A farmernadrág elődje már a középkorban is hódított
A farmert – az anyagot vagy nadrágot – csak a magyar nyelvben nevezik így, szóval ez egy jópofa és kissé rejtélyes nyelvi kuriózum (lásd még: vinyl – bakelit): hogy pontosan honnan jött, azt nem tudtuk kideríteni, de az biztos, hogy már a szocializmus előtt is így hívták itthon.
Angolul – és a világ nagy részén – az anyag neve denim, a nadrágé pedig jeans.
Ez a két név két híres európai kikötővárosra utal, amelyek a középkorban nagy tételben kereskedtek két, egymáshoz nagyon hasonló anyaggal. A gene fustian egy pamut-len-gyapjú keverék volt, amelyet Genovából, a Serge de Nîmes nevű selyem-gyapjú keveréket pedig, amelyet röviden de Nîmes-nek vagy denimnek neveztek, Franciaországból szállították. A történész Lynn Downey A farmer rövid története című cikke szerint mindkét szövet a 19. századra szinte egymással megegyező, kizárólag pamutból készült keverékké fejlődött. Mindkettőt férfiruhák készítésére használták, és különösen azért értékelték, mert sok mosás után is megőrizték tartósságukat.
Egy Levi Strauss farmer (fotó: Illustration by Justin Sullivan/Getty Images)
Ugorjunk most előre a történelemben az amerikai vadnyugatra, a nagy aranyláz idejére. 1873-ban a bajor születésű vállalkozó, Levi Strauss összeállt a lett szabóval, Jacob Davisszel, hogy indigóval mosott, varratainál acélszegecsekkel megerősített munkaruhákat gyártsanak. A szegecselés Davis ötlete volt, de egyedül nem tudta megfizetni a szabadalom bejegyzését.
A ruhadarabnak akkora sikere volt, hogy Davis joggal írhatta ezt naplójába:
„A nadrágok titka a zsebekbe tett szegecsekben rejlik…Nem tudok elég gyorsan eleget gyártani… A szomszédaim irigyek a sikeremre.”
Levi Strauss, a farmer atyja (fotó: Wikimedia Commons)
A szélsőséges körülmények között dolgozó aranyásók, akik elsősorban tartós, és ellenálló ruházatot kerestek, úgy vették a nadrágokat, mint a cukrot. Ennek is köszönhető, hogy a farmer hamarosan Amerika és a vadnyugat (valamint mindent lebíró kapitalizmus) elsőszámú szimbólumává vált.
De miért kék a farmer? A válasz a festékkel kapcsolatos. A legtöbb természetes festékkel ellentétben, amelyek melegítés hatására közvetlenül behatolnak a szövetszálakba, az indigó egy vegyi anyag hatására külsőleg kötődik a szövet szálakhoz. Ráadásul minden egyes mosáskor kioldódik belőle valamennyi, méghozzá úgy, hogy néhány szálat is magával visz. Így az anyag felpuhul és kopik, ennek köszönhetően pedig kényelmesebbé válik, ugyanakkor mégis erős marad. Ez a folyamat lágyítja a durva szöveteket és egyedi színt ad nekik.
Michael Douglas kék farmernadrágban (fotó: getty images)
Mondjuk az aranyásók valószínűleg csak kevéssé törődtek azzal, hogy a farmer hogyan néz ki – inkább a tartósság és a kényelem számított. Érdekesség, hogy Strauss kezdetben kétféle változatban kínálta derékpántos overállját: az egyik a barna pamut- vagy vászonnadrág volt, a másik a klasszikus kék farmer. De a pamutnadrágot 1911-re teljesen kivonták a forgalomból, annyira nem volt rá kereslet. Ahogy a már idézett farmertörténész, Downey írja:
„Ha valaki egyszer viselt egy farmernadrágot, megtapasztalta annak erősségét, és azt, hogy a farmer minden mosással kényelmesebbé válik, soha többé nem akart pamutot viselni, mert a pamutban mindig úgy érzi magát, mintha egy sátrat viselne.”
The post A farmernadrág elődje már a középkorban is hódított first appeared on nlc.
