helyre, de ez még igen távoli jövőkép. Egyelőre ez a hely működjön jól, legyen jó forgalmunk, azzal elégedett leszek. Egy másik vonal számomra az úszóiskola, ami titkos vágyam, de ez most nem prioritás az életemben.
Ádám: Franchise biztosan nem lesz. Inkább minőségben szeretnénk erősödni, nem mennyiségben. Van pár ötlet a fejünkben, de most elsősorban élvezzük azt, ahol tartunk.
Bogi, az úszóiskolát hogyan képzelnéd el?
Bogi: Nagyon közel állnak hozzám a kisgyerekek, engem leginkább az motiválna, hogy akár egészen kicsiket is megtanítsak úszni, akik először találkoznak a vízzel. Emellett régóta gondolkodunk egy úgynevezett „mozgó úszósulin” is, egy külföldi példa alapján. Ez egy olyan program lenne, amely városról városra járna, és 2–3 órás foglalkozások keretében bárki csatlakozhatna: gyerekek, felnőttek, hobbi úszók vagy más sportágból érkezők. Technikai javításról, közös gondolkodásról, beszélgetésről szólna. Engem ez a koncepció kifejezetten lelkesít.
És a családalapítással hogy álltok? Rövid vagy inkább hosszútávú terv?
Bogi: Nyitottak vagyunk rá, de ez nem csak rajtunk múlik. Meglátjuk, mit hoz az élet.
The post „Konkrét terveim nem voltak, inkább egy érzés: hogy végre szabad leszek” – Kapás Bogival és Telegdy Ádámmal beszélgettünk first appeared on nlc.
