Ez az egyetlen ország a világon, amit egy nő után neveztek el

A Wikipedia gyűjtése szerint jelenleg kb. 20 darab olyan ország van a világon, amely valóban élt történelmi (vagy többé-kevésbé történelmi) személyekről kapta a nevét. A leghíresebb példa természetesen az Amerikai Egyesült Államok, amit a 15. században élt olasz felfedező és térképész, Amerigo Vespucci után kereszteltek el (vagyis a komplett újvilági kontinenst nevezték el Amerikának még Vespucci életében, és később erről kapta a nevét az ország, de ez már részletkérdés). Kortársa és kollégája, Kolombusz Kristóf már kevésbé volt szerencsés: az ő nevét csak Kolumbia őrzi, és nem két komplett kontinens, meg a világ vezető szuperhatalma.
A dél-amerikai függetlenségi mozgalom vezetője, a Latin-Amerikában máig komoly kultusznak örvendő Simón Bolívar két országgal is szerepel a listán: az egyik természetesen Bolívia, a másik pedig – kevésbé egyértelmű módon – Venezuela; utóbbit egyébként az olaszországi Velence után nevezték el így, a teljes, avagy hivatalos neve viszont República Bolivariana de Venezuela, azaz Venezuelai Bolivári Köztársaság. Elsőre alighanem az sem nyilvánvaló, hogy a közép-amerikai Salvador (spanyolul El Salvador) nevének ihletője nem más, mint Jézus Krisztus: Pedro de Alvarado konkvisztádor a területet először San Salvadornak keresztelte el (szó szerinti jelentése Szent Megváltó), később ez lerövidült az El Salvador (A Megváltó) alakra.

Simón Bolívar, dél-amerikai államférfi, Bolívia és Venezuela névadója (forrás: Wikimeda Commons)
A többi példa már jóval obskúrusabb: Kiribati, ez a Hawaii és Ausztrália között fekvő kis szigetcsoport egy Thomas Gilbert nevű, valószínűleg nem túl jelentős brit hajóskapitányról kapta a nevét, Mozambik Mussa Bin Bique-ről, egy középkori arab kereskedőről,
Üzbegisztán Üzbég vagy Özbek kánról, az Arany Horda leghosszabb ideig uralkodó vezetőjéről (bár ez vitatott), a Seychelle-szigetek meg egy Jean Moreau de Séchelles nevű, mára szinte teljesen elfeledett francia politikusról.
Na és persze van itt még néhány szent (Szent Vince – Saint Vincent és a Grenadine-szigetek, Szent Marinus – San Marino, Szent Kristóf – Saint Kitts és Nevis) és európai uralkodó (Nassaui Móric orániai herceg – Mauritius, II. Fülöp spanyol király – Fülöp-szigetek) is.
Habár a szelekció meglehetősen eklektikus, mégis van egy fontos tulajdonság, ami összeköti a fent említetteket: a névadók – nem túl nagy meglepetésre –
minden esetben férfiak.

Szent Lúcia, Francisco de Zurbarán festményén (forrás: Wikimedia Commons)
Vagyis majdnem minden esetben. Ugyanis akad azért egy ország (jó, az Ériu termékenységistennőről elkeresztelt Írországgal együtt kettő), amelyik női nevet visel:
a Karib-térségben fekvő, aprócska (kb. Budapesttel megegyező nagyságú), paradicsomi szigetállam, Saint Lucia, amely értelemszerűen Szent Lúciáról (vagy Szirakúzai Lúciáról) kapta a nevét: egy 4. században élt, a középkorban igen kedvelt keresztény mártírról.
A hagiográfiák szerint Lúcia eljegyzett menyasszony volt, amikor beteg anyjával elzarándokolt Cataniába Szt Ágota sírjához, aki megjelent neki és megjövendölte vértanúságát. Anyja gyógyulása után engedélyt kapott az Istennek szentelt, szűzi életre. Hazatérve szétosztotta hozományát a szegények között. Vőlegénye ezért feljelentette, a bíró pedig arra ítélte, hogy zárják bordélyházba. Ám Lúciát két ökörrel sem tudták elvontatni a helyéről, és mivel sem tűz, sem forró olaj nem ártott neki, tőrt döftek a torkába. Halála előtt még magához vette az Oltáriszentséget és megjövendölte az egyház békéjét, a keresztényüldözések végét.
Az mondjuk nem világos, hogy ki nevezte el a szigetet. A helyi hagyomány szerint Kolumbusz Kristóf fedezte fel Saint Luciát 1498. december 13-án, Luca-napon, de történészek erre máig nem találtak bizonyítékot. Valószínűbb magyarázat az, hogy a szigetet franciák nevezték el a 16. században, amikor többször is kikötöttek a szigeten. Az ehhez kapcsolódó legenda az, hogy a sziget francia tengerészektől kapta a nevét, akik Luca-napon szenvedtek hajótörést a sziget közelében. Annyi bizonyos, hogy 1529-ben a sziget Diego Ribero portugál születésű spanyol térképész térképén már S. Luzia néven szerepel.
A sziget első lakói, az arawakok, feltehetően Kr. u. 200–400 között telepedtek le itt. 800-ban a kalinagók vették át a sziget irányítását. Az első európai telepesek a franciák voltak, akik 1660-ban szerződést kötöttek a bennszülött karibokkal. 1663-ban az angolok vették át a sziget irányítását. Az ezt követő években Anglia és Franciaország legalább egy tucat alkalommal harcolt egymással a rendkívül értékes geopolitikai pozícióval bíró földdarabért, végül 1814-ben, röviddel a francia császár, Napóleon legyőzése után a britek vették át a teljes ellenőrzést. A képviseleti kormányzást 1924-ben vezették be, az általános választójogot pedig 1951-ben. 1958 és 1962 között a sziget a Nyugat-indiai Föderáció tagja volt. 1979. február 22-én Saint Lucia független állam lett, ugyamakkor a Brit Nemzetközösség tagja maradt
The post Ez az egyetlen ország a világon, amit egy nő után neveztek el first appeared on nlc.