Megyeri Csilla a terhességéről: „A félelmeimet próbálom elhessegetni”

Az első gondolatom, amikor kiderült, hogy babát várok:

Az első gondolatom, ha őszinte szeretnék lenni, nagyon vegyes volt: egyszerre félelmet, ijedtséget éreztem. Lepörgött előttem az eddigi szabadságom, és hogy ez egy hatalmas felelősség, ami ugye egy egész életre szól. De ugyanakkor azt is éreztem, hogy „eljött az idő!”, megértem már a feladatra!

Így éreztem magam, amíg titokban kellett tartanom a terhességemet:

„Private life is a happy life” – tartja a mondás. Igazából nyugalmat éreztem és tudtam, hogy nagyon sokáig szeretném/szeretnénk titokban tartani. Nem akartunk ártó, rossz energiákat beengedni. Egyébként nagyon sokáig nem voltam jó titoktartásban, de sokat fejlődtem, és tudatosan figyeltem erre. A szűk baráti, családi körnek mondtam csak el SZIGORÚAN! Nico már kicsit lazábban vette, de ő nem is szerette volna, ha Instagramon is bejelentem a hírt. Aztán elmondtam neki, hogy a követőim hosszú évek óta kitartanak mellettem, szóval szeretném megosztani ott is az életem eddigi legfontosabb hírét.

A terhességem első hetei….

Szerencsés vagyok, mert minden napi teendőt ugyanúgy csinálok (tartalomgyártás, webshop, háztartást vezetek, jövök-megyek), most a 2. trimeszterben pedig már energikusabb is vagyok újra. A költözés volt nagyobb falat, az egy kisebb káoszt teremtett, de lassan a helyére kerül minden. Edzeni is járok heti kétszer, amit szeretnék majd megemelni legalább 3 alkalomra. A védőnő szerint nekem és a babának is jót tesz a megfelelő mozgás. Sajnos a bokszot most mellőzöm, bababarátabb mozgást végzek inkább… 

A legjobb/legrosszabb tanács, amit a gyerekneveléssel kapcsolatban kaptam:

A legjobb tanács, amit kaptam: legyek laza Mami, és ne parázzak rá semmire. A legrosszabb tanács?! Igazából nem kaptam eddig kéretlen tanácsokat senkitől. Úgyis érzem majd ösztönösen, mit, hogyan kell csinálni…

A legnagyobb félelmem a várandóssággal/gyerekneveléssel kapcsolatban:

A félelmeimet próbálom elhessegetni, mert hiszek a vonzás törvényében, és ez mindennel kapcsolatban igaz. Ez a tudatosság az életem minden területén jelen van. Leírni pedig végképp nem szeretném.

Így reagált az anyukám, amikor megtudta a nagy hírt:

Anyukám már egy ideje szeretett volna unokát, de sosem presszionált. A születésnapom napján tudta meg a nagy hírt, amikor is megköszöntem neki, hogy a világra hozott, és hogy gondoskodott rólam és akkor jött a csattanó az első ultrahangképpel: most viszont én/mi szeretnénk Őt megajándékozni egy unokával. Természetesen, mondanom sem kell, hatalmas volt az öröm!

Így kezeli a párom a terhességgel járó hangulatingadozásaimat:

Hála Istennek nagy hangulatingadozásaim nincsenek… Talán egyszer volt egy kisebb kitörésem, amire csupán így reagált Nico: „Semmi baj szerelmem! Ezt most a hormonjaidnak tudom be. Teljesen normális ez!” Szóval jó arc a párom, jól kezelte nagyon a helyzetet.

A babaszobát ilyennek tervezem:

A gender party után tudom csak megálmodni, de mindenféleképpen egy letisztult babasarkot képzeltem el. Ugye, egy gyerekszoba már van Nico kisfiának, de oda nem tudunk úgy tervezni, egy csecsemővel. Babaöböl a hálóban az ágy mellett – ennyi, ami biztos, aztán a többit még megálmodjuk együtt, hogy mit, hova tegyünk. Még van időnk ötleteni.

Ennyiben változott a napi rutinom, mióta megtudtam, hogy babát várok:

Valójában semmiben nem hátráltat az, hogy egy csöppség növekszik napról-napra a pocimban… Talán az első trimeszterben a fáradékonyságomat tudnám kiemelni, de rosszullétek nem voltak. 

Így képzelem el az anyaságot…

Egy nagyon nehéz, kőkemény feladat, de ugyanakkor a legcsodálatosabb érzés lesz a világon!

The post Megyeri Csilla a terhességéről: „A félelmeimet próbálom elhessegetni” first appeared on nlc.