Van bármilyen épeszű magyarázat arra, hogy a térképeken miért észak van felül?

Noha a szinte mindenki azt képzeli, hogy ez a világ természetes rendje, valójában nincs meggyőző tudományos ok arra, hogy az északi féltekét a világ tetejének tekintsük. Bár az emberiség már a civilizáció hajnala óta készít térképeket, valójában csak az elmúlt néhány száz évben kezdték az északi irányt következetesen felülre helyezni. Jerry Brotton, a londoni Queen Mary Egyetem térképtörténésze szerint

Érdekes módon a korai kínai térképek látszólag ellentmondanak ennek a trendnek. Brotton szerint azonban, bár akkoriban voltak iránytűik, nem ez volt az oka annak, hogy északot helyezték a tetejére. A korai kínai iránytűk valójában dél felé mutattak, amit kívánatosabbnak tartottak, mint a legmélyebb és legsötétebb északot. A kínai térképeken azonban a császár, aki az ország északi részén élt, mindig a térkép tetején szerepelt, hűséges alattvalói pedig alulról nézték mély alázattal .

„A kínai kultúrában a császár dél felé néz, mert onnan fúj a szél, ez egy jó irány. Az észak nem túl jó, de a császárnak alárendelt helyzetben vagy, ezért fel kell nézned rá”

Tekintettel arra, hogy minden kultúrának nagyon más elképzelése volt arról, hogy kire vagy mire kellene felnéznie, talán nem meglepő, hogy a korai térképek ebből a szempontból meglehetősen összevisszák voltak.

Az ókori egyiptomi időkben a világ teteje keleten volt, ahol a nap kel. A korai iszlám térképek pedig a dél került felülre, mivel a muszlim kultúrák nagy része Mekkától északra helyezkedett el. Az ugyanebből a korszakból származó keresztény térképek (Mappa Mundi) többnyire a keletet helyezték felülre: ahol az Édenkert fekszik, a közepén Jeruzsálemmel.

De mikor döntötték el, hogy a márpedig az észak lesz felül? Joggal gondolhatnánk, hogy ez olyan európai felfedezőkhöz köthető, mint Kolumbusz vagy Magellán, akik a Sarkcsillag segítségével navigáltak. A térképtörténész azonban azt állítja, hogy ezek a felfedezők egyáltalán nem így gondoltak a világra. „Ahogy Kolumbusz leírja a világot, inkább azt sugallja, hogy a kelet van felül. Kolumbusz azt mondja, hogy a paradicsom felé tart, tehát a mentalitása abszolút megfeleltethető a középkori világtérképeknek. Illetve azt sem szabad elfelejtenünk, hogy akkoriban gyakorlatilag egyik felfedező sem volt tökéletesen tisztában azzal, hogy pontosan mit is csinál és merre tart.” 

Középkori világrékép: középen Jerzsálem, balra alul Európa, jobbra Afrika

Alighanem Gerardus Mercator flamand térképész 1569-es világtérképe jelenthette a fordulópontot. Ez volt az első térkép, amely figyelembe vette a Föld görbületét, így a tengerészek nagy távolságokat tudtak átszelni anélkül, hogy túllépnék a célt. Brotton szerint különösebb tudatosság vagy tudományos megfontolás nem volt amögött, hogy Mercator felülre helyezte északot:

Mercator 1569-es térképe (forrás: Wikimedia Commons)

Akárhogy is, az északot felülre helyező ábrázolásmód megragadt: olyannyira, hogy amikor az Apollo-17 űrhajósa elkészítette ezt a híres fotót 1973-ben, a NASA vezetősége úgy döntött, hogy megfordítja, mielőtt publikálják, nehogy összezavarja az embereket; ugyanis eredetileg a déli félteke volt felül. Ez rávilágít arra, hogy ha az űrből nézzük a Földet, az az elképzelés, hogy bármilyen adott irányban felfelé néz, semmilyen szempontból nem tűnik logikusnak.

A “fordított” földgömb a NASA 1972-es fotóján (fotó: NASA)

Bár a csillagok és a bolygók hasonló módon igazodnak szomszédaikhoz az egész űrben, így a mi Naprendszerünkben is, Daniel Mortlock, a londoni Imperial College asztrofizikusa szerint ennek az egész univerzumot vizsgálva különösebb jelentősége nincsen. 

 Vagyis a hagyomány és az európai történelmi felsőbbrendűségi komplexuson kívül igazából nincs más okunk arra, hogy északot a világ tetejének tekintsük.