Bumfordin cammogóból szupercuki totemállat: ennyit változott az évek alatt a TV Maci

A Magyar Televízió szupercuki totemállata, a TV Maci (vagy más írásmóddal: Tévémaci vagy Tévé-Maci) 1963. április 15-én debütált a képernyőn, és – egy rövidebb szünetet leszámítva – azóta is az ő szignálszerű kisfilmjei fogják körbe az Esti Mesét. A maci karakterét az egyik legtermékenyebb magyar meseíró, Bálint Ágnes (Futrinka utca, Mazsola, Frakk, Kukori és Kotkoda stb.) alkotta meg, illetve ő írta az eredeti forgatókönyvet is, az első bábot pedig a a tervező Lengyel Zsolt és a kivitelező-animátor Köber Tibor készítette, majd stop-motion technikával keltették életre. Bár a TV Maci jelenlegi formájában sokak számára alighanem a megnyugtató állandóságot, sőt, már-már az Örökkévalóságot szimbolizálja, a figura kezdeti időkben azért egészen sokat változott. 

• Az első, még kissé bumfordin cammogó – és értelemszerűen kizárólag fekete-fehérben sugárzott – maci pöttyös hálóinget viselt, egy jókora drótkefével mosott fogat, aztán le is huppant a televízió elé.
• Az 1968-ban bemutatkozó második, sötétebb bundájú és némileg kifinomultabban mozgó maci már menő frizurát is viselt, ráadásul fogmosás után saját maga bújt bele a pöttyös hálóingbe. Utóbbi ruhadarab némi értetlenséget is kiváltott a nézőkből, mivel az állat, bár lányos ruhát viselt, fiúhangon köpött a csapba a fogmosást követően. Ez a maci – amit a szerencsésebbek már színesben is nézhettek – még Farkas Bertalant, az első magyar űrhajóst is elkísérte a Szojuz–36 fedélzetén az űrbe. 

• Aztán 1981-ben érkezett a harmadik maci: ruhatára némileg kibővült és fiúsabb lett, korábban kissé cellaszerű, sivár lakása pedig otthonosabbá jobban berendezettebbé vált. 
• Ez a változat azonban csupán egy évig húzta, mert 1982-ben leváltotta a ma is ismert TV Maci, Foky Ottó bábtervező (Misi Mókus, Süsü, Mirr-Murr stb.) alkotása. Ahogy Mráv Noémi is írja vonatkozó tanulmányában, a maci nagyon megváltozott: frottírbundájának színe világosabb lett, lábaira és kezeire ujjakat formáztak, ruhatára jelentősen bővült. Napközben zöld kertésznadrágot viselt, este zöld pizsamát, amelyhez sárga sálat hordott. A lakás berendezése tovább bővült (például megjelent a legendás kakukkos óra), az állat napi rutinja pedig nem merült ki a fogmosásban, mosakodásban, tévézésben és ágyban fekvésben: könyvet olvasott, dominóval, legóval és helikopterrel játszott, tornázott, ráadásul az ünnepi alkalmakra készített szpotokban (karácsony, gyereknap stb.) mindig történt valami extra. Jelentős változás még, hogy az addig puszta játékszerként funkcionáló piros ruhás, szalmahajú Paprikajancsi is életre kelt. 

A TV Maci a továbbiakban már nem változott; és alighanem így is marad az idők végezetéig, vagy legalábbis addig, amíg létezik a Magyar Televízió. Illetve két apró döccenő azért még becsúszott: 1998-ban az MTV vezetése a kommunizmus idejétmúlt maradványának minősítette szegény állatot, és egyszerűen levette a képernyőről, ám a felbuzgó népharag hatására fél év múlva rehabilitálták. 2012-ben pedig lecserélték egy modernebb (vagy legalábbis modernebbnek szánt) változatra, de azt meg annyira utálta mindenki, hogy pár hónap után nyugdíjba küldték.

Fotó: Olajos Piroska

Egy fontos részletről még nem beszéltünk: mégpedig a zenéről, pedig az ugyanaz a kezdetektől fogva (bár a hangszerelése időnként változott): egy nagyon jellegzetes, fülbemászó és stílszerűen dörmögő fagottszóló, különböző hangszerekkel aláfestve. 

Dörmögő Dömötör eredete sokkal régebbre nyúlik vissza, mint a TV Macié. A Sebők Zsigmond (1861-1916) által kitalált mesealak eredetileg Mackó Muki vagy Mackó úr (esetleg Maczkó úr) névre hallgatott, és először az 1889-ben indult Az Én Újságom című gyereklapban bukkant fel 1902-ben. 1909-ig futott ezen a néven, aztán 1909-ben Sebők Benedek Elekkel közösen elindította a Jó Pajtás nevű gyerekújságot, amiben a figura már Dörmögő Dömötörként szerepelt. A mackó óriási népszerűségre tett szert, Sebők pedig haláláig évente több könyvet is kiadott a Mackó Muki/Dörmögő Dömötört legújabb történeteivel, amelyek nem ritkán kurrens és meglepően komoly társadalmi kérdésekkel is foglalkoztak.. 

Heltai Jenő irodalomtörténész szerint a Mackó-könyvek sajátossága, hogy “állatalakjai benne élnek az akkori Magyarország mindennapjaiban, emberek közt járnak, és az emberek emberszámba veszik őket. Mackó Muki jómódú máramarosi méztermelő, akinek szenvedélye az utazás. (…) Jellemző, ahogy Mackó Muki Budapestre utaztában a vonatban azt tanácsolja unokaöccsének és unokahúgának, Zebulonnak és Dorkának: “Budapesten azután ne dörmögjetek, nehogy észrevegyék, hogy medvék vagytok.” A kor sváb és zsidó felnőttjei ugyanígy intették gyermekeiket, nehogy svábosan vagy zsidósan beszéljenek.  

Sebők Zsigmond: Dörmögő Dömötör az első világháborúban (forrás: nemzetikonyvtar.blog.hu)

Csak 1912-ben jutott az író eszébe, hogy jobb, szemléletesebb nevet adjon hősének. Ettől kezdve Mackó Mukit Dörmögő Dömötörnek hívják, de ez a névváltoztatás is pontosan beleépül a korba: Mackó úr belügyminiszteri engedéllyel, egyforintos okmánybélyeggel ellátott kérelmet nyújtva be, változtatja nevét Dörmögőre. Akárcsak az addig német vezetéknevű svábok és zsidók lettek úgy magyar polgárok, hogy gyermekeik már alig, unokáik pedig jórészt már ne is tudjanak németül.(…) Dörmögő Dömötör igaz típus korlátoltságával, balfogásaival, jóindulatával, lelkességével együtt, beleértve örökös hurrázó hazafiságát. Magyarországon akkor se szeri, se száma nem volt a Dörmögő Dömötöröknek (még ma is akad belőlük, legföljebb módosult jelszavakkal).”

A második világháborút, illetve a kommunista hatalomátvételt követően Dörmögő Dömötört egy időre gyakorlatilag teljesen elfelejtették. Maga a név csak 1957-ben bukkant fel újra, miután egy újonnan alapított – és a mai napig működő – gyerekújság magáévá tette – habár ennek túl sok köze már nem volt Sebők kicsit Svejk-szerű, antropomorf, abszurd kalandokba keveredő mackójához.  

Na de vissza a TV Maci zenéjéhez. A már idézett Mráv Noémi azt írja, hogy a zene 1960-as évek elején készült, Dörmögő Dömötör című rádióműsor dallama volt. Ez a program nem futott sokáig, hamar levették a műsorról. Egy élelmes zenei szerkesztő viszont kikukázta a zenét, és mivel épp ekkor készült a tévémaci, elvitte aláfestő zenének a készítőknek, akik ezt tették be a film alá. Maga a mű, amelyből a részletet vették, viszont sokkal korábbi: valamikor az 1930-as évek elején komponálta Pécsi József (avagy Josef Prichystal). A címe Dörmögő Dömötör Istók gazda udvarán. 

Pécsi Józsefről sajnos túl sok információt nem találni. A Wikipedia szerint morva származású volt, Biskupicében született 1874-ben, és már fiatalon is igen nagy tehetségnek számított. Brünnben tanult zeneszerzést, majd az iskola után Bécsbe ment, ahol az ifjabb Johann Strauss zenekarának tagja lett, amelyet akkor Eduard Strauss vezényelt. 1895-ben csatlakozott a magyarországi 61. gyalogezred katonazenekarához. Jó barátságot ápolt Lehár Ferenccel, az operettkirállyal, és az ugyancsak cseh Julius Fučíkkal, a legismertebb cirkuszi induló, a Gladiátorok bevonulásának szerzőjével. 

Az első világháború kitörése után Pécsi Józsefre vagy Pécsi-Prichystal Józsefre magyarosította a nevét. Az Osztrák–Magyar Monarchia bukása után a Nemzeti Hadseregben lett katonai zenekarvezető, majd 1926-ban vonult nyugdíjba. Ezt követően 1954-ig a Magyar Államvasutak zenei osztályának vezetője volt. 1958-ban, 84 éves korában hunyt el, így a TV Maci sikerét már nem élhette meg. Pedig biztos büszke lett volna rá. Ahogy büszke volt rá Vajda József fagottművész, a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának egykori első fagottosa, aki főcímzenét játszotta. Amikor egy interjúban megkérdezték tőle, zavarja-e, hogy a nevét legtöbben a TV Maci figurájával kapcsolják össze, így válaszolt: