Futótűzként terjed a ’90-es évek nevelési gyakorlata a szülők körében
Képzeld el, hogy szombat reggel van, valamikor 1995 táján. A konyhában készül a melegszendvics, a rádióból a Backstreet Boys szól, a gyerekek pedig kint rohangálnak a kertben a locsoló alatt. Délután biciklizés a barátokkal, este egy videókazettáról megnézett film a kanapén. Akkoriban mindez a hétvége természetes része volt, ma viszont sok szülőnek maga a megvalósult álom, a jó nevelés eredménye.
A kütyümentes gyerekkor újra trend lett
A millenniumi szülők közül egyre többen érzik úgy, hogy gyermekeik gyerekkora „eltűnik” a képernyők mögött. Már az ovisok is YouTube-videókat néznek, a nagyobbak pedig napi szinten könyörögnek egy saját okostelefonért. A közösségi média veszélyeiről szóló hírek, a tökéletesre szerkesztett szülői tartalmak és a folyamatos elvárások között sok család egyszerűen kifárad.
A válasz: vissza a ’90-es évekbe! A TikTokon a “Raising my kids like the 90s” (a ’90-es évek módjára nevelem a gyerekeimet) hashtag már több mint 2,2 millió megtekintést gyűjtött. A mozgalom lényege a nosztalgia és az egyszerűség: gyerekkor, amiben több a szabad levegő, a társasjáték, és kevesebb a képernyő.
Fotó: Getty Images
„Nem a technológia ellen, hanem a gyerekkorért vagyok”
Courtney Schultz, kétgyermekes anya Floridából, hétköznap teljesen mellőzi a képernyőidőt. Gyerekei délután sportolnak, hétvégén pedig kint játszanak: a lánya a kertben tornázik, a fia horgászni jár. A családnál a telefon tiltólistás, a közösségi médiát pedig csak 18 éves kor után engednék.
„Nem a technológia ellen vagyok, hanem a gyerekkor mellett” – mondja. –
Úgy érzem, a képernyők elrabolják azt a rövid időszakot, amikor a gyerekek még igazán gyerekek lehetnek.
Nincs tablet, van házimunka
Hasonló elveket követ Chelsea Delgado is, háromgyermekes anya Arizonából. Náluk a gyerekek csak hétvégén, napi egy órát nézhetnek képernyőt, de azt is csak akkor, ha segítenek a házimunkában és jól viselkednek. Ha nem, levonás jár a képernyőidőből.
„Szeretném, ha inkább a valóságban maradnának, nem a virtuális világban” – meséli. –
A gyerekeim nyugodtabbak és boldogabbak, amikor nincs bekapcsolva a tévé.
A gyerekek is megtanulják élvezni az „unalmat”
A ’90-es években természetes volt, hogy a gyerekek unatkoztak, barkácsoltak, a parkban lógtak, vagy csak a barátokkal csatangoltak. A szakértők szerint épp ez segítette őket abban, hogy fejlődjön az önállóságuk, a problémamegoldó képességük és az alkalmazkodásuk.
Whitney Casares gyermekorvos szerint az új trend nem arról szól, hogy elutasítsuk a modern technológiát, hanem hogy megtanítsuk a gyerekeket, hogy mást is kezdhetnek az idejükkel.
„A gyerekeknek ma újra meg kell tanulniuk, hogyan játsszanak, hogyan legyenek kint a szabadban, és hogyan találják meg a saját szórakozásukat” – mondja. –
Ez olyan, mintha egy izmot kellene újra edzeni.
Egyensúly a digitális világ és a gyerekkor között
A ’90-es évek szülői trendje nem azt jelenti, hogy minden eszközt ki kell dobni a házból. Inkább arról szól, hogy a képernyő ne vegye el a gyerekkor valódi élményeit: a közös játékot, a sarazást, a nevetést és a fantáziát vagy akár a lefekvés előtti játékot.
Ahogy Schultz fogalmaz:
Amikor leülünk vacsorázni, a gyerekeim nem a telefonjukat bámulják, hanem beszélgetnek. És nekem ez a legnagyobb siker.
