„Na, szia mentő” – ezt a 3 dolgot tanítsd meg gyerekednek Győrfi Pál szerint

Egy 4 éves kisfiú mentette meg édesanyja életét, derült ki néhány nappal ezelőtt az Országos Mentőszolgálat beszámolójából. A kisfiú azonnal felismerte a bajt és tárcsázta a segélyhívót, akiknek pontos leírást adott anyukája állapotáról.

A különleges és szívet melengető eset pillanatok alatt bejárta a sajtót és közösségi médiát, sőt azóta valóságos szlogenné vált telefonhívásának eleje: már a mentőautókon is ott virít a „Na, szia mentő” – felirat. Fórumok tucatjaiban kezdek azóta ötleteket és tanácsokat cserélni egymással az anyukák. De vajon mit érdemes megtanítanunk kisgyermekünknek a szakértők szerint?

„Ritkán osztunk meg hangfelvételt a közösségi médiában. A személyiségi- és betegjogokat is próbáljuk óvni, ráadásul ezek sokszor drámai, felkavaró hangfelvételek. Most azért tettünk mégis kivételt, mert fontos társadalmi haszna és edukációs üzenete van, ha felhívjuk a figyelmet, hogy már egy kisgyermek is tud segíteni” – mondta el Győrfi Pál, az Országos Mentőszolgálat szóvivője a konkrét eset kapcsán.

Nagyon is fontos a gyerekek edukációja

Mint kiderül, a mentőkhöz naponta körülbelül 4 ezer segélyhívás érkezik az ország számtalan pontjáról és rendszeresen fordul elő néhány gyermektől érkező bejelentés is. Az tehát ritka ugyan, hogy gyermek hív mentőt, de nem példa nélküli. „Azon azonban mindig újra és újra meglepődünk, hogy ezek a gyerekek mennyire ügyesek, talpraesettek” – teszi hozzá Győrfi Pál, aki azt is elárulja, hogy bizony a gyerekekkel sokszor még könnyebb is a mentésirányító dolga, ugyanis kifejezetten készségesek, együttműködőek és talpraesettek annak ellenére is, hogy természetesen dolgozik bennük az ijedtség.

A gyermekek edukációjára egyre nagyobb hangsúlyt helyeznek a mentők: a stroke tüneteire már óvodásoknak hívták fel kampány keretében a figyelmét, így készítve fel őket egy esetleges segítségkérésre, ha például nagyszülőknél veszik észre a jellegzetes tüneteket. A Nemzeti Alaptantervben pedig már az általános iskola hetedik osztályában tanítják meg a gyerekeknek, hogyan kell mentőt hívni, segíteni és mit szükséges tenniük, ha újraélesztésre van szükség. Utóbbira kisebb korban, különösen óvodások esetén gyakorlatként még kevésbé érdemes hangsúlyt fektetni, hiszen a szükséges fizikai erővel még nem rendelkeznek. Ugyanakkor a szemlélet formálása és a felkészülés is rengeteget számít.

Hogyan beszélgessünk a kisgyerekekkel a témáról?

Sokan azért kerülik a beszélgetést, mert tartanak tőle, hogy megijesztik vele a gyereket. „Ez egyik oldalról érthető, ugyanakkor szerintem mégiscsak jól teszi a szülő, ha nyugodt hangnemben és tárgyilagosan, a gyereket partnernek tekintve, akár játékos formában felkészítő őt arra, hogy mit tehet, ha váratlan helyzet adódik” – mondja Győrfi Pál. A megoldandó szituáció pedig nem is feltétlenül kell, hogy balesetet vagy rosszullétet jelentsen. Előfordulhat ennél kevésbé drámai élethelyzet, például ha lemerül a gyerek telefonja, esetleg eltéved a tömegben. „A mostani történetet szülőként egyébként  „Hogyan mentette meg a négyéves Medárd az anyukáját?” címmel akár esti mese formájában is megoszthatjuk gyermekeinkkel” – javasolja.

Lakcím, név és telefonszám és főleg a 112

„Ha a gyermek bajba kerül, akkor fontos, hogy felnőtt segítségét tudja kérni. Fontos megtanítanunk neki például a lakcímét, hogy el tudja mondani, hol lakik” – tanácsolja Győrfi Pál, aki felhívja a figyelmet arra is, hogy lehetőleg a szülők pontos nevét és telefonszámát is tanítsuk meg a gyerekeknek.

„A legfőbb, hogy megtanuljon a gyerek kapcsolatba lépni a segítőkkel, magyarul hívja fel a 112-t. Hasznos dolog, ha a szülő megmutatja gyerekének, hogy az ő telefonján hogyan lehet vészhívást indítani akkor is, ha nincs PIN-kód beírva” – hangzik el a szakértői tanács. A mentők hívásával és a telefonban elhangzó útmutatás betartásával azonban még nem ér véget egy feladat vészhelyzetben. Amire talán nem is gondolnánk, mégis kulcsfontosságú: be kell tudnia engedni a kiérkező mentősöket a gyermeknek. „Ebben a konkrét esetben is nagy volt a jelentősége, hogy a kisfiú ki tudja nyitni az ajtót, felállt egy székre, hogy elérje a zárat, sőt még a szomszédba is átment segítséget kérni” – emlékeztet Győrfi Pál.

Honnan tudja egy kisgyerek, hogy kihez fordulhat?

Gyermekeinknek már egészen kicsi korától megtanítjuk, hogy ne álljon szóba idegenekkel. Amikor azonban segítségre lenne szükség, mégis fontos, hogy ne féljen odamenni egy felnőtthöz. „Ha van egyenruhás a közelben, esetleg egy rendőr, akkor az a legjobb megoldás, ha hozzá lép oda a gyermek. Ha egyenruhást nem talál, akkor válasszon olyan felnőttet, aki éppen dolgozik, tehát például egy bolti eladót. De természetesen vészhelyzetben bárki segíthet” – javasolja a szóvivő.

Így működik a gyakorlatban

Mindez hogyan megvalósítható és ki mire figyel a gyakorlatban? Szerkesztőségünkben olyan anyuka is megszólalt, aki cukorbetegként szintén érintett, és szintén időben megtanította gyermekének a legfőbb lépéseket. Ő így csinálta a gyakorlatban.

„Cukorbetegként tulajdonképpen bármikor elveszíthetem az eszméletem. Amíg a gyerekeim kicsik voltak, rettegtem attól, mi lesz, ha a nyílt utcán ájulok el. Mit tehet ilyenkor egy totyogós teljesen egyedül? Persze ha mindez otthon történik, akkor sem lenne jobb a helyzet, sőt ott még járókelők sincsenek, akik esetleg tudnának segíteni. Éppen ezért mindkét gyerekemnek már hároméves korában megtanítottam, mi ilyenkor a teendő. Nehezített körülmény, hogy alapvetően nem használnak telefont, de az enyémbe be tudják pötyögni a 112-t, és kívülről fújják, mit kell mondaniuk. Ezek pedig a következők: ki vagyok, hol vagyok és mi történt pontosan”.