Mik azok a levendula házasságok? Nem minden házasság köttetik szerelemből

Magyarországon valószínűleg kevesen hallottak még a levendula házasság fogalmáról, így nem csoda, ha elsőre valaki a menyasszonyi ruha színére vagy egy romantikus, levendulában pompázó esküvőre gondol. Pedig a valóság épp az ellenkezője: a levendula házasság minden, csak nem romantikus.

A kifejezés olyan kapcsolatot jelöl, amely a nyilvánosság előtt és jogilag heteroszexuálisnak tűnik – vagyis egy férfi és egy nő házasságáról van szó –, ám az egyik vagy akár mindkét fél valójában queer. Ha úgy mondom, érdekházasság, talán már ismerősebben hangzik: egy stratégiai döntésről van szó, amelynek célja, hogy a felek élvezhessék a heteroszexuális kapcsolatokhoz társított társadalmi és jogi előnyöket, miközben védelmet nyernek a diszkriminációval és erőszakkal szemben.

A történelem során a heteroszexualitáshoz kapcsolódó előnyök, és a nyíltan vállalt homoszexualitás kockázatai folyamatosan változtak, a törvények, a kultúra és a társadalmi attitűdök alakulásával együtt.

Bár az Egyesült Államokban az Obergefell kontra Hodges döntés 2015-ben legalizálta az azonos neműek házasságát, ennek a jogi védelmeknek a stabilitása korántsem garantált. A közelmúltbeli politikai viták ismét megnyitották a házassági egyenlőséggel és az LMBTQ+ jogokkal kapcsolatos kérdéseket, így sok queer ember ma is tart attól, hogy egyszer akár el is vehetik tőlük a törvényes házasságukhoz fűződő jogokat és védelmet.

Ugyanakkor a heteroszexuális párok ma is kimondatlan előnyöket élveznek, a házasság jogi keretein túl is. Az általános társadalmi elfogadottság, a munkahelyi védelem, a lakhatáshoz és egészségügyi ellátáshoz való könnyebb hozzáférés mind olyan dolgok, amelyekhez a heteronormatívnak tűnő emberek jóval könnyebben jutnak hozzá, mint a nyíltan vagy láthatóan queer személyek, különösen a konzervatívabb országokban.

Ezek a tényezők, párosulva a mai változó társadalmi és jogi környezettel, oda vezettek, hogy egyre több fiatal queer ember ismét levendula házasságban látja a stabilitás és biztonság egyik lehetséges formáját. Az alábbiakban közelebbről is megvizsgáljuk, miért vált ez a régi jelenség világ szinten újra aktuálissá.

Melegfelvonulás New York-ban, 1984. június 23-án (Fotó: Barbara Alper/Getty Images)

A levendula házasságok története

A levendula házasságok az 1920-as években jelentek meg először az USA-ban, amikor a nyíltan vállalt queer identitás akár állásvesztést, intézeti elzárást, nyilvános megszégyenítést vagy erőszakot is eredményezhetett. Különösen gyakoriak voltak Hollywood aranykorában, amikor a stúdiók szigorúan ellenőrizték a sztárok nyilvános imázsát. Emellett a politikusok körében is elterjedtek voltak, mivel a közéleti megítélés és a heteronormatív elvárásoknak való megfelelés szorosan összefüggött a szakmai és anyagi túléléssel. Abban az időben a „levendula” szó titkos utalásként szolgált a queer közösségre, mivel a lila árnyalat a nemi és szexuális másság szimbólumává vált.

A kifejezés jelentése az 1950-es években tovább mélyült, az ún. „Levendula-pánik” idején. Ekkor az amerikai kormány ugyanis kampányt indított, amelynek célja az összes feltételezett queer alkalmazott eltávolítása volt a szövetségi hivatalokból. A hatóságok azzal érveltek, hogy mivel az LMBTQ+ embereknek rejtőzködniük kell a diszkrimináció elkerülése érdekében, ezért „zsarolhatóak és befolyásolhatóak”, és akár „nemzetbiztonsági kockázatot” is jelenthetnek.

Levendula házasság vs. vegyes orientációjú házasság vs. látszatkapcsolat

A levendula házasságokban legalább az egyik fél nem heteroszexuális, ám ez nem azonos a vegyes orientációjú házasságokkal (Mixed-Orientation Marriage – MOM), amelyekben két különböző szexuális irányultságú ember köt kapcsolatot. Például egy biszexuális nő és egy heteró férfi, vagy egy queer férfi és egy heteró nő esetében. A különbség főként a szándékban és a láthatóságban rejlik. A levendula házasság tudatosan a külvilág megtévesztésére épül, ezzel szemben a vegyes orientációjú házasságokat valódi érzelmi és romantikus kapcsolat jellemzi, nem a rejtőzködés. Sőt, sokan, akik „heterónak látszó” vegyes orientációjú kapcsolatban élnek, nagyobb láthatóságra vágynak, mint queer emberek. Ezt ellensúlyozandó tudatosan keresik a queer közösséggel való kapcsolódást: például Pride-rendezvényekre járnak, queer médiát fogyasztanak, vagy nyíltan beszélnek szexualitásukról.

Bár elsőre hasonlónak tűnhetnek, a levendula házasság és a látszatkapcsolat – vagy ahogy az USA-ban nevezik: „beard” – is alapvetően különbözik, főleg a beleegyezés és a szándék szempontjából. A beard olyan személyt jelent, akit gyakran tudtán kívül használnak arra, hogy valaki más heteroszexuálisnak tűnjön. Ezek a kapcsolatok többnyire egyoldalúak: az egyik fél elrejti valódi identitását, a másik pedig azt hiszi, egy hagyományos romantikus kapcsolatban van. A beard kifejezés először Robert Campbell 1986-os krimi-regényében, a The Junkyard Dog-ban jelent meg: „Van egy tiszteletre méltó barátja is, akit beardként használ.” Ezek a kapcsolatok gyakran titkolózáson és érzelmi megtévesztésen alapulnak, míg a levendula házasságok a szándékos, kölcsönös partnerségen, amelyben mindkét fél teljes átláthatósággal vesz részt.

A modern levendula házasságok

Az LMBTQ+ közösség láthatóságának növekedése, a jogi védelem erősödése és a társadalmi elfogadás lassan csökkentette a levendula házasságok szükségességét, ennek ellenére ezek a kapcsolatok nem tűntek el. Ma is léteznek olyan országokban, régiókban vagy vallási közösségekben, ahol az LMBTQ+ jogokat társadalmi stigma vagy jogi korlátozások nehezítik. Ilyen esetekben a levendula házasság a biztonság, a családi kapcsolat vagy a vallási-kulturális közösséghez való tartozás megőrzésének egyik módja lehet.

A szakértők szerint sajnos az Egyesült Államokban újra növekedni kezdett a levendula házasságok száma, mivel az LMBTQ+ jogok politikai és jogi támadások kereszttüzébe kerültek, és egyre nagyobb ellentét feszül aközött, mennyire nyíltan queer a fiatalabb generáció, és mennyire csökkennek a védelmi garanciák számukra.

Mindeközben pedig a Z generáció a  levendula házasságot is kezdi újraértelmezni. Nem a queerség eltakarásaként, hanem praktikus, értékalapú baráti szövetségként tekintenek rá. Egyes fiatalok barátjukkal kötnek házasságot, hogy könnyebbé tegyék az anyagi mindennapokat. Ezek a kapcsolatok örömteliek és tudatosak, de ugyanakkor tükrözik a modern élet realitásait is: a megélhetési költségek emelkedését, az egészségügyi rendszerek hiányosságait, amelyek különösen az egyedülálló embereket sújtják. 

Fotó: Getty Images

Levendula házasságok Magyarországon

Magyarországon a kifejezés már fel-felbukkan a közbeszédben, de a jelenségről nincsenek átfogó kutatások vagy hivatalos statisztikák. Bár a konkrét adatok hiányoznak, hazai szociológiai és pszichológiai tanulmányok foglalkoznak a rejtett identitás, a biográfiai biszexualitás és a queer emberek tapasztalatainak témájával, amelyek sok szempontból érintik a levendula házasságok hátterét is. 

Magyarországon a társadalmi elfogadás szintje a legtöbb nyugat-európai országhoz képest alacsonyabb, ami érthető módon növeli a rejtőzködés iránti igényt. Így elképzelhető, hogy nálunk is léteznek olyan kapcsolatok, amelyek funkcionálisan megfelelnek a levendula házasság definíciójának – többnyire azért, hogy a felek biztonságban érezhessék magukat, vagy elkerüljék a kirekesztést. A homofób társadalmi környezet, a vallási-kulturális elvárások és a jogi korlátok mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy egyesek számára a „stratégiai házasság” tűnjön a legbiztonságosabb választásnak.

A levendula házasságok ára

Nincs egyetlen, mindenki számára érvényes modell a levendula házasságra. Néhány teljesen platónikus, másokban lehet érzelmi közelség, testi intimitás, vagy akár közös gyermeknevelés is. Ami összeköti őket, az őszinteségen, kölcsönös tiszteleten és a kapcsolat világos, közösen meghatározott keretein alapul.

Bár a levendula házasság bizonyos védelmet nyújthat, az érintettek számára komoly lelki terhet is jelenthet. Egy hagyományos levendula házasságban – vagy ha valaki egyébként sem vállalja nyíltan az identitását – az ember kénytelen elrejteni vagy szétválasztani önmaga különböző részeit. Az ilyen titokban élés gyakran vezet önazonosság-hiányhoz, frusztrációhoz és alacsony önértékeléshez. Emellett az is rendkívül megterhelő, ha folyamatosan fenn kell tartani a látszatot. A kettős élet félelmet szülhet, a „lebukástól” való rettegés pedig aztán oda vezethet, hogy az érintett nem mer randizni vagy romantikus kapcsolatokat keresni, ez tovább csökkenti az intimitás, az öröm és az autentikus kötődés lehetőségét, ami hosszú távon elszigeteltséghez és magányhoz vezethet. 

via, via