Kíváncsi voltam: ez történt az első kakaóceremóniámon – ilyen egy ősi szertartás, ami ma is megnyitja a szívet
Ahogyan ma ismerjük őket, a kakaóceremóniák a new age spirituális mozgalmaiból nőttek ki, és mára a wellness világának kedvelt rituáléivá váltak. Ezek a tiszteletteljes szertartások az ősi, szívet megnyitó mag – a kakaó – közösségi fogyasztására épülnek, amelyet meleg, habos italként készítenek el.
A csokoládét persze mindannyian ismerjük. Ha szomorúak vagyunk, csokit eszünk. Ha szeretünk valakit, csokit adunk neki. Ha ünneplünk valamit vagy valakit, szinte mindig bekerül a képbe a csokoládé. A csokoládé, azaz a kakaó a mai napig a gyógyulás, a barátság és az ünneplés szimbóluma, és biztos vagyok benne, hogy a modern kakaóceremóniák iránti lelkesedést részben a csokoládé iránti örök szeretetünk is táplálja. Ugyanakkor a kakaóceremóniák sokak számára jelentenek spirituális élményeket is, és esküsznek az általuk nyújtott megnyugtató varázslatra.
Ősi bölcsesség, modern rituálék
A koncepció nem új, valójában több ezer évre nyúlik vissza. A ceremoniális kakaót az ősi közép-amerikai civilizációk, például a maják és az aztékok tisztelték, akik az istenek ajándékának tartották a növényt. Rituálékban és spirituális felajánlásokban használták a szív megnyitására és az istenihez való kapcsolódásra.
Ma jógastúdiókban és wellness-elvonulásokon a kakaót úgy képzelik újra, mint a lélek megnyugtató rituáléját, elegyítve az ősi bölcsességet a kortárs öngondoskodással. Részben meditáció, részben csoportterápia, részben pedig spirituális kaland.
Ahogyan Szabó-Szőke Viktória, ajurvédikus jógaterapeuta fogalmaz:
„A mai rohanó, civilizált világban egyre többen érzik, hogy elszakadtak önmaguktól, a természettől, ezért természetes, de mély élményeket adó módszereket keresnek a kapcsolódáshoz. A kakaószertartás pont ezt tudja nyújtani, miközben nem kell extrémnek nevezhető, akár pszichoaktív szerekhez nyúlni, és teljesen legális.”
Képünk illusztráció (Fotó: Getty Images)
Mi történik egy kakaóceremónián?
A ceremónia általában egyszerű és szándékosan lassú tempójú. A résztvevők körben ülnek, párnákon vagy matracokon, míg a szertartásvezető irányítja a folyamatokat.
„Fontos a nyugodt, szakrális tér megteremtése, melyben csendes ráhangolódással, szándék-megfogalmazással indul a szertartás, ezt követően pedig tudatosan, lassan kortyolgatva, kapcsolódva a kakaó szellemével megisszuk az italt” – avat be minket Viki, aki maga is rendszeresen vezet kakaóceremóniákat, és hozzáteszi, a folyamat különböző tevékenységekkel folytatódhat, ami lehet tánc, ének vagy ülő meditáció. „Én mantrameditációval, hangtálakkal és mellkasnyitó flow jógával ötvözöm a kakaóceremóniát, a végén pedig megosztó kört tartok, ahol a résztvevők beszélhetnek az élményeikről. Tapasztalatom szerint rengeteg mély felismerés, belső utazás történik ilyenkor. Nálam egy ceremónia általában 3 órán keresztül tart, ezalatt sikerül mély kapcsolódásokat átélniük a résztvevőknek önmagukkal. De a folyamat itt nem ér véget, sokszor otthon, az éjszakai álmokban megy tovább, de az is előfordul, hogy másnap is jönnek felismerések.”
Miben különbözik a ceremoniális kakaó a „sima” kakaótól?
Aki finom forró csokira vágyik, az inkább a sarki kávézót keresse fel.
A ceremoniális minőségű kakaó – bár ez szubjektív vélemény – egyáltalán nem nevezhető ízletesnek vagy édesnek.
Teljes értékű, feldolgozatlan kakaóbabból készül, nem tartalmaz adalékanyagot, cukrot vagy tejet. „A szertartásos kakaót nem tisztítják vagy dolgozzák fel invazív módon, hogy megőrizhesse a növény szellemiségét és bioaktív anyagait” – magyarázza Viki, és felhívja a figyelmet arra is, hogy lényegesen több tápanyagot tartalmaz, mint a klasszikus kakaó, amely iparilag feldolgozott és tele van adalékanyagokkal. A ceremoniális kakaót vízzel szokták felmelegíteni, az eredmény egy meleg, enyhén kesernyés elixír, sűrű, bársonyos textúrával. Néhány szertartásvezető fűszerekkel, például fahéjjal, cayenne borssal vagy kardamommal keveri, mások adaptogéneket vagy gyógynövényeket adnak hozzá a ceremónia fókuszától függően. „Én 100% organikus guatemalai kakaót szoktam használni a szertartásokhoz, igény szerint kókuszvirágcukorral.”
Az egyik legfontosabb szabály, hogy nem szabad gyorsan lehörpinteni az italt, hanem a cél, hogy kapcsolatot alakítsunk ki vele. „A kakaó egy mesternövény, gyógynövény, amely erőteljesen hat a szívre és érrendszerre, támogatja annak működését fizikai szinten. A benne lévő teobromin enyhén élénkít, az anandamid, az úgynevezett boldogságmolekula, eufóriát kelt az agyban, míg magnézium-, vas- és antioxidánstartalma miatt támogatóan hat a szívre és az idegrendszerre. Spirituális szinten a szívet gyógyítja.”
Csoportosan vagy egyénileg érdemes a kakaót fogyasztani?
Viki szerint egy közösségi megtartó tér biztonságosabb, mélyebb élményt adhat, a csoport energiája pedig felerősítheti az egyéni tapasztalásokat.
„Nagyon szeretem, ahogy egy szertartásra magától alakul ki a csoport, mert az a tapasztalatom, hogy mindig pont azok vannak együtt, akiknek kell. A szertartás végén, a megosztó körben sokszor az egyének megélése, élménye tartogat segítséget, mondanivalót a többiek számára, amihez valamilyen formában mindenki tud kapcsolódni.”
A kakaót persze otthon egyedül is ki lehet próbálni, ma már számos webshopból be tudjuk szerezni az etikus forrásból származó, megbízható minőségű ceremoniális kakaót. Viki azonban azt javasolja, hogy ha valakinek csoportban, vezetve még nem volt tapasztalata, akkor ne otthon egyedül próbálja ki először. „Viszont ha már járt szertartáson többször és van élménye, akkor igen. Én is rendszeresen szoktam. Ebben az esetben is fontos a nyugodt, szakrális tér megteremtése, a szándék megfogalmazása, a meditatív tevékenység, a megosztó kör helyett pedig lehet naplózni a megéléseket.”
Képünk illusztráció (Fotó: Getty Images)
Kíváncsi voltam: ez történt az első kakóceremóniámon
December 13., Luca nap. 13 nő körben ülve, szent kakaót kortyolgatva, átszellemülve.
Tavaly télen mentem el az első kakaószertartásomra, a Viki által szervezett három órás program szívnyitó flow jógával és teremtő meditációval volt összekötve. A hangulat támogató volt és elfogadó. Egyáltalán nem volt jelen a tanácsadás vagy a „megmentés” kényszere, és tulajdonképpen semmi drámai nem történt – egyszerűen őszinte volt és valódi.
Nem arról szólt, hogy a program végére új emberekké váljunk, csupán arról, hogy jelen legyünk, és nyugalomra leljünk. És ez már önmagában nagyon felszabadító érzés volt. (Bár a szkeptikus énemet nem hagyja nyugodni, hogy a kakaó nélkül ne éreztük volna ugyanezt a jógának és a jól felépített meditációnak köszönhetően, de ezt már sosem fogom megtudni.)
Egy azonban biztos: ha valaki tisztában van a gyökerekkel, a kakaó sokkal többet fog jelenteni egy divatos wellness-trendnél. Szerencsére sok szertartásvezető igyekszik tiszteletben tartani a hagyományt, etikusan beszerezni az alapanyagot és tisztelettel megosztani a kontextust. Ha gondosan végzik, a ceremónia nem az önfejlesztésről szól (és ne is higgyünk annak, aki ezt ígéri), hanem a jelenlétről, a közösségről, és arról, hogy lassan, óvatosan nyissunk a saját érzéseink felé. Mert néha elég egy bögre meleg, szerotonint felszabadító ital és egy kis emlékeztető ahhoz, hogy igazán jól érezzük magunkat a bőrünkben.
The post Kíváncsi voltam: ez történt az első kakaóceremóniámon – ilyen egy ősi szertartás, ami ma is megnyitja a szívet first appeared on nlc.
