A 10 legidegesítőbb utas a BKV-n: az Isten óvjon meg tőlük!

Ez a kinyilatkoztatás nem egy emberhez, hanem 10 embertípushoz szól, akik rendszeresen kiverik a biztosítékot a BKV-n. Nélkülük az utazási élmény még akár nyugalmas és kielégítő, már-már unalmas lenne. De szerencsére itt vannak ők, akik garantálják a vérnyomás-emelkedést, a tikkelő szemeket, és a robbanás közeli állapotot, amit csak cinizmussal lehet kibírni.

A gondolkodó

Mintha élete legfontosabb döntést kellene meghoznia, olyan alapossággal méri fel az egyébként teljesen üres járatot. Balra induljon? Netán jobbra? Melyik széket foglalja el, amelyik a sofőr mögötti soron van, vagy a másikat? Ja, nem, az nem jó, oda besüt a nap. De a bal oldal meg nem szimpatikus számára. Miközben ezen morfondírozik, természetesen egyetlen tapodtat sem mozdul az ajtóból, így aki mögötte áll, annak ki kell várnia, amíg részletes megfontoltsággal meghozza ezt a sorsdöntő elhatározást.

Az ajtóban megálló

A gondolkodó egy leszármazottja, annyi különbséggel, hogy ő nem akar leülni. Kizárólag az ajtóban szeretne megállni, akkor is, ha emiatt más már nem fér fel. Olyan, mintha egy matrica jelezné a helyét a padlón, hogy „itt állj meg”, és ő tartja magát hozzá, szigorúan. Kerülgetheted, próbálkozhatsz, de maximum akkor tudsz mellette érvényesülni és esetleg beljebb lépni, ha váll harcmodorral arrébb lököd – amit természetesen minimum felszisszenéssel, szemforgatással, de alkalmanként hangos „nem látsz a szemedtől, bunkó” felkiáltással fogad.

Az ajtóban megálló 2.0

Az ajtóban megálló szöges ellentéte, aki nem a felszállás után kerül az utadba, hanem leszálláskor. Ha egy centimétert előre hajolna, az orrát az üveghez tudná nyomni. Mindenképpen szeretne elsőként felszállni, a baj csak az, hogy ehhez nem várja meg, amíg te és a többiek leszállnának. Ekkor beveti a vezércselt, a két ember közötti hézagon keresztül furakodva ugrik be a szerelvénybe, amit gyakorlott bkvzók csak harmonika manővernek hívnak, hiszen pont úgy próbálja magát átpréselni, ahogyan a hangszer is összenyomódik minden egyes alkalommal. Ha szólni mersz érte? Nem teszed zsebre, amit kapsz.

A tolakodó

A tolakodót onnan ismered fel, hogy pofátlanul beáll mindenki elé. Igen, akkor is, ha a végállomásról indultok, összesen ti ketten vagytok a megállóban, üresen jön a jármű, de ő mindenáron helyzeti előnyt szeretne. (Általában ő az egyébként, aki aztán A gondolkodó attitűdöt is felveszi.) Valamiért fontos neki, hogy elsőként szálljon fel, és olyan mértékben semmibe vesz, hogy kapásból kétszáz lesz tőle a vérnyomásod. Ha viszont úgy döntesz, hogy versenybe szállsz, hiszen mégiscsak te voltál ott előbb, akkor biztos lehetsz abban, hogy ez közelharc szituációvá növi ki magát, ahol az erősebb – vagy makacsabb – győz.

A belül ülő

Végállomáson és nagy csomópontoknál, ahol kiürül a jármű, ő szeretne elsők között leszállni. Sosem tudod meg, hová siet, de egy biztos: ha kell, a székszomszédján és a húsz másik, heringként álló utason is átnyomakszik, mert ő itt és most le akar szállni. (Ő egyébként a repülőjáratokon is tipikusan az, aki az ablaknál ül, de amint földet ér a repülő, már csatolja ki az övét és feláll, mindegy, hogy egyébként nem tud a mellette helyet foglalóktól kijutni.) Biztos, hogy legalább két ember lábára rálép, másik hármat meg fellök, de a lényeg, hogy sikeresen keresztül viszi a tervét – akár mások testi épségét veszélyeztetve is.

A telefonáló

Azzal a felkiáltással, hogy ne teljen unalomban az út, végig hívja az egész családot. Jobb esetben csak szimplán ordít a telefonba, így te is pontosan tudod, hogy a csalfa Gizi a Bélával összefeküdt, meg hogy a gyerek már három napja nem kakilt. Rosszabban kihangosított mobil mellett még a hívófél válaszait és magvas gondolatait is meghallgathatod, akár akarod, akár nem. Mit tehetsz? Leginkább semmit, végig hallgatod és imádkozol, hogy lemerüljön a telója. Vagy, felfogod úgy, hogy ingyen cirkusz is járt a bérletedhez, jegyedhez.

A hangfallal zenehallgató

Rendes esetben az ember úgy hallgat zenét, hogy azzal mást ne zavarjon. De nem ő! Egoizmusa olyan mértékű, hogy úgy gondolja, a zenei ízlését mindenkinek meg kell ismernie. Ezer decibellel üvölteti a hangszórót, mintha fesziválon buliznátok és nem pedig a tömegközlekedésen utaznátok. Ettől persze a saját gondolataidat sem hallod meg, és ha egészen „szerencsés” vagy, akkor még énekel is mellé.

A sorozatnéző/olvasó

Vagy sorozatot néz vagy olvas, igazából mindegy is, a lényeg, hogy teljesen kizárja a külvilágot, és ezáltal akadályoz mindenkit. Mint egy megbűvölt zombi sodródik az árral és ha az izgalom a tetőfokára hág, képes a tömeg kellős közepén megállni, hogy az élményt teljességében megélje. Az már mindegy, hogy átesel rajta, neki ütközöl, esetleg miatta nem tudsz a saját ritmusodban haladni.

A székfoglaló

Vele már mindannyian találkozhattunk, ő az, aki két ülést tart fenn: egyet magának egyet pedig a cuccainak, közben pedig úgy tesz, mintha a suhanó tájat figyelné, és mikor megszólítod, még ő van felháborodva. Jellemzően hangos ciccegések és egyéb méltatlankodások mellett kapja fel a holmiját, és közben olyan tekintettel méreget, mintha legalábbis a Taigetoszról taszítottál volna le egy tucat gyereket.

Az egymegállós

A nevéből is kiderül, hogy kizárólag egy megállót utazik, de természetesen elsőnek száll fel, hogy aztán a következő megállónál mindenkin átgyalogolva leszálljon. Az túl egyszerű lenne számára, ha sereghajtóként helyezkedne, hiszen ez azt jelentené, hogy sokkal könnyebben le tudna pattanni. De abban ugye mi jelentene kihívást?

The post A 10 legidegesítőbb utas a BKV-n: az Isten óvjon meg tőlük! first appeared on nlc.