Visszafelé folyó vízesés, mágneses domb, lebegő kövek – Helyek a Földön, ahol mintha elromlott volna a gravitáció: az egyik itt van a szomszédban

Fordított vízesés

Magasan a maharastrai Nyugati-Ghátok hegységben, az ősi kereskedelmi útvonal, Naneghat közelében található India egyik legmisztikusabb természeti látványossága: a fordított vízesés. A monszun idején a a vízesés látszólag felfelé áramlik: a víz az ég felé zúdul, ahelyett, hogy lefelé zuhanna. A hatás a monszun csúcshónapjaiban (júniustól szeptemberig) a leglátványosabb, amikor a legnagyobb az esőzés és a szélsebesség. 

A naneghat-i fordított vízesés nem varázslat, de nem is optikai csalódás, hanem valódi természeti erők eredménye. Nem illúzió, hanem annak demonstrációja, hogy bizonyos környezeti hatások- különösen a légnyomás és a szélsebesség – hogyan írhatják felül a gravitáció törvényeit. Ez a szürreális jelenség ugyanis akkor következik be, amikor rendkívül erős szelek fújnak át a Naneghat régió keskeny hágóin: ahogy a víz lezúdul a szikla peremén, a heves, felfelé irányuló széllökések elkapják a levegőben, és visszapermetezik az ég felé.

Az “erdélyi Bermuda-háromszög”

A Kolozsvár melletti Hója-erdő mélyén – amelyet gyakran neveznek Erdély Bermuda-háromszögének – található egy keskeny út, ahol a gravitáció mintha nem viselkedne megfelelően: itt az autók üresben, a biciklik pedálozás nélkül, maguktól gurulnak felfelé az emelkedőn. 

Az erdőben készült furcsa fotókon gyakran láthatók lebegő gömbök, sziluettek vagy megmagyarázhatatlan fényforrások, és számos paranormális dokumentumfilm és tanulmány is készült róla, emiatt a gravitációs dombot gyakran nem csak fizikai furcsaságként, hanem spirituális vagy energetikai anomáliaként kezelik. Egyesek azt állítják, hogy a terület egy energiaörvény vagy interdimenzionális kapu. 

Pedig van egy egészen prózai magyarázat: mégpedig az, hogy pusztán optikai csalódásról van szó. Az út pont úgy fekszik, hogy a terepnek nincs látható horizontja, és az út kanyarulatai torzítják a mélységérzékelést. Ami emelkedőnek tűnik, az valójában lejtő, de a megbízható vizuális jelek hiánya miatt az agy tévesen értelmezi a fefele és a lefele irányokat.

Az indiai mágneses domb

Hasonló Ázsiában is van. Az indiai Ladakhban, a Leh-Kargil-Baltik autópálya egy távoli szakaszán egy olyan különös jelenséggel találkozhatunk, amely már helyi legendává vált. Úgy nevezik, hogy a mágneses domb. 

A néphit szerint a területen természetfeletti hatalmak működnek, vagy rejtélyes mágneses erők, amelyek felfelé húzzák a járműveket. Még a régió felett átrepülő pilóták is beszámoltak navigációs anomáliákról, ami tovább táplálja a legendát. De mi is történik itt valójában? A fizikusok és geológusok szerint a mágneses dombon nem valami szokatlan gravitációs vagy mágneses tevékenység folyik. 

Sokkal valószínűbb, hogy ezúttal is egy optikai csalódással van dolgunk, amelyet a környező terep elrendezése hoz létre. Az illúziót fokozza, hogy nincs megfelelő horizontvonal, ami megzavarja a függőleges irányérzékünket. Stabil viszonyítási keret nélkül az agy a terep félrevezető vizuális jelzéseire támaszkodik, azt a benyomást keltve, hogy a gravitációval dacolunk.

Az indonéz lebegő kövek

Az indonéziai Floresben található Kelimutu hegy egyrészt a három káprázatos krátertaváról ismert, amelyek színe kiszámíthatatlanul változik a türkizkéktől a feketén át a vérvörösig, másrészt pedig az itt található lebegő kövekről, vagy ahogy a helyiek hívják, a batu terbangokról. A hegy ösvényei közelében számos olyan vulkáni eredetű követ találhatunk, amelyek úgy tűnik, mintha ellenszegülnek a gravitációnak. Amikor eldobják vagy elejtik, ezek a porózus, vulkáni habkövek szokatlanul lassan süllyednek a levegőben  – mintha csak lebegnének.  

De mi történik valójában? A szóban forgó kövek, mint írtuk, ún. habkövek, amely robbanásszerű vulkánkitörések során keletkeztek. A habkövek apró gázbuborékokkal vannak tele, vagyis jóval könnyebbek, mint egy átlagos kődarab. Bizonyos esetekben a légnyomás, a lejtők széláramlatai és a kő sajátos formája együttesen lebegő vizuális hatást keltenek, amikor a levegőbe eldobják vagy elengedik őket. Ráadásul, amikor a habkő a vízre kerül, felhajtóereje miatt hosszú ideig képes lebegni – ez egy újabb, a gravitációt meghazudtoló mutatvány, amely zavarba ejti a beavatatlanokat. A Kelimutu körüli helyi mítoszok pedig  csak tovább fokozzák a rejtélyt. A hegyet szentnek tartja az őslakos lio nép, amely úgy véli, hogy a tavak az elhunyt lelkek nyugvóhelyei. A lebegő kövek ebben az összefüggésben állítólag a szellemvilág üzenetei – azt jelzik, hogy a hegy él és figyel.

A kaliforniai Mystery Spot

A kaliforniai Santa Cruz mamutfenyő-erdeiben található Mystery Spot 1940-es megnyitása óta hozza zavarba a látogatókat. Ez egy kis kör alakú terület – mindössze 45 méter átmérőjű -, ahol a gravitáció és a fizika törvényei mintha csak a fejük tetejére állnának A túravezetők elképesztő mutatványokat mutatnak be: a labdák felfelé gurulnak, az emberek lehetetlen módon dőlnek el anélkül, hogy leesnének, és a tárgyak furcsa szögben lebegnek.

A látogatók, akik belépnek a Mystery Spot szívében található ferde kabinba, gyakran érzik magukat zavartnak, szédülnek vagy enyhén émelyegnek – egyesek ezt az erős gravitációs vagy mágneses anomáliáknak tulajdonítják. A tudósok azonban egy sokkal prózaiabb magyarázattal álltak előt: a ferde felületek, a torzított vizuális referenciák és az ügyes építészeti trükkök kombinációja erőteljes optikai illúziókat hoz létre. Maga a faház szándékosan ferdén épült, a környező fák és a táj pedig nem nyújtanak vizuális támpontokat a belső egyensúly helyreállításához. Ez arra készteti az agyat, hogy a függőlegeset vízszintesnek értelmezze, és fordítva.

A racionális magyarázatok ellenére a hely továbbra is őrzi hátborzongató vonzerejét. Az évtizedek során különféle vadabbnál vadabb történetek keltek szárnyak róla: földönkívüliekkel, gravitációs örvényekkel, mágneses mezőkkel és más hasonlókkal kapcsolatos mendemondák. A rejtély annyira beleivódott a helyi kultúrába, hogy a „Mystery Spot” matrica Kalifornia-szerte gyakori látványosság.

(via)