Csak azért, mert egyke a gyerek, nem jelenti azt, hogy magányos

Egy anya, Sarah Bourassa írta le, hogy mennyire nincs igaza azoknak, akik azt hiszik, hogy az egyke gyerekek mind nagyon szomorúak és magányosak testvérek nélkül. Sarah egykeként nőtt fel, ráadásul „csak” egy gyereke van, és nem is akar többet szülni. „Mások gyakran feltételezik, hogy elszigetelten éreztem magam, amikor egyedül nőttem fel, és megkérdezik, mikor jön már a második gyerek, hogy a lányomnak legyen egy barátja. Pedig egyáltalán nem emlékszem szomorúságra és magányra, amikor egyke gyerek voltam, és nem ezt látom a lányomnál sem. Sőt, épp az ellenkezője az igaz.”

„A kultúránkban létezik egy stigma, miszerint az egyke gyermekek magányosak, mert nincsenek testvéreik, de sok felnőtt egyke tapasztalatai másról árulkodnak” – mondja Rebeca Greene, mentálhigiénés szakember, a One and Done: The Guide to Raising a Happy and Thriving Only Child című könyv szerzője. Sarah emlékei szerint nem volt magányos, több szoros barátja is volt gyerekkorában, és rengeteg lehetősége volt a szocializálódásra az iskola, a játszótársak, a sport, a nyári táborok és más tevékenységek során. A szülei még azt is megengedték, hogy meghívja az unokatestvérét vagy egy barátját néhány családi nyaralásra.

„Nagyon közel álltam (és még mindig közel állok) a szüleimhez, és a családi kutyánkat a testvéremnek tekintettem – írja az anya. – Amikor nem a barátaimmal, szüleimmel, a tágabb családdal vagy a kutyámmal töltöttem az időt, szívesen játszottam önállóan, és megtanultam, hogyan szórakoztassam magam – ez a képesség a mai napig felbecsülhetetlen értékű számomra. Felnőttként is vannak olyan régi legjobb barátaim, akik olyanok számomra, mintha a nővéreim lennének.”

Sarah és a férje szeretnék biztosítani a gyerekük számára, hogy ne legyen magányos, és egyáltalán ne érezze igaznak az egykékről szóló sztereotípiákat. Bár a Covid alatt valóban megtapasztalták az elszigeteltséget a lányukkal, de most már rengeteg szociális interakcióban van része a gyereknek az óvodában, a játszódélutánokon, a játszóházakban és a születésnapi bulikon keresztül. „A lányunk gyakran mesél a barátairól, és úgy tűnik, hogy boldog, kiegyensúlyozott gyerek” – teszi hozzá Sarah.

„Ez azonban nem jelenti azt, hogy az egykék sosem magányosak – jegyzi meg Rebeca Greene. – Voltak olyan pillanatok, amikor gyerekként játszótársra vágytam, amikor egyedül játszottam, vagy felnőttként úgy éreztem, hogy hiányzik a társas kapcsolat. De ez megtörténhet, akár egyedüli gyerek vagy, akár vannak testvéreid.”

A szakember határozottan állítja, hogy az egyke gyerekek nem magányosabbak, mint a testvérekkel rendelkező gyerekek, sőt, gyakran előfordul az is, hogy akinek testvérei vannak, magányosabbnak érzi magát, mert például nagy a korkülönbség, vagy kevés közös vonásuk van a testvéreivel, és nem jönnek ki egymással. Itt az ideje tehát, hogy az egyke sztereotípiákon túllépjünk, és főleg ne zaklassuk azzal az egygyerekes szülőket, hogy mikor jön a második gyerek.

Via