Nagy őzlábgomba: az erdők ínyenc kincse – így készítve lesz a legfinomabb

Végre eljöttek az esők, ami azt jelenti, hogy a gombászok mostantól minden szabadidejüket az erdőben töltik, kalapos haverok után kutatva. A nagy őzlábgombát mondjuk nem igazán kell keresni, messziről látszik, mivel nincs az a mély avar, ami eltakarna egy ekkora termőtestet.

Nagy őzlábgombát kis szerencsével a piacon, vagy az ismerőseinktől is kaphatunk. Én ezt a nagyvonalúságot csak azoktól szoktam elfogadni, akiknek a fajismeretében száz százalékig megbízom, a gomba ugyanis nem játék. 

Az őzlábgombáknak több faja is van, és ezek közül nem mind ehető, viszont könnyen összetéveszthetők, különösen, ha már megszabadították a tönkjétől a könnyebb szállíthatóság érdekében. Kalapokat könnyebb egymásra halmozni ugyanis, mint száras kalapokat. És hát, ha az őzlábgomba nő, akkor aztán nő, mint a bolondulás.

A nagy őzlábgombát egyébként könnyű megismerni: a tönkjét kell nézni. Ha kígyó mintás, akkor nyert ügyünk van, ha sima, akkor inkább hagyjuk ott! Gyűjteni tönkkel együtt kell, a szakellenőr ugyanis szintén az alapján tudja százszázalékos bizonyossággal beazonosítani. Föld felett elvágjuk, a földes részt nem visszük haza. 

A tönkkel a későbbiekben nem lesz dolgunk, hacsak nem vagyunk a hulladékmentes főzés megszállott hívei. Ebben az esetben a tönköket kiszáríthatjuk aszalóban vagy a sütőben és megdarálhatjuk gombapornak, amivel később ételeket ízesíthetünk.

Na de, ami gasztronómiailag tényleg értékes, az kalap. A fiatal nagy őzlábgomba kalapja a pingponglabda méretűtől a tölcsér méretig terjed. Ezek a legfinomabbak. Később a kalap kinyílik, mint egy esernyő, ilyenkor még mindig ehető. Ha viszont leginkább egy olyan esernyőre hasonlít, amit kifordított a szél, hagyjuk ott! Vagy vigyük haza és tegyük ki a fa alá, hátha szétszórja a spóráját és legközelebb már otthon is lesz nagy őzlábgombánk, lényeg, hogy ezt már ne együk meg.

A fiatal nagy őzlábgomba így néz ki. (Fotó: Belső Olga)

A nagy őzlábgomba rántva a legfinomabb. Pont. Lehet vele próbálkozni, de az mind bohóckodás. Az állaga egyszerűen nem alkalmas másféle felhasználásra, esetleg, ha jól elrejtjük a csirke bőre alá. Aki próbált már nagy őzlábgombát dinsztelni, az tudja, hogy hő hatására összeesik és egy trutyi lesz belőle. Oké, fasírtnak éppen ideális, de még annál is jobb… kirántani. Vagy ezt említettem már?

Egy nagy tál rántott őzlábgomba, frissen, ahogy kiszedtük az olajból, hát az maga a mennyország! Ez aztán összehozza a családot, nem kell hozzá más, csak valami jó minőségű szósz, amibe beletunkolhatjuk, és csak úgy faljuk, egyiket a másik után. Egy emberre simán számolhatunk két darab, jól megtermett kalapot, amiből nyolc szelet rántott gomba lesz. Vagy több, attól függ, mekkorára vágjuk. 

Velünk volt a gombászszerencse. Nagy őzlábgomba, egy rakással. (Fotó: Belső Olga)

Egy-egy gazdagabb fogásnál próbálkoztam azzal, hogy előre bepaníroztam a kalapokat, majd kissé elősütöttem és betettem a mélyhűtőbe, de nem lett jó. Köze sincs a friss rántott gomba ízéhez és állagához. Ha téged is hajt a véred az erdőben és nem tudod ott hagyni a gyönyörű gombákat, azt javaslom, hogy kovácsolj belőle inkább társadalmi tőkét, és add oda a felesleget a barátaidnak, rokonaidnak, szomszédaidnak (természetesen szakellenőri vizsgálat után). Vagy hívd meg őket rántott gombát enni. Sokkal jobb, ha több ember boldog egyszer, de akkor nagyon, mintha csoffadt fagyasztott rántott gombát rágcsálnátok évente többször.

Rántott nagy őzlábgomba

Igazából semmi trükk nincs benne, pont úgy kell csinálni, mint a többi rántott dolgot.

Nagy őzlábgomba rántva. (Fotó: Belső Olga)

Hozzávalók:

• nagy őzlábkomba fejek
• liszt
• tojás
• kis tej
• só
• panírmorzsa
• olaj a sütéshez

Elkészítés:

1. A gombafejekről levágjuk a tönköt, majd 4-6 körcikkre vágjuk, mérettől függően. Egy tálba vizet eresztünk, majd a lemezeivel lefelé meglötyögtetjük benne a gomba darabokat. Nem áztatjuk, és nem a hátán fürdetjük! Lemezekkel lefelé lötyögtetjük!
2. Lemezekkel lefelé rácsra tesszük és hagyjuk, hogy lecsorogjon róla  a felesleges víz.
3. Sózzuk, majd lisztbe, egy korty tejjel elkevert tojásba és panírmorzsába forgatjuk és forró, bőséges olajban kisütjük.

Nincs trükk, nincsenek titkos fűszerek, csak a természet csodás ízei.