Karriert csinált abból, hogy az apja sorozatgyilkos

2005-öt írtunk, amikor rendőrök csengettek be az akkoriban 26 éves Kerri Rawson ajtaján, és nemes egyszerűséggel megkérdezték tőle: tudja-e, hogy az apja valójában a sajtóban BTK-gyilkos néven elhíresült sorozatgyilkos, aki 1974 és 1991 között szedte az áldozatait a Kansas állambeli Wichitában. Nem tudta. Fogalma sem volt róla, és az információtól az élete egy csapásra megváltozott.

Ez az egyik első információ, amit megtudunk Dennis Rader, azaz a BTK-gyilkos lányáról a róla szóló dokumentumfilmben, Az apám, a BTK-gyilkosban. És ahogy később kiderült, Rawson nemcsak Rader lánya volt, hanem egyszerre a férfi tetteinek túlélője és áldozata. Bizonyos szempontból – ahogy az a filmben is elhangzik – az utolsó áldozata.

Aki nem bújt el

Bárkit meg tudok érteni, akinek mára elege lett a streaming-szolgáltatók kínálatában túlburjánzó, gyakran egy kaptafára készülő, sorozatgyilkosokkal foglalkozó true crime dokumentumfilmekből, melyek nagy örömmel tapicskolnak a gyilkosok tetteinek szörnyűséges részleteiben. Az áldozatok sajnálatosan kevés filmben bírnak kiemelt szereppel, a családtagok pedig szinte sosem. Ha valakiről kitudódik, hogy egy sorozatgyilkos családtagja, az illető jellemzően mindent megtesz azért, hogy kerülje a reflektorfényt. Sokan közülük nevet változtatnak, és ha tehetik elköltöznek, hogy új életet kezdjenek.

Eleinte úgy tűnt, hogy Kerri Rawsonra is ez a sors vár. Rawson elköltözött Wichitából, és ha bárki az apjáról kérdezte, sosem mondta el a történetet, inkább elütötte annyival, hogy rég eltávolodtak egymástól. Belül azonban szenvedett, igazi földi poklot élt át. Tíz év múlva a tévében szúrta ki, amint Stephen King épp azt meséli, hogy új művét a BTK-gyilkos inspirálta, és ezen annyira felháborodott, hogy megkeresett egy újságírót, és nyilatkozott neki.

2019-ben könyvet írt az élményeiről és érzéseiről, ami bestsellerré vált, azóta pedig egyrészt segíti a rendőrséget, akik továbbra is kutatják, vannak-e az apjának további áldozatai, másrészt erőszak áldozatait és traumák túlélőit támogató programokban vesz részt. A most bemutatott Netflix-dokumentumfilm az ő könyvén alapul.

A sorozatgyilkos a lány mögött

Dennis Rader azért lett BTK-gyilkos, mert amikor a hetvenes években elkezdett gyilkolni, felvette a kapcsolatot a nyilvánossággal, és a módszerét ő maga írta le a megkötöz-kínoz-megöl (bind-torture-kill), szavakkal, és ebből született a BTK-rövidítés. Leghírhedtebb tette rögtön az első volt, amikor 1974-ben egy héttagú család négy tagjával (apa, anya és két gyerek) végzett egyszerre az otthonukban, és csak azért nem ölte meg mindegyiküket, mert a látogatása idején épp nem minden gyerek tartózkodott otthon.

A férfi eleinte viszonylag sűrűn, később azonban már jóval ritkábban gyilkolt, aminek elmondása szerint elsősorban ahhoz van köze, hogy időközben családot alapított, és családfőként a három gyerek eltartásához sok pénzt kellett keresnie, ami sok idejét rabolta el, így nem maradt ideje a véres és időigényes hobbijára. Elmondása szerint a társadalmi kötelezettségei nélkül egészen biztos, hogy sokkal több áldozata lett volna. Miután lánya, Kerri utólag összerakta az események kronológiáját, rájött, hogy az apja kései gyilkosságai jellemzően olyan időszakokra estek, amikor épp egy időre munkanélkülivé vált. Elmondása szerint Rader ilyenkor mindig nyomottabb és feszültebb volt a kelleténél.

Kerri Rawson és apja Dennis (Fotó: Netflix)

A férfi egyébként leginkább azért vált hírhedtté, mert látszólag mintapolgárként élt. Még a bírósági tárgyalásán is inkább tűnt ártalmatlan gimis matektanárnak, mint félelmetes sorozatgyilkosnak, és – ahogy azt a Netflix filmjében is látni – egészen hétköznapi módon, már-már banálisan tudott beszélni még a legszörnyűbb rémtetteiről is, mintha épp azt ecsetelné, hogy délben mi volt az ebéd a menzán.

Apja lánya?

Az Apám, a BTK-gyilkos talán legprovokatívabb része, hogy főhőse, Kerri sokáig határozottan állította: ő szerette az apját, aki mellett nagyrészt boldog gyerekkora volt. Ráadásul mivel a rendőrség bekopogásáig tényleg semmit nem tudott a rémtettekről, a letartóztatása után pedig 18 éven át egyszer sem látta az apját, fejben

Persze utólag, átgondolva a gyerekkorát azért akadtak gyanús jelek. Rader hangulatember volt, aki szerette teljes mértékben kontrollálni a családját, és ha nem úgy mentek a dolgok, ahogy szerette volna, hajlamos volt hirtelen sötét hangulatba kerülni. Kerri szerint kisgyerekként éjszakánként gyakran bevizelt, nagyon félt éjszakánként és sokszor álmodott rosszakat, és az apja tetteinek fényében ez egyértelműen elgondolkodtatta arról, hogy vajon vele is történhetett-e valami. Miután hozzájutott az apja jegyzeteihez, egy mondat arra utalt, mintha a kikötözést rajta gyakorolta volna a kádban. Akkoriban mindössze hároméves volt.

Sam Houston rendőrnyomozó megmutatja a maszkot a tárgyaláson, amelyet az egyik bűncselekménynél használt a BTK gyilkos, Dennis L. Rader. (Fotó: Getty Images)

A film alaposan körbejárja, milyen nyomokat hagytak Kerri lelkében és életében a történtek. Bár többgyerekes családanya, nagyon nehezen nyit az emberek felé. Fél a reakciójuktól, ha megtudják a történetét, ugyanis túl sokszor volt negatív tapasztalata ezzel. Emiatt a baráti köre kizárólag olyanokból áll, akikkel már azelőtt is barátkozott, hogy az apjáról kiderült volna a sötét titka. Emellett gyakorlatilag nemcsak az apját, hanem a teljes családját is elvesztette.

Bár a történtek eleinte összekovácsolták őt a testvéreivel és az édesanyjával, idővel eltávolodtak egymástól. Miután Kerri nyilvánosan felvállalta a családi örökségét, a többiek teljesen eltávolodtak tőle: az egész családjából máig ő az egyetlen, aki nem titkolja, kinek a lánya, de teljesen megérti, hogy a többiek miért döntöttek a másik út mellett.

18 év után találkoztak

Kerri őszintén mesél a filmben arról, mennyi belső viaskodással járt elfogadnia, hogy az apa, akihez oly sok kellemes közös emléket társított, valójában egy szörnyeteg. Valójában egy személyes találkozóra volt szükség ahhoz, hogy ez tudatosuljon benne.

Féltek attól, hogy az egyre öregebb és egyre megkopottabb egészségű férfi hamarosan meghal, és akkor esély sem lesz rá, hogy erre valahogy fény derüljön.

Dennis L. Rader, a BTK sorozatgyilkosként ismert férfi, az El Dorado börtönben, 2005. augusztus 19-én. (Fotó: Jeff Tuttle-Pool/Getty Images)

Amikor 18 év után először meglátta a lányát, először láthatóan örült. Azonban végig úgy próbált viselkedni, mintha ezek a gyilkosságok sosem történtek volna meg, és azt várta a lányától, hogy ugyanolyan apja-lánya kapcsolatban legyen vele, mint amikor évtizedekkel korábban. Amikor a lánya nyíltan rákérdezett, hogy valóban molesztálta-e őt kisgyerekként, az apja tagadta ezt, és azt mondta, hogy csak azt vetette papírra, ami a fantáziájában volt, amikor pedig a további gyilkosságokról kérdezte, teljesen bezárkózott. Kerri ebben a pillanatban látta először az apját úgy, mint mindenki más: kegyetlen gyilkosként és igazi szörnyetegként. És ez segített neki a továbblépésben.

Az Apám, a BTK-gyilkos a Netflix kínálatában látható.