„Mi tényleg szeretjük egymást. Ettől vagyunk hitelesek” – Korda Györggyel és Balázs Klárival beszélgettünk

Mi volt az életük legnagyobb koncertje? Ahol a legtöbb néző előtt léptek fel.

Korda György: Akkor még nem ismertem a Klárikát. 1976-ban Athénban léptem fel az Olimpiai Stadionban. Százezer nézőnk volt. A színpadra egy hatszor hat méter széles emelő vitt fel, ami aztán megállt a színpaddal egy szinten. Ma már gyakran láthatsz ilyet a nagy színpadokon, de akkoriban nagyon különlegesnek számított.

Gondolom annyit koncerteznek, hogy a legtöbb fellépésüket elfelejtik. Mi kell ahhoz, hogy egy koncert megmaradjon az emlékezetükben?

Korda György: Érdekes, a legtöbb tényleg törlődik, de az igazán nagy fellépéseket nem felejtjük el.

Balázs Klári: Az emblematikus fellépések megmaradnak. Például amikor 1986-ban a Szovjetunióban hatalmas stadionokban, óriási sportcsarnokokban turnéztunk. Nagyon furcsa volt, mert egy ausztráliai, amerikai és kanadai turné után mentünk ki. Mondták a koncertirodától, hogy „ti állandóan Amerikába jártok, el kellene mennetek a Szovjetunióba is”. (nevet)

Korda György: Az volt a turné neve, hogy A barátok melódiája, és a szomszédos országok nagynevű előadói szórakoztatták a közönséget. Hatalmas zenekar kísért minket, óriási sikerünk volt.

Balázs Klári: Szerencsére nekünk Magyarországon is nagy koncertjeink vannak. A Campus Fesztiválon léptünk fel nemrég, ott is óriási tömeg fogadott bennünket.

Mikor játszottak először egyetemista korú közönségnek?

Balázs Klári: Bő húsz éve a Corvinuson.

Korda György: A kétezres évek elején jött a felkérés, hogy a Corvinus E épületében szórakoztassuk az egyetemistákat.

Balázs Klári: Gyuri kicsit megijedt tőle, mert akkor már 65 éves volt. De mondtam neki, hogy menjünk, próbáljuk ki, jó lesz ez. Így voltunk később a Sziget Fesztivállal is.

Korda György: A Corvinuson Pély Barnáék után léptünk fel. Végeztek a koncerttel, mi már ott voltunk a backstage-ben, és egyszer csak halljuk skandálni a közönséget, hogy Kor-da-Gyuri! Kor-da-Gyuri! Kor-da-Gyuri! Kor-da-Gyuri!

Balázs Klári: Bejött hozzánk a konferanszié, hogy megkérdezze, hogyan jelentsen be minket.

Korda György: Mondtuk neki, hogy ezután már felesleges. Kimentünk a színpadra és folytak a könnyeim. Sírtam, mint egy gyerek.

Balázs Klári: Gyurit egyébként mindig Gyuri bácsizzák a nézőtéren a fiatalok, de nekem nagyon jól esik, hogy utána mindig beüt a Klárika is. Rólam sem feledkeznek meg. (mosolyog)

Klári néni sosem volt?

Balázs Klári: Hálistennek sosem néniztek.

Sértő lenne?

Balázs Klári: A néni az olyan… Hogy is mondjam?

Korda György: Én nagyon szeretem a Gyuri bácsit. Tudom, hogy ez speciel nem a korról szól, hanem kedvességből mondják. Nincs benne semmi pejoratív.

És Klárika vagy néha Klári is?

Balázs Klári: Néha Klári, többnyire Klárika. Közönségfüggő.

Korda György:

Ráadásul sosem került a férje árnyékába. Egyenrangú partner a színpadon.

Balázs Klári: Pedig Magyarországon nem olyan egyszerű női előadónak lenni. A nézőtéren a közönség jelentős százaléka fiatal kislány vagy nő, és ők ugye akkor sikoltoznak, ha a színpadon van a pasi. De nem panaszkodhatok, mert engem igen gyorsan elfogadtak Gyuri mellett. Működött a párosunk, láttam, hogy ez a közös út lesz a mi utunk, jó lesz ez nekünk. Neki akkoriban amúgy is meg kellett újulnia, én meg nagyon jól éreztem magam duettpartnerként.

Van még olyan, hogy csak Korda Gyuri, vagy csak Balázs Klári rajongó, vagy aki az egyikükért rajong, az automatikusan rajong a másikukért is?

Korda György: Nagyon érdekes, hogy ez mennyire összeforrott az évek során. Ha írnak nekünk, mindig mindkettőnknek írnak.

Balázs Klári: Amikor például születésnapja van és jön a rengeteg gratuláció, mindig hozzáteszik, hogy pusziljuk Klárikát is.

Korda György: Nagyon összeforrtunk, de néha azért észreveszem, hogy egyes szám első személyben beszélek, és ilyenkor Klári mindig rám szól, hogy „Hé, én is itt vagyok!”

Balázs Klári: Erre a magyarázat az, hogy ő egyke gyerek volt, otthon minden körülötte forgott, míg én egy hatgyerekes családban nőttem fel, ahol nem volt én, hanem csak mi.

Mennyi időnek kellett eltelnie, hogy ennyire összeforrjanak az emberek szemében?

Korda György: Nagyon gyorsan jött.

Balázs Klári: Már az első közös lemezünk több mint 750 ezer példányban kelt el elsőre, és később még jött az utánnyomás. 

És hogy dőlt el, hogy a házasság után nem Korda Klári lett?

Balázs Klári: Többen javasolták az esküvő előtt azt, hogy én legyek a Korda Klári. Valahogy furcsának éreztem volna azt, hogy június 21-én van az esküvőnk, másnap meg már Korda Klári vagyok. Az Isten nem mosta le volna rólam, hogy azért mentem hozzá, hogy én legyek a Korda Klári. Szóval maradtam Balázs Klári, de a hivatalos iratokban Korda Györgyné vagyok.

Korda György: Csak külföldön szokták Korda Klárinak hívni.

Mutatkozott be már valaha így?

Balázs Klári: Hivatalos helyeken így használom, de szerencsés vagyok, mert egy ilyen hosszú és tartalmas zenei pályafutás mellett szinte mindenhol megismernek. 

Ha már említi, hogy mindenhol ismerik önöket… Volt olyan szakasz az életükben, amikor hiányzott az anonimitás? Soha nem volt terhes, hogy az emberek úton-útfélen felismerik önöket?

Korda György: Nem.

Balázs Klári: Nem kapunk csúnya megjegyzéseket.

Korda György: Az emberek mindig kedvesek velünk.

Volt olyan időszak az elmúlt 45 évben, amikor nem volt olyan jó Korda Györgynek és Balázs Klárinak lenni?

Korda György: Nekünk sosem voltak mélypontjaink. Lehet, hogy itthonról úgy tűnt, mert voltak időszakok, amikor eltűntünk, de ilyenkor csak annyi történt, hogy Amerikában turnéztunk óriási sikerrel. Több mint 30 alkalommal voltunk kint. De olyan nagy kiugrásaink sem voltak. Mindig fokozatosan lettünk egyre népszerűbbek.

Balázs Klári: Soha nem éreztük azt, hogy baj van, és tennünk kéne valamit, hogy újra figyeljenek ránk.

Korda György: Mindig jött valami új. Amikor a szólókarrierem megfáradt volna, jött Klári, és vele együtt a duettezés. Később pedig jött a póker, és ez megint egy új lendületet adott. És ott voltak még Nacsa Olivérék paródiái, vagy amikor a Magyar vándorban olasz énekest játszhattam…

Balázs Klári: Most meg a Reptér.

Megszámlálhatatlan sláger szövődik a nevükhöz. Zavarja önöket, hogy az utóbbi években mindenki a Reptérről beszél?

Balázs Klári: Dehogy zavar. Ez csodálatos. Fantasztikus.

Korda György: Nagyon ritkán jön össze egy énekes életében, hogy egy dala ennyire kiemelkedik, és ennyire köztudatban van. Ennek örülni kell. Egyslágeres előadóból rengeteg van, de nekünk rengeteg óriási slágerünk van.

Balázs Klári: Igen, most a Reptér a meghatározó, a turnét is kicsit köré építjük, de amikor elkezdődik a buli, az emberek nemcsak ezt várják, hanem az első daltól az utolsóig mindenki táncol és énekel, és az összes dalt ismerik.

Korda György: Úgy, hogy az első 24 évem szólókarrierjének 50 slágeréből egyet sem tudok elénekelni, mert már nem fér bele a műsorba. Pedig azokat is ismerik. Az előző turnén feldolgoztuk egy 58-as dalomat, az első slágeremet, a Szeretni kell-t. Még azt is velem énekelték a gyerekek. Ismerték YouTube-ról.

Amikor a népszerűségük titkáról gondolkodtam, az jutott eszembe, hogy ma már sok előadó idézőjelbe teszi a romantikát, önök viszont nagyon is komolyan gondolják…

Balázs Klári: Mert mi tényleg szeretjük egymást, és ettől vagyunk hitelesek. Természetesek vagyunk az életben és a színpadon is. Az van, amit az emberek látnak. Ha lehet így fogalmazni: önazonosak vagyunk, és ezt érzik.

Korda György: És ami még a népszerűségünk szempontjából fontos: rengeteg előadó – fiatal és idősebb egyaránt – dolgozza fel a dalainkat. 

Balázs Klári: Nincs nagyon anyag, amihez nyúljanak, a mi dalaink pedig működnek.

Szeptember 11-én lépnek fel idén a Budapest Parkban. Miben más egy ilyen fellépés, mint mondjuk egy Szigetes vagy egy Campus Fesztiválos?

Balázs Klári: Mi minden koncertre teljes odaadással készülünk, de a Budapest Parkban immáron a harmadik nagykoncertünk következik. Ez kihívás és felelősség is egyben. Mi, a menedzsment és a stáb is mindig készül valami egyedi produkcióval vagy geggel, ami örökre emlékezetes marad. Az első koncertünk alkalmával Fonogram Életműdíjat kaptunk, amit végig titokban tartott a menedzserünk. A színpadon vettük át, közel 10.000 vendég kiabálta a nevünket és együtt ünnepelt velünk. Az még a mai napig fantasztikus érzésekkel tölt el mindkettőnket.

Korda György: A tavalyi évben pedig én leptem meg Klárikát egy óriás tortával, hiszen akkor ünnepelte a születésnapját. A háttérben ez nagyon sok szervezést igényel, de remek stáb van mögöttünk, akik szinte mindent megoldanak. Ezt is sikerült!

Arra, hogy mit újítottunk, emellett pedig fontos, hogy kicsit másképp szórakoztassunk. Idén két jóbarátunk, Csonka András és Peter Srámek lép velünk egy színpadra, Radnai Péter barátunk pedig a Midlife Crisis zenekarával szórakoztat majd és természetesen készülünk közös meglepetéssel is. Ezt mindig ketten találjuk ki Klárikával, majd bevonjuk a menedzserünket, aki elmondja, ő hogy csinálná és megszületik valami új. Hiszünk abban, hogy kreatív emberek tanácsait is meghallgassuk és hiszünk abban is, hogy érdemes ebbe is energiát és sok-sok munkát beletenni.

Balázs Klári: Próbálunk minden évben kicsit megújulni. Minden turnén dalokat cserélünk, így van ez az ALL IN TURNÉ kapcsán is, ennek záróakkordja lesz a szeptember 11-i koncert.

Korda György: Nemcsak dalokat, hanem összekötő szövegeket is.

Azokat nem rögtönözni szokták?

Balázs Klári: Én igen, de Gyuri készül rá.

Korda György: Nem akarom ismételni magam, és elmondani ugyanazt a sztorit, amit korábban már elmondtam. Ha csak egy-két tucat ember van a közönségben, aki már hallotta, bennük az marad meg, hogy „Ezt mondta a múltkor is”.

Balázs Klári: És természetesen mindig más vizuállal készülünk. Ez költség, amire áldozni kell, de a közönség megérdemli és díjazza.

Korda György: A turnén most ki tudjuk próbálni az új dalokat, hogy aztán a Budapest Parkban már csak azokat énekeljük, amiknek a legnagyobb sikere van. Szeretünk változtatni már csak magunk miatt is.

Balázs Klári: Hogy ne fásuljunk bele.

Pár éve költöztek el az évtizedekig otthonukként szolgáló Korda villából. Hiányzik még?

Balázs Klári: Nagyon.

Korda György: Hiányzik, igen. Ha meghallom a nevét, fájni kezd a szívem. 32 évünk volt abban a helyben, teljesen hozzánk nőtt.

Balázs Klári: De vannak élethelyzetek, amikor változtatni kell. Nekünk már túl nagy volt.

Korda György: Rengeteg munkát igényelt. A színpadi elfoglaltságok mellett nem tudtunk igazán szállodát üzemeltetni.

És az új helyet már az otthonuknak érzik?

Balázs Klári: Alig költöztünk be, én már annak éreztem.

Korda György: Idővel én is. De legalább maradtunk Budapesten. A II. kerületben amúgy is díszpolgárok vagyunk. Sőt, én még a VII. kerület és Budapest díszpolgára is vagyok.

Balázs Klári: Én pedig Törökszentmiklósé is.

Korda György: Kutatóorvosok, mérnökök, igazán okos és a szakmájukban sikeres emberek kapnak ilyen elismerést, szóval illusztris társaságba kerültem.

Mostanában egyre több zenész áll ki nyilvánosan, vállalva a politikai szimpátiáját. Önöktől az ilyesféle kiállás viszont távol áll. Miért?

Korda György: Nekünk csak magyar emberek vannak, és ezt mindig elmondjuk a közönségnek is.

Balázs Klári: Nemrég írta valaki a Facebook-oldalunkra egy koncert után, hogy fantasztikusan érezte magát, amikor körülnézett a koncerten. Nem látott se jobb-, se baloldalit, csak két embert a színpadon, akik úgy össze tudják hozni az embereket, ahogy csak kevesen, és csak azzal foglalkoznak, hogy a nézők elsőrangúan szórakozzanak.

Korda György: Egyetlen dolgozónkat vagy zenészünket sem kérdeztük meg soha, hogy melyik oldalra szavaz. Ez az ő magánügyük.

Aki nekünk a barátunk, az lehet jobboldali, lehet baloldali, soha nem fog csalódni bennünk.

Egyébként van politikai véleményük, csak nem szeretik hangoztatni, vagy az életben is teljesen apolitikusak?

Balázs Klári: Hát hogyne lenne.

Korda György: A mi politikai véleményünk nem bal- vagy jobboldali, inkább embercentrikus. Mi mindent az emberektől kaptunk, ez kötelez minket, és ezt soha nem felejtjük el.

The post „Mi tényleg szeretjük egymást. Ettől vagyunk hitelesek” – Korda Györggyel és Balázs Klárival beszélgettünk first appeared on nlc.