Bazi nagy ógörög reality – A Pandora a szegény ember Árulókja

Szörnyű dolog a sok tévézés, és ezt akkor tapasztaltam meg, amikor a Pandora szóról elsőre nem Pandora szelencéje, hanem a Való Világ harmadik évadának játékosa, VV Pandora jutott eszembe. Megnyugtatok mindenkit, aki hasonló észjárással bír: az RTL-nél nem szenteltek egy teljes reality az egykori valóságshow-szereplőjüknek, új műsoruk inkább az ógörög mítoszok misztikumát és díszleteit szeretné a show szolgálatába állítani.

Emiatt a címben megfogalmazott „a szegény ember Árulókja” bizonyos szempontból csúsztatás, lévén a csatorna a szereplőket nem egy magyarországi kastélyba, hanem a napfényes Máltára utaztatta, ahol bizonyára könnyebb ókori görög romokra emlékeztető hátteret produkálni, mint mondjuk Törökszentmiklóson.

Elsőre bonyolult, másodikra pofonegyszerű

Persze a legjobb háttér és a legjobb díszlet sem ment meg egy realityt, ha maga a koncepció nem működik. A Pandora – A szelence átka első ránézésre működik, viszont kell egy kis idő, hogy felfogjuk, mi is akar lenni ez az egész. A műsorvezető, az Árulókban nagyot játszó Hevér Gábor ugyan tart nekünk és a játékosoknak egy gyorstalpalót, de ez olyan gyors és annyira hevenyészett, hogy Vásáry Andréhoz hasonlóan én is zavart tekintettel bambultam magam elé közben és utána. Ez azonban nem akkora gond, mint amilyennek hangzik:

A tizenhat játékosból az elején ketten elátkozottá válnak, csakhogy az Árulókkal ellentétben itt ezt nem kell eltitkolniuk. Pont az a lényeg, hogy szövetségeseket találjanak maguknak a többiek között, mert a napközbeni játékok nyertese és az általa kiválasztott két ember dönthet úgy, hogy leveszi róla az átkot, és átrakja valaki másra.

A lényeg az, hogy a nap végén az a két ember, akin még mindig rajta van az átok, párbajt vív egymással, melynek vesztese távozik a műsorból. A nyertesről lekerül az átok, sőt a másnapi két új elátkozott közül az egyiket ő maga választhatja ki.

Hevér Gábor ógörög vérmérséklettel (fotó: RTL Sajtóklub)

Egy kis magyar celebfalu

A magyar realityk kapcsán szokás elmondani, hogy ugyanaz a nagyjából 100 ember váltakozik bennük, és ugyan ennél a számnál nyilván jóval többen vannak, tényleg joggal érezhetjük úgy, hogy

A Pandora tökéletes bizonyítékot jelentett erre. A legtöbb szereplő innen-onnan már hol jobban, hol rosszabbul már ismerte egymást, megfordultak már együtt más realitykben vagy épp valamilyen sorozatban, így nem csoda, hogy az eleje kissé olyan volt, mint egy osztálytalálkozó.

És ez kissé rá is nyomta a bélyegét az első adásra. A játékosok egy része ugyanis automatikusan azokban kezdett bízni, akikkel már van közös múltja, így az a néhány játékos, aki kevésbé mozgott otthonosan celeb körökben kapásból hátrányba került, mert emiatt nem szavaztak neki bizalmat. Egy ilyen típusú műsornál tényleg szomorú és kicsit visszaüt, hogy a szerkesztők ennyire szűk merítésből válogathatnak: a Pandorának kimondottan jót tett volna, ha egymást kevésbé ismerő emberek alkotják a játékosok csapatát.

Az első rész átka

Egyébként elég hálátlan dolog egy stratégiai reality első epizódjáról kritikát megfogalmazni, lévén ezeknek a műsoroknak az első pár része szinte mindig egyfajta bemelegítés: a játékosok belemelegednek a játékba, elkezdik érezni a téteket, felveszik a ritmust és egyre komolyabb beleéléssel játszanak. Az első adásban még inkább csak ismerkednek mindennel, rácsodálkoznak a dolgokra, és próbálják megérteni a folyamatokat, és mivel még érzelmileg sincsenek kellően bevonódva, itt még mi sem izgulunk értük különösebben.

Itt még jókedvű a Pandora csapat (fotó: RTL Sajtóklub)

A nyitány arra mindenesetre jó volt, hogy a játék egy-két gyerekbetegségére fény derüljön.

Például ahhoz képest, hogy mennyi játékidő megy el vele, szinte teljesen felesleges a papiruszokból titokban elolvasni azt, hogy ki az elátkozott, ha később ezt nem feltétlenül érdemes titokban tartani. Sőt, ha az ember szeretné, hogy levegyék róla az átkot, akkor pont fordított az érdeke: nem árt elárulnia, hogy neki volt balszerencséje, és meg kell kérnie a játékostársát, hogy emelje le róla az átkot.

Szintúgy kissé unalmas volt az ügyességi játék rész, ahol óriásgolyókat terelgetve kellett ókori bowlingot játszani romokat ledöntve, de legalább elhangzott pár olyan csodás mondat, mint „A taktikám az volt, hogy ne nyomjon szét a golyó”. Utána egy kis ókori puzzle következett, ahol Köllő Babett „Hat darabos puzzle és nem tudom kirakni” és Vanya Tímea „A logika meg én nem vagyunk túl jóban” remekbeszabott mondatai versenyeztek egymással.

A nemrég könnyekig meghatódott Hevér Gábor sem tudott még igazán kibontakozni, egyelőre messze nem annyira karakteres, mint például Árpa Attila volt az Árulók élén, de még van ideje fejlődni. A műsoron sokat segítene, ha kissé megkurtítanák a játékidejét, amire lenne is mód, mert néha azt éreztem, hogy idegesítően sok interjúrészlettel akasztják meg a játékmenetet.

Egyáltalán nem reménytelen formátum a Pandora – A szelence átka, de az első epizódban az erényeit még nem sikerült igazán kibontakoztatni. Egyelőre erősen alulmarad a csatorna másik intellektuális realityjével, az Árulókkal szemben, de kétségtelenül megvan benne a potenciál, hogy részről részre még sokat fejlődjön.

A Pandora – A szelence átka hétköznap esténként látható az RTL műsorán.