A nők, akik férjük minden fiútestvéréhez sorban feleségül mennek, és erre jó okuk van
Először is talán érdemes lenne tisztázni néhány alapfogalmat. A poligámia azt jelenti, hogy ha valakinek egyszerre több – férfi vagy női – házastársa van (vagy tágabb értelemben: több emberrel van egyszerre szexuális kapcsolata). Ennek az egyik alfaja a poligínia, vagyis többnejűség, a másik pedig a poliandria, amely – ezt valószínűleg nem túl nehéz kitalálni – a többférjűséget jelenti. Utóbbi, bár meglehetősen ritka, és hivatalosan többnyire valamiféle jogi szürkezónába van száműzve, vagyis nem teljesen legális, azért bizonyos kultúrákban a mai napig is előfordul – elsősorban Tibeten és India egyes részein (bár utóbbi országban 1956 óta hivatalosan törvény tiltja).
De miért akarna bárki több férjjel együtt élni, amikor sokszor még egy darab házastárs is soknak tűnhet?
Ennek elsősorban praktikus okai voltak, illetve vanak. Az ‘50-es évek óta Kínához tartozó belső-ázsiai régióban, a tibeti nép otthonában (és egyébként Indiában is) a poliandrikus kapcsolatok egy formája ismert:
amikor kettő – vagy akár több – fivér veszi feleségül ugyanazt az a nőt.
A múltban ezt a szokatlan házassági hagyományt főként azért gyakorolták, hogy a család földjei érintetlenek maradjanak, és biztosítva legyen a megfelelő mennyiségű munkaerő a család megélhetéséhez a zord tibeti fennsíkon.
Utcakép Lhászában, a Tibeti Autonóm Terület fővárosában (Fotó: Kevin Frayer/Getty Images)
A poliandirát időnként még ma is gyakorolják Tibet néhány távoli vidéki területein, például Sigace és Csamdo (Kelet-Tibet) egyes részein, bár az kétségtelen, hogy régen sokkal gyakoribb volt. Ez ugyanis egy meglepően hatékony módszer arra, hogy a család földjei és vagyona egyben maradjon, és aprózódjon fel a sok fiúgyermek között.
A világ tetején (átlagosan 4000 m) fekvő Tibetben nagyon kevés a termőföld. Ha minden fiú külön házasodik, és mindegyikük igényt tart az eredeti családi földterület egy részére, a felosztott földterületek túl kicsik lesznek ahhoz, hogy egy családot eltartsanak. Azáltal, hogy egy feleséget osztanak meg egymás között, a föld és az állatállomány ugyanabban a háztartásban marad, ami sokkal könnyebbé teszi a túlélést.
Emellett a magas fennsíkon élő tibetiek mindennapi életében sok a tennivaló: földművelés, a jakok, juhok és szarvasmarhák legeltetése, mezőgazdasági termékekkel való kereskedelem, gyereknevelés, egyéb házimunkák elvégzése, a hagyományos a tibeti buddhista zarándoklat és a többi.
Egy poligám családban pedig a munkát könnyen el lehet osztani a testvérek között. Az egyik testvér otthon marad a földet művelni, a másik állatokat terel, a harmadik pedig a helyi piacon értékesíti a termést. A feleség háztartási munkákat végez, gondoskodik a gyermekekről, és összetartja a családot.
Hagyományos tibeti család a ’80-as években (fotó: Tom Nebbia/Corbis via Getty Images)
Ráadásul a régi tibeti társadalomban az adókat és illetékeket a földesúr háztartásonként számította fel. Ha minden testvér feleséget vesz és az eredeti család földjét felosztja, akkor mindegyiküknek a saját részét kell fizetnie. De ha együtt maradnak egy poligám családban, akkor csak egyszer kell fizetniük, ami jelentősen csökkenti az adóterheket.
A legtöbb esetben a tibeti poligám házasságokat a szülők rendezték el. Az esküvő során a legidősebb testvér hivatalosan feleségül vette a nőt, akárcsak egy hagyományos, egy férj-egy feleség tibeti esküvőkön. Ahogy a fiatalabb testvérek felnőttek, később ők is a nő férjeivé váltak.
A poligám tibeti családban a közös feleséget a háztartás tiszteletreméltó háziasszonyának tekintik, aki minden férjet egyenlően kezel. Gyermekeik általában a legidősebb testvért hívják apának, a többieket pedig bácsinak, és függetlenül attól, hogy ki a tényleges apjuk, a család minden gyermekét egyenlő örökösnek tekintik, és – ideális esetben – ugyanolyan szeretetet és törődést kapnak az anyától és apáktól. Apropó apák: hogy melyik gyereknek pontosan ki a biológiai apja, az általában nem számít kardinális kérdésnek. Az anya, ha akarja, éppenséggel számon is tarthatja, de senki sem kötelezheti rá.
Emellett – bár a feleség és a különböző testvérek természetesen egy fedél alatt élnek, de minden felnőtt családtagnak megvan a saját szobája. A feleség pedig hitvesi kötelességeit felváltva osztja meg a férjekkel.
Ezekben a családokban hallgatólagos megegyezés van arról, hogy éppen ki tölti az éjszakát a feleségével. Például, ha az egyik testvér azt tervezi, hogy ma éjjel a feleségével alszik, akkor jelzésképpen a cipőjét vagy a kalapját kiteszi az ajtó elé. A többi testvér pedig ezt tudomásul veszi, és ilyenkor nem mennek be a szobába, hogy elkerüljék a kínos helyzeteket.
Bár, mint fentebb írtuk, néhány eldugodtabb vidéken, például Sigaceban és Csamdóban ma is léteznek poliandrikus családok, ez ma már leginkább csak az idősebb generációk körében fordul elő, a fiatal tibetiek viszont manapság ugyanúgy monogám szerelmi házasságban élnek, akárcsak a világ nagy részén csaknem mindenki, így nagyon valószínű, hogy ez a különös hagyomány ma már a végóráit éli.
The post A nők, akik férjük minden fiútestvéréhez sorban feleségül mennek, és erre jó okuk van first appeared on nlc.
