Sztrókot kapott a Nemzeti Színház 26 éves színésznője, a jobb oldala teljesen lebénult
Martos Hanga egy évvel ezelőtt Oscar Wilde Saloméját próbálta a Nemzeti Színházban, amikor elkezdett összefüggéstelenül beszélni, majd egyik pillanatról a másikra lebénult – írja a Bors. A 26 éves színésznő sztrókot kapott az agyi aneurizmája miatt.
„A darabunk rendezője akkor épp Diana Dobreva volt, aki bolgár származású, így nem beszél magyarul. Ha értette volna, mit mondok, azonnal feltűnik neki, hogy teljesen értelmetlenül beszélek. De nem derült ki, mert csak ő, én és egy kellékes voltunk ott, súgó vagy tolmács nélkül. A legrosszabb az egészben, hogy mindezek után még futni is elmentem. A futás után lefeküdtem aludni az öltözőben. Fáradtnak éreztem magam, de nem gondoltam semmi komolyra” – emlékezett vissza a szörnyű napja Martos Hanga.
Fel akartam állni egy székről, de a lábam nem mozdult. Lebénultam, de csak pár másodpercre, aztán minden visszatért a régibe. Azt gondoltam, túlhajszoltam magam, hiszen rengeteget dolgoztam akkoriban. Az előadás közben azonban újra jelentkeztek a furcsa tünetek: nem jutott eszembe a szöveg, néha megakadtam a mondat közepén. A partnerem kisegített, de éreztem, hogy valami nem stimmel. A takarásban ért a sztrók. Mondtam az öltöztetőknek, hogy hívják a mentőt. A mentősök eleinte nem akartak bevinni, mert minden értékem normális volt. A vérnyomásom rendben volt, csak a pulzusom volt alacsony. Majdnem hazaküldtek, de ragaszkodtam, hogy menjünk be a kórházba. A mentőben lettem rosszul. Onnantól nem emlékszem semmire. Nem gondoltam sztrókra, hiszen azt hittem, az csak idősebbekkel történhet meg. Az aneurizmáról azt sem tudtam, hogy létezik
– mondta a lapnak. Kiderült, hogy az agyában lévő aneurizma miatti dudor másfél centire tágult, ezzel nyomva az ereket, ami miatt nem kapott elég oxigént az agya. Amikor magához tért, már a műtét utáni kórházi szobájában feküdt.
„Az öcsémre és a férjemre emlékszem, ahogy bejöttek hozzám. A jobb oldalam teljesen lebénult. Eleinte nem fogtam fel, mi történt. Azt hittem, pár hét és újra a régi leszek. Csak lassan értettem meg, hogy ez nem múlik el nyomtalanul. A sztrók az életem része lett” – mondta egy évvel a történtek után a színésznő, akinek újra kellett tanulnia járni, a rehabilitáció pedig még mindig tart.
Nem aludtam, csak tornáztam. A célom az volt, hogy visszamenjek a színpadra. Hiszen ezért éltem, ezért tanultam, ezért dolgoztam egész életemben, ez volt az álmom. Felidéztem akkoriban azt az időszakot, milyen kemény volt a színművészeti egyetem. Reggel nyolctól hajnalig bent voltunk, hétvégék nélkül. Egy fél évig nem mentem haza, de nem bántam, mert szerettem. A színház volt mindig is az életem. Úgy éreztem, ezek a küzdelmek nem érnek semmit sem, kezdhetem elölről. Az élet elvette tőlem a mozgás szabadságát, az életet, amiért küzdöttem, mindent… újra kellett tanulnom járni. Még hogy színészet?
– fejtette ki. A történtek óta másképp tekint az életére.
Fotó: Olajos Piroska
„Már nem vagyok ugyanaz, de nem is akarok az lenni. Újra tanulok élni. Tudom, milyen törékeny az élet, és milyen szerencsés vagyok. Most, a sztrók után egy évvel, már hazaköltöztem Pécsre, felmondtam a színházban, és építjük a közös házunkat. Nem mondom, hogy egyszerű volt; azt éreztem, választanom kell a karrierem és a párkapcsolatom között, de az élet megkönnyítette a döntést.”
The post Sztrókot kapott a Nemzeti Színház 26 éves színésznője, a jobb oldala teljesen lebénult first appeared on nlc.