Ajakherpeszt kapott, a vírus megtámadta az agyát, azóta 30 másodperces memóriával él

Az 1938-ban született született brit Clive Wearing már gyerekként is ígéretes zenei tehetségnek bizonyult, felnőttként pedig énekesként és karmesterként is dolgozott London számos illusztris helyszínén. A hatvanas években megnősült és gyermekei születtek, emellett főként barokk és kortárs zenei együtteseket vezényelt. Miután a házassága a 80-as évekre zátonyra futott, Clive állást kapott a BBC Radio 3-nál, egy olyan adónál, amely főként klasszikus zeneműveket, operát és jazzt sugárzott: ő volt a felelős az összes zenei tartalom beszerzéséért és összeállításáért, amelyet a rádióban játszottak.

Clive Wearing (Fotó: Youtube)
Ekkoriban ismerkedett meg második feleségével, Deborah-val. Állítólag már az első randevújuk után fülig szerelmes lett a nőbe, és hamarosan össze is házasodtak. Clive Wearing szakmai és magánéleti szempontból is a csúcsra ért. Sajnos azonban az idillt csak nagyon rövid ideig élvezhette.
1985. március 29-ét reggel a férfi irtózatos fejfájással ébredt. Két fájdalomcsillapítót is bevett, de ez mit sem segített. Egy órával később Clive állapota ijesztő sebességgel kezdett romlani. A padlóra rogyott, miközben rohamok gyötörték. Deborah mentőt hívott, és percekkel később Clive-ot a londoni Paddingtonban található St Mary’s Kórházba szállították.
Miután Clive megérkezett, az orvosoknak fogalma sem volt, mivel is van dolguk. A 46 éves férfi fitt volt, és egészséges, váratlan összeomlása előtt pedig semmilyen aggasztó tünetet nem mutatott. A Mary kórház orvosi személyzete számos vizsgálatnak vetette alá, hogy kiderítsék, mi a baja.
Kiderült, hogy Clive agya aggasztó mértékben megduzzadt, és rendellenességeket mutatott a halántéklebenyében. A halántéklebeny felelős az információk és más érzékszervi bemenetek feldolgozásáért (hangingerületek feldolgozása, emlékezet, beszéd, szag). Ha a halántéklebeny bármely szektora sérült, az súlyos, hosszú távú problémákat okozhat. Az orvosok végül gerinccsapolást végeztek Clive-on.
Deborah-t félrehívták, és közölték vele, hogy férje herpeszvírusos agyvelőgyulladást kapott. Az agyvelőgyulladás az agy duzzanatára utal, és az ő esetében a duzzanat a hippocampust, a halántéklebeny azon részét támadta meg, amely az új emlékek befogadásáért felelős.
Azt is elárulták, hogy Clive állapotát a herpes simplex 1 vírus (köznapi nevén az ajakherpesz) okozta. Az ajakherpesz többnyire ártalmatlan, vagy legfeljebb csak bosszantó, de Clive Wearing esetében az agyát támadta meg: ez okozta a gyulladást, és ez volt az oka annak, hogy többször elvesztette az eszméletét, és véget nem érő rohamoktól szenvedett.
Bár a fizikai állapotát sikerült stabilizálni, amikor Clive végül felébredt eszméletlen állapotából, nyilvánvaló volt, hogy valami nagyon nincs rendben. Zavart volt, viselkedése radikálisan megváltozott, és súlyos hangulatingadozásoktól szenvedett. Az orvosok tudták, hogy a vírus károsította az agyát, de hogy pontosan milyen mértékben az csak azt követően derült ki, hogy újabb MRI- és CT-vizsgálatoknak vetették alá.
A vizsgálatokat követően Clive-nál nem egy, hanem kétféle amnéziát diagnosztizáltak, amelyet a hippokampusz károsodása okozott:
Az első típus a retrográd amnézia volt, ami azt jelentette, hogy a férfi semmire sem emlékezett az 1985. március 29. előtti életéből. Sem arra, hogy több ezer fős közönség előtt vezényelt zenekarokat, sem pedig fél évvel korábbi esküvőjére.
A második típus az anterográd amnézia volt, vagyis, hogy Clive nem tudott új emlékeket tárolni:
emlékezete mindössze az elmúlt, nagyjából 7 és 30 másodperc közötti időtávra terjedt ki. Vagyis az agya gyakorlatilag félpercenként újraindult: minden tudatos pillanata olyan, mint az első ébredés.
Az új információ, ahogy Deborah fogalmaz, „elolvad, mint a hó, nyomot sem hagyva”. Vagyis se könyvet olvasni, sem tévét nézni nem tud. Szinte csak egyetlen dologra emlékezett a korábbi életéből: a feleségére. Valahányszor újra látta, még akkor is, ha csak egy csésze teát főzött, egy elragadtatott, szerelmes öleléssel üdvözölte.
Clive egyforma naplóbejegyzései hátborzongató bepillantást nyújtanak egy olyan ember elméjébe, aki a mindörökké ugyanabban a pillanatban rekedt:
- „Reggel 7:46-kor vagyok először ébren.”
- „8:07 Ébren vagyok.”
- „8:31 Most már igazán, teljesen ébren vagyok.”
- „9:06 Most már tökéletesen, elsöprően ébren vagyok.”
- „9:43 Most már rendkívül, valóban ébren vagyok.”
Néhány alapvető tényre azért később vissza tudott emlékezni. Tudja, hogy vannak gyermekei (az első házasságából), de nem emlékszik a nevükre. Amikor kórházban volt, tudta az otthoni telefonszámát, de nem emlékezett arra, hogy telefonált volna. Deborah, miután meglátogatta Clive-ot, és hazatért, rendszerint telefonüzenetek özönét kapta. „Szia, drágám, én vagyok, Clive. Öt perccel múlt négy, és fogalmam sincs, mi folyik itt. Először vagyok ébren, és még senkivel sem beszéltem…” „Drágám? Szia, én vagyok, Clive. Negyed öt van, és most vagyok először ébren. Mindez csak egy perce történt, és látni akarlak.” „Drágám? Én vagyok, Clive, és négy 18 perccel múlt, és ébren vagyok. Körülbelül egy perce ébredtem. Csak veled akarok beszélni.”
Annak ellenére, hogy nem emlékszik konkrét zenedarabokra, amikor név szerint említik őket, és rendkívül korlátozottan emlékszik korábbi zenei ismereteire, Wearing továbbra is képes összetett zongora- és orgonadarabok lejátszására, kottából való olvasásra és kórus vezénylésére.
Egy 2005-ös dokumentumfilmben Wearing így vallott az állapotáról:
– Ti vagytok az első emberi lények, akiket láttam, ti hárman. Két férfi és egy hölgy. Az első… emberek, akiket láttam, mióta beteg vagyok. Nincs különbség a nappal és az éjszaka között. Nincsenek gondolatok. Nincsenek álmok. A nappal és az éjszaka ugyanolyan – üres. Pontosan olyan, mint a halál.
– Nagyon nehéz?
– Nem. Pontosan ugyanaz, mint meghalni, ami nem nehéz, ugye? Halottnak lenni könnyű. Semmit sem csinálsz. Semmit sem tehetsz, amikor meghalsz. Ugyanaz. Pontosan.
– Hiányzik a régi életed?
– Igen. De soha nem gondoltam erre tudatosan. Szóval soha nem unatkoztam és voltam ideges. Soha nem voltam semmilyen; ez pontosan ugyanaz, mint a halál. Nem is álmodom. A nappal és az éjszaka ugyanolyan.
– Amikor hiányzik a régi életed, akkor pontosan mit hiányolsz?
– Azt, hogy zenész voltam. És szerelmes.
Nyitókép: Youtube
The post Ajakherpeszt kapott, a vírus megtámadta az agyát, azóta 30 másodperces memóriával él first appeared on nlc.