Ilyen volt augusztus 20 a Kádár-korban – Szent István helyett mást ünnepeltünk

Augusztus 20-án államalapítónkra Szent István királyra, az új kenyérre és a magyar államiság kezdeteire emlékezünk. Bár a hagyomány gyökerei a középkorig nyúlnak vissza, a modern időkben mindig tükrözte az adott korszak politikai és társadalmi hangulatát. A két világháború között az ünnep elsősorban vallási jellegű volt: a Szent Jobb körmenet vonzotta a tömegeket Budapestre, és az ehhez hasonló keresztény szertartások erősítették a nemzeti egységet.

Légiparádé és munkásőrök a Dunán

Az 1956-os forradalom és szabadságharc után sokáig tiltották a vallási felvonulásokat. Szocialista ünnep lett belőle, ahol a munkásosztály vívmányai, a béke és a fejlődés volt a középpontban. Ez a szemlélet a hatvanas évekig meghatározó maradt, amikor is valódi látványossággá nőtte ki magát a vízi- és légiparádéval, amelyet 1966-tól az esti tűzijáték koronázott meg a Dunán.

A vízi parádéban ott volt a dunai flotta, szárnyashajók, vízisízők, kenusok, motorcsónakok – sőt még a tűzoltóság is. A korszak egyik nagy büszkesége, az 1962-ben épített T-1-es tűzoltóhajó piros-fehér-zöld vízsugarakat lövellt az égbe, amit a rakpartról százezrek néztek. Vadászrepülők húztak el a város felett, kötelékben repülve, füstcsíkokat rajzolva az égboltra, ejtőernyősök ereszkedtek alá, és katonai helikopterek parádéztak a Lánchíd közelében. Amikor besötétedett, jött a finálé: a tűzijáték. A rakparton hömpölygő tömeg lélegzetvisszafojtva várta a pillanatot, amikor a Gellért-hegy és a Parlament fölött felragyogtak a színes fényvirágok.